**12+1 érdekesség a 105 éve született zseniális Federico Felliniről** 1. **Születési hely**: Federico Fellini 1920. január 20-án látta meg a napvilágot Riminiben, Olaszország tengerparti városában, amely később számos filmje inspirációját adta. 2. **Kép

Kevesen gyakoroltak olyan mély hatást a világ filmművészetére, mint Federico Fellini, aki 105 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Karikaturistaként kezdte pályafutását, majd íróként és rendezőként vált világhírűvé, stílusával és egyedi látásmódjával maradandó nyomot hagyott a filmiparban.

1. Az 1920. január 20-án Riminiben született Federico Fellini édesapja, Urbano Fellini kereskedelmi utazó volt, édesanyját, Ida Barbianit kitagadták a szülei, amiért megszökött a férfival. Federicónak két testvére született: öccse, Riccardo és húga, Maddalena. Fellini hétéves korában járt először cirkuszban. Az élmény nagy hatással volt rá, és nem sokkal később megszökött egy vándortársulattal, ám a család egyik barátja fülön csípte, és hazavitte. Kilencévesen papírból és agyagból bábokat készített, melyekkel saját szórakoztatására színielőadásokat tartott. A cirkusz mellett a mozi világa is elvarázsolta: kétéves korától kezdve Rimini filmszínháza, a Fulgor állandó vendége volt, majd 11 évesen elkezdett karikatúrákat rajzolni, és azokat újságoknak elküldeni.

Bár szülei jogi pályára szánták, Fellini 1938-ban Rómában megkezdte egyetemi tanulmányait, ám végül nem fejezte be őket. Pályafutását újságíróként indította, cikkei és karikatúrái számos lapban megjelentek, sőt, több írásából rádiójáték is készült. Az egyik ilyen rádiójáték a friss házasokról szólt, "Cico és Pallina" címmel, ahol Pallina hangját egy Giulietta Masina nevű színészhallgató adta. Fellini azonnal beleszeretett ebbe a tehetséges fiatal nőbe. 1943-ban kötöttek házasságot, és 50 éven keresztül osztották meg az életüket, bár a rendező hűtlenségei gyakran megnehezítették kapcsolatukat. Végül együtt nyugodtak meg Fellini szülővárosának, Rimini temetőjében. Masina számos filmjének lett a főszereplője, többek között az "Országúton" (1954) című alkotásban is.

Addig is, miközben Fellini pályafutása szépen formálódott, újságíróként számos filmes magazinnak dolgozott, és különböző színészekkel, rendezőkkel alakított ki baráti kapcsolatokat. 1944-ben megnyitotta a Funny Face Shop nevű üzletét, amely már Róma felszabadulása után indult, és főként amerikai katonák karikatúráival foglalkozott. Itt bukkant fel a neves rendező, Roberto Rossellini, aki felkérte Fellinit, hogy vegyen részt új filmje, a Róma, nyílt város (1945) forgatókönyvének megírásában. Rossellini rendkívül elégedett volt Fellini munkájával, így lehetőséget biztosított számára, hogy mellette tanuljon a szakmáról. Eleinte íróként, majd társrendezőként dolgozott, és a Szent Ferenc, Isten követe (1950) című életrajzi drámát már közösen készítették el.

Fellini számára óriási kihívást jelentett, hogy olyan producereket találjon, akik hajlandóak lettek volna anyagilag támogatni az általa megálmodott Országúton (1954) című filmet. Ennek egyik fő oka az volt, hogy ő határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy felesége, Giulietta Masina alakítsa Gelsomina, a naiv főszereplő karakterét. Dino De Laurentiis, a kor egyik legismertebb producere, például azt akarta, hogy a gyönyörű Silvana Mangano kapja a szerepet, ám Fellini elképzelései más irányba mutattak. A rendező végül úgy döntött, hogy a film forgatását megkezdi, még mielőtt konkrét pénzügyi ígéreteket kapott volna támogatóitól.

5. Giulietta Masina egy interjújában elmondta, hogy a film alapötlete egy konkrét élményből fakadt. Ő és férje egy hegyi úton autóztak, és az út szélén egy motorkerékpárt láttak egy férfival és egy nővel, akik szemmel láthatóan rendkívüli szegénységben éltek. Ez a kép valahogy megragadt bennük, és az alapján dolgozta ki Fellini a film történetét. Fellini egy későbbi interjúban elárulta, hogy a három főhős valójában az elemeket jeleníti meg: Zampanò (Anthony Quinn) a földet, Gelsomina (Masina) a vizet, a Bolond (Richard Basehart) pedig a levegőt képviselte.

6. Az Országúton (1954) lett az Oscar-díj történetének első, legjobb idegen nyelvű film kategóriájában elismert alkotás, mivel ez volt az év, amikor először vezették be ezt a különleges díjat. Fellini négy filmje, köztük az Országúton, a Cabiria éjszakái (1957), a 8 és ½ (1963), valamint az Amarcord (1973), mindannyian helyet kaptak a legjobb idegen nyelvű filmek között, és mind a négy sikeresen elnyerte a díjat. Maga Fellini négyszer kapott jelölést a legjobb rendező kategóriában, valamint nyolcszor a legjobb forgatókönyvíróként, ám ezek közül egyetlen alkalommal sem tudta megnyerni a rangos elismerést.

