A farkasfalkát szabályokkal igyekeznek összetartani.

Értelmetlennek látja a szociálpszichológus az európai parlamenti képviselők vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségével kapcsolatos törvénymódosítást. Zsolt Péter, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója a Hírklikknek elmondta, valószínűleg meg sem fogják kísérelni az alkalmazását, mert maguk az előterjesztők is pontosan tudhatják, hogy egy ilyen eljárás zsákutcába vezetne. A kormánypárti többség által elfogadott módosítás szerint az EP-képviselőknek ugyanolyan vagyonnyilatkozatot kell leadniuk, mint a magyar Országgyűlés tagjainak. Sarkalatos pont, hogy a vagyonnyilatkozati törvény megsértésének megállapításával megszűnhet az érintett EP-képviselő megbízatása. A DK politikusa, Barkóczi Balázs úgy fogalmazott, "jogi képtelenség", hogy adott esetben egy magyar hatóság elvehesse majd egy EP-képviselő mandátumát. Szerinte ez a törvény nem más, csak egy politikai furkósbot, amivel megpróbálnak még egyet facsarni ellenzéki képviselőkön.

Valóban csupán egy politikai eszközként szolgált a Fidesz számára a parlament?

A parlamenti többségnek jogában áll törvényeket alkotni, de felmerül a kérdés, hogy ezek a jogszabályok összhangban állnak-e az uniós jogi keretekkel. Sértik-e esetleg az Európai Parlament integritását? Ráadásul a hazai vagyonnyilatkozatokról szóló törvény nem tartalmazza, hogy a valótlan bevallást leadó képviselők mandátumuk elvesztésével szankcionálhatók. Ha egyetlen magyar hatóság sem rendelkezik ilyen felhatalmazással, miért hiszi a Tisztelt Ház többsége, hogy egy magyar törvénnyel megszüntetheti az uniós képviseleti jogokat?

Milyen célja van tehát egy ilyen jogszabálynak?

Ha a döntés mögött a törvényhozó szándékát kutatjuk, akkor nyilvánvaló, hogy jogszerű értelmet nehéz találni. Akárhogy is nézem, tanácstalan vagyok, és nem látom a lépés mögött rejlő értelmet. Biztos vagyok abban is, hogy valószínűleg nem is fogják megpróbálni végrehajtani, hiszen az előterjesztők is jól tudják, hogy egy ilyen eljárás zsákutcába vezetne. A magyarázatot másutt kell keresni: kommunikációs szempontból nézve tűnhet úgy, hogy a fideszes szavazótábor felé üzennek, jelezve, hogy lépések történnek Magyar Péter háttérbe szorítása érdekében. A jelenlegi feszített politikai légkörben ugyanis a legfontosabb, hogy a kormány ne tűnjön tehetetlennek; teljesen mindegy, mit cselekszik, de valamit tennie kell, hogy reményt ébresszen híveiben, és azt a látszatot keltse, hogy uralja a helyzetet.

Próbáljuk a Fidesz szavazók szemével nézni a történteket?

Az ellenzéki oldal számára ez a feladat nem éppen egyszerű. Ha szociálpszichológiai szempontból próbálunk magyarázatot találni, akkor fontos észben tartanunk, hogy a fideszes tábor egy közösség, akárcsak bármely más társadalmi csoport. Gondoljunk csak a szurkolótáborokra: azonos csapat iránti elkötelezettségük miatt bátran festenek arcot, hogy ezzel megfélemlítsék a riválisokat, és kifejezzék összetartozásukat. Amikor egy ilyen tábor vezetői – a politikai elit képviselői – gyengeséget, tehetetlenséget vagy tanácstalanságot mutatnak, akkor inkább jobban járnak, ha jogi abszurdumokat hoznak létre. A cselekvés lehetősége reményt ad, és véleményem szerint a legújabb törvény is ebben a szellemben értelmezhető.

Az utóbbi időszakban nem ez az első eset, amikor a parlamenti döntések körében hasonló helyzetek merülnek fel. A szuverenitás-védelmi törvény és számos egyéb jogszabály látszólag kivitelezhetetlennek számít. Vajon ezek a jogszabályok mind egy közös kategóriába sorolhatók?

