15 érdekesség a 15 éve elhunyt, konzervatív hippiről, Dennis Hopperről 1. **Kezdetek**: Dennis Hopper 1936. május 17-én született, és már fiatalon érdeklődött a művészetek iránt, különösen a filmek és a festészet iránt. 2. **Első áttörés**: 1955-ben a "

Dennis Lee Hopper 1936. május 17-én látta meg a napvilágot a Kansas állambeli Dodge City-ben. Édesanyja, Marjorie Mae, a vízi mentés mestere volt, és éppen ezért sokakat tanított a vízbiztonságra, míg édesapja, Jay Millard Hopper, a helyi postahivatal vezetőjeként dolgozott. Azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a második világháború idején Jay Hopper az OSS (Office of Strategic Services, a CIA elődje) tagjaként harcolt a véres burmai-kínai hadszíntéren a japán erők ellen. Dennisnek két testvére volt, Marvin és David, akik szintén megosztották vele a gyermekkori élményeket.

13 éves korában Hopper és családja San Diegóba költözött, ahol a helyi középiskola drámacsoportjában, vitakörében és kórusában kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Itt kezdett el igazán érdeklődni a színészet iránt, különösen a San Diegó-i Old Globe Színház inspiráló légkörében. Később a New York-i Actors Studio falai között töltött öt évet, ahol a legendás Lee Strasberg irányítása alatt fejlesztette tehetségét. Ezen időszak alatt barátságot kötött a nála jóval idősebb Vincent Price-szal, a horrorfilmek ikonikus alakjával, aki különösen William Shakespeare műveit csepegtette Hopper szívébe.

3. Az első két alkotása, a Haragban a világgal (1955) és az Óriás (1956) különös módon James Deanhez kapcsolódik, aki mély hatással volt rá, de erről részletesebben később beszélünk. Dean korai elvesztése rendkívüli módon megérintette, és sokan úgy vélik, hogy ezután vált nehezen kezelhetővé, ami végül a személyiségének jellegzetes vonásává érett.

4. Miután összetűzésbe került Henry Hathaway rendezővel, 1958 és 1965 között nem kapott jelentős hollywoodi játékfilmszerepeket, ez idő alatt a televízióban dolgozott. A veterán Hathaway a From Hell to Texas (1958) című westernben adott neki elsőként szerepet, de nagyon meggyűlt a baja a fiatal, önfejű színésszel,

Volt olyan alkalom, amikor 80-szor kellett egy egyszerű jelenetet felvenni, ami óriási idő- és pénzráfordítást igényelt, teljesen feleslegesen. Érdekes módon azonban Hathaway volt az, aki egy újabb lehetőséget adott neki a „A négy mesterlövész” (1965) című filmben, majd ezt követően a „A félszemű” (1969) klasszikusban is. Állítólag ehhez a mindkét filmben főszereplő John Wayne közbenjárása is hozzájárult, aki az első felesége által, távolról, de Hopper rokona volt.

A nagy áttörést természetesen a Szelíd motorosok (1969) hozta el, amelynek rendezője és írója is Dennis Hopper volt. Érdekesség, hogy Hopper és Peter Fonda, a film másik főszereplője és egyben társforgatókönyvírója, nem készítettek hagyományos forgatókönyvet a filmhez; a történet legnagyobb részét a felvételek során találták ki. Ennek következményeként a színészek rengeteget improvizáltak, ami gyakran meglepő és váratlan eredményeket szült, hiszen Hopper és Fonda szinte folyamatosan a tudatmódosító szerek hatása alatt álltak.

Mindezek tükrében különösen pikáns, hogy a filmet éppen a legjobb forgatókönyvért járó Oscar-díjra jelölték.

6. Az állandó füvezés miatt Hopper gyakran volt paranoiás, és mindenkivel ordibált a forgatáson, beleértve a stúdió embereit, és néha tettlegességig fajult a vita - egyszer felnyomta az ujját az egyik vezető munkatárs orrába. Rip Torn azért mondta vissza azt a szerepet, amelyet aztán Jack Nicholson kapott, mert Dennis Hopper egy vita során késsel fenyegette. Nicholson hálás lehetett a szereplőváltásért, mert alakítását Oscarra jelölték.

Az Apokalipszis most (1979) készítése nem éppen a dicsőség mintaképe volt. A fotós szerepét játszó Hopper annyira belemerült a drogok világába, hogy ipari mennyiségű marihuánát és LSD-t fogyasztott a forgatás során. Ennek következtében szinte semmilyen szöveget nem tudott megjegyezni, és amikor Marlon Brandóval összerúgta a port, Francis Ford Coppola kénytelen volt külön-külön felvenni a jeleneteiket, amelyek egy helyszínen játszódtak. A film vágója, Doug Claybourne, több izgalmas részletet is megosztott Hopperról:

Dennis akkoriban arról volt híres, hogy soha nem zuhanyozott. Nem akartál túl közel állni hozzá.

8. David Lynch a Kék bársony (1986) abberált gonosza, Frank szerepét először Harry Dean Stantonnak ajánlotta fel, majd Steven Berkoffnak, Dennis Hopper csak jóval később került a képbe, ám ő valósággal megőrült azért, hogy eljátszhassa a mániákus gyilkost. Érdekesség, hogy pályafutása során

Hopper minden egyes jelenetében használja a FUCK szót, összesen 55 alkalommal - rajta kívül senki sem mondja ezt a szót, csak Dean Stockwell egyetlen egyszer, de ő is Frank parancsára. Egyébként Hopper javasolta, hogy Frank a forgatókönyvben szereplő hélium helyett amil-nitritet szívjon, amit ajzószerként is használnak - a héliumtól olyan vékony hangja lesz az embernek, ami miatt szerinte nevetségessé vált volna a jelenet.