A már említett Amarcord, amely Federico Fellini gyerekkorát idézi fel, különleges helyet foglal el a filmtörténetben. A cím egy romagnai dialektusú kifejezés fonetikus átirata, amely annyit jelent, mint "emlékezem" ("io mi ricordo"). Ez a film kétszer is megcsillogtatta tehetségét az Oscar-gálán: 1974-ben elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó elismerést, míg 1975-ben a legjobb rendező és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáiban indult. Érdekes módon az Amarcord az egyetlen film volt abban az évben, amely a rendezői díjak között szerepelt, de a legjobb filmek mezőnyében nem kapott helyet.

8. Fellini egyik legnépszerűbb filmjét, Az édes életet (La dolce vita) az 1953-as hírhedt Wilma Montesi-gyilkossági ügy ihlette. Montesi egy átlagos olasz nő volt, rendes családból. Holttestét egy Róma melletti tengerparton találták meg, majd a nyomozás során fény derült az akkori római felső tízezer drog- és szexorgiáira, bár az elkövetőt soha nem találták meg. Az olasz katolikus párt és a Vatikán mélyen ellenezte a Marcello Mastroianni főszereplésével készült filmet Róma városának és gonosz arisztokráciájának ábrázolása miatt, és bojkottra szólították fel az embereket. Persze ezzel csak azt érték el, hogy minél többen akarják megnézni.

A film jelentős szerepet játszott a paparazzo kifejezés elterjedésében a köztudatban. E kifejezés Marcello, a főszereplő fotós barátjának, Paparazzónak a nevéből ered, akit egyébként Tazio Secchiaroli, a híres fotóriporter inspirált. Az elnevezés eredetével kapcsolatban sokféle magyarázat létezik. Fellini egy későbbi interjúban azt mondta, hogy egy calabriai férfi viselte ezt a nevet, akivel alkalma volt találkozni, és akinek emléke nyomot hagyott benne. Más megközelítések szerint azonban a kifejezés Fellini fantáziájának szüleménye: az olasz nyelvjárásokban a veréb, vagyis passero névhasználata jutott eszébe, amikor a hírességek körül sürgölődő fotósokat a kis verebekhez hasonlította.

...játékos elemet csempészett a filmbe, amely szórakoztató és szimbolikus módon reflektál a művészi alkotás nehézségeire. A cím tehát nem csupán egy személyes élményre utal, hanem a rendező eddigi pályafutásának mérföldköveit is megjeleníti. A filmben Fellini saját belső világával és alkotói válságaival küzd, miközben a valóság és a fantázia határvonalán egyensúlyozik. A történet szövevényes, ám mégis szórakoztató, ami lehetővé teszi, hogy a nézők ne csupán a drámát, hanem a humort és az iróniát is felfedezzék benne. A "8 és 1/2" tehát nem csupán egy cím, hanem egy sokrétű üzenet a művészi önkifejezésről és a kreatív küzdelmekről, amelyekkel minden alkotó szembesül.

11. Donald Sutherland egyik kedvenc filmje a Casanova volt, Federico Fellini első angol nyelvű alkotása. Bár a befektetők Marlon Brando, Michael Caine, Paul Newman, Al Pacino vagy Robert Redford mellett lobbiztak, Fellini végül Sutherland mellett döntött. Az indoklás: az olasz rendező szerint a kanadai színésznek olyan tekintete volt, mint aki sokat maszturbál. Sutherlandnek orr- és állprotézist kellett hordania, a hajából elöl pedig leborotváltak egy széles csíkot. Amikor barátai meglátták így, konkrétan kiröhögték, mire ő csak annyit mondott:

"Ha Fellini azt mondja, vágasd le a hajad, akkor levágatod a hajad."

A rendező sosem helyezte előtérbe a pénzügyi kérdéseket; ha szükség volt rá, hajlandó volt lemondani a filmjei utáni jövedelem egy részéről, és gyakran alacsony honoráriumért dolgozott. Számos producert segített a gazdasági sikerhez, mégis, élete végén anyagi nehézségekkel küzdött. Ráadásul a megkeresett pénz kezelésében is akadtak problémái, így időnként kénytelen volt reklámfilmek rendezésére váltani – a megromlott egészségi állapota miatt pedig már nem volt képes nagyjátékfilmek készítésére.

12+1. 1993-ban az életmű Oscar-díját Marcello Mastroianni és Sophia Loren adta át neki. Nem sokkal ezután súlyos szívrohamot kapott. Orvosaitól könyörgött, hogy együtt ünnepelhessék meg 50. házassági évfordulójukat a szintén beteg Giulietta Masinával. Október 31-én hunyt el, temetésén pedig több ezer ember tisztelgett emléke előtt. Felesége csupán néhány hónappal élte túl őt.