9. Rendezőként idővel egyre gyengébb teljesítményt nyújtott, majd már a nevét sem adta saját munkájához. A szemtanú nyomában (1990) esetében a finanszírozó Vestron Pictures elégedetlen volt a rendező 180 perces változatával, ezért megvágták a filmet a tudta nélkül. Ezen Hopper annyira feldühödött, hogy beperelte a céget - ami addigra már csődöt jelentett -, és ragaszkodott hozzá, hogy Alan Smithee néven fusson a produkció.

A film, amely a maffia elől menekülő művésznő, Jodie Foster és a bérgyilkos, akit Hopper alakít, között kibontakozó mániákus szerelemről szól, igazán csalódást keltő volt, még 180 percnyi játékidővel is. A helyzetet súlyosbította, hogy Foster a forgatás során lebeszélte Meryl Streepet, hogy részt vegyen Hopper következő filmjében, és ez a rendező fülébe jutott, ami már az első napon súlyos nézeteltérésekhez vezetett. Az ilyen háttérsztorik csak még inkább megnehezítették a produkciót.

10. Kevésbé ismert, de Hopper fotográfusként is maradandót alkotott. A legenda szerint Hopper a Haragban a világgal (1954) című film forgatásán ismerkedett meg James Deannel, aki azt mondta neki: "Egyszer te is filmet fogsz rendezni, nem árt, ha megtanulsz képet komponálni." Ettől kezdve közel 13 éven át megszállottan fényképezett: színésztársait, politikusokat, barátait, társadalmi és politikai eseményeket és megannyi utcai jelenetet. Erre az időszakra így emlékezett vissza egy interjúban:

Soha nem vágytam arra, hogy egy fillért is keressek ezekből a fényképekből. Bár a készítésük költséges volt, mégis az életem fenntartásában segítettek. Ezek az én alkotásaim. 18 éves koromban kezdtem el a fényképezést, és 31 évesen tettem le a gépet. (...) Soha nem vágtam meg a felvételeimet - mindig teljes képkockákat rögzítettem -, és a természetes fény mellett a Kodak Tri-X filmet használtam.

11. Karrierje vége felé már inkább arról volt ismert, hogy szinte bármilyen szerepet bevállalt, amelyet aztán nagy elánnal, de pocsékul játszott el. Röhejes volt például a Waterworld - Vízivilág (1995) vicsorgó gonoszaként, amiért meg is kapta a maga Arany Málna-díját a legrosszabb mellékszereplőként, de ő maga A texasi láncfűrészes mészárlás 2: Halálbarlang (1986) című munkáját tartotta a legpocsékabbnak. Voltak persze jó pillanatai is, mint a Tiszta románcban (1993), ahol a főhős apját alakította. Jelenete a Christopher Walken által játszott gengszterrel igazi, gyakran idézett klasszikus.

12. Maga is festett, tehetségesnek tartották, stílusa az absztrakt impresszionizmustól a fotórealistáig terjedt, de szinte minden munkája odaveszett 1961-ben, amikor leégett a háza Bel-Airben egy elszabadult erdőtűz során. A modern művészet 100 legnagyobb gyűjtője közé tartozott. Ő vásárolta meg elsőként Andy Warhol Campbell levesesdobozos festményeinek egyikét, mielőtt bárki más komolyan vette volna azokat.

Furcsa ellentmondás, hogy az örök lázadó, aki mindig a megszokott kereteket feszegette, és aki az ellenkultúra szimbólumává vált, szavazóként a konzervatív értékek mellett tette le a voksát.

Republikánus hovatartozása ellenére volt, hogy kiparodizálta a számára ellenszenves Donald Rumsfeld védelmi minisztert a kapzsi, rasszista gonosztevő Mr. Kaufman alakjában a Holtak földje (2005) című filmben. Egyszer tett kivételt, amikor bejelentette, hogy Barack Obamára szavaz a 2008-as választásokon, de azt is inkább azért, mert ki nem állhatta a republikánus alelnökjelöltként induló Sarah Palint. Amivel nem volt egyedül.

A Gorillaz "Fire Coming Out of the Monkey's Head" című dalában, amely a Demon Days albumon található, egy különleges narráció hallható. A hétperces zene alatt egy mesélő egy titokzatos sziget történetét tárja elénk, ahol a "boldog emberek" éltek, míg az idegenek a hegyeik mélyén rejlő kincsért hódították meg őket. A dalhoz készült videó nem csupán a zenét kíséri, hanem egy emléket is állít Hopper előtt.

15. Hopper összesen ötször házasodott, négy lánya és egy fia született. 1961 és 1969 között Brooke Hayward színésznő volt a felesége. 1970-ben Michelle Phillipst, a The Mamas & the Papas énekesnőjét vette el - a frigy összesen 8 napig tartott. Harmadik felesége Daria Halprin életmódtanácsadó volt, vele 1972-től 1976-ig élt. 1989-ben feleségül vette Katherine LaNasa színésznőt, akitől három évvel később elvált. Utolsó feleségével, Victoria Duffyval 1996 óta voltak házasok, és a színész egy nagyon csúnya válási folyamat közepén volt - Hopper személyi asszistense szerint Duffy megpróbálta megölni a férjét -, amikor prosztatarákot diagnosztizáltak nála. Még megkapta a saját csillagát a Hollywoodi hírességek sétányán, majd 2010. május 29-én otthonában elhunyt. 74 éves volt.