Nyilvánvaló, hogy akadnak olyan intézkedések is, amelyek ellentmondanak a nemzetközi jogi normáknak, de még ezekben az esetekben is megjelenik az a kormányzati akarat, amellyel a Fidesz igyekszik megőrizni szavazótáborának egységét. A politikai közösségekre hatványozottan igaz, hogy amennyiben az emberek a vezetőikben bármiféle bizonytalanságot vagy kétségbeesést észlelnek, azonnal meginog a bizalom, és a struktúra összeomlásának veszélye fenyeget. Ez hasonló ahhoz, ahogyan a farkasfalka működik: az állatvilágban a korábbi vezér tekintélye azonnal meginog, amint a fiatalabbak gyengeséget fedeznek fel benne.

Minden demokratikus szerveződésre igaznak tartja a farkasfalka elméletet?

Nem mernék általánosítani, de a stadionokban a szurkolótáborok logikája ilyen, a Fideszé is hasonló. A farkasfalkákban a vezért övező bizalom rendkívül fontos. Magyar Péter is a vezérkart támadja, amikor a kormánypártok "vergődéséről" beszél. Ezt igyekszik láttatni a másik oldalról. Amikor a vele szemben hozott intézkedéseket kommentálja, azokat mindig kétségbeesett, tétova lépéseknek nevezi. A mostani vagyonnyilatkozati törvényre is úgy reagált: "vessük le a gatyát", ki-ki mutassa meg mije van. Ő megteszi, de akkor Orbán Viktor is igazolja, miből van a vagyona neki és a családjának? Amikor a Tisza Párt ezekbe az ügyekbe beleáll, sorban szeleteli le a bizonytalan szavazókat, ha úgy tetszik, egyenként fordítja el a híveket a Fidesztől. Az ellene hozott vádakat utóvédharcoknak tünteti fel.

A farkasfalka elmélet sajátos vonásai a másik oldalon is megfigyelhetők?

Egy bizonyos értelemben természetesen, ha nem is ugyanolyan mértékben. Vannak bizonyos különbségek, különösen, ha a közösség szerveződését elemezzük. A legalsó szinten minden közösség tényleg farkasfalka módján működik, a közösség tagjainak a vezérhez való hűsége adja a biztonságot. De ez egyben kiszolgáltatottá is teszi az adott közösséget a vezér hangulatának, könnyen kegyvesztetté válhat bárki, legyen az akár egyszerű állampolgár, vagy a jegybank korábbi elnöke. Magyar Péter közösségének logikája egy szinttel magasabb, ő nem személyhez köti a pártot, azt állítja, hogy a magyar nemzet egyesítése a célja. Mindenki magyar, aki ezzel az identitással rendelkezik, s ebbe bele lehet simulni. A kommunikációjának van egy másik fontos megkülönböztető vonulata is: ő jogkövetést ígér. Egy olyan társadalomról beszél, amely unió-párti, a jogállamiság visszaépítését, a jogbiztonság megteremtését ígéri minden magyar polgár számára. A fideszes farkasfalka abszurd módon reagál a jogállami elvárásokra, ő ezzel szemben határozza meg önmagát. Orbán azt mondja, mi, magyarok, nem akarunk jogállam lenni. Mit szól bele Brüsszel abba, hogy miként irányítom az én törzsemet? Majd én, mint falkavezér, döntöm el, hogyan működjön Magyarország.

Ha a politikai közösségek falka módján működnek, felfedezhető ez az úgynevezett ó-ellenzék esetében is? Ha eddig mondjuk ez nem látszott, a mostani kiélezett helyzetben nem erre volna szükség?

Az "ó-ellenzék" kifejezés nem igazán vonz engem, de ha mélyebben belemerülünk a kérdés lényegébe, érdemes elgondolkodni azon, vajon a kudarcuk nem azzal függ-e össze, hogy hiányzik náluk a falkaszellem? Valószínű, hogy ez a sikertelenségük egyik kulcsa: a követőikhez való viszonyuk eltérő, nem a vezér személye, hanem inkább a politikai és ideológiai hovatartozás az, ami összetartja őket. E tekintetben talán a DK számít kivételnek. A korábbi ellenzéki pártok a hagyományos pártlogika keretein belül működnek, és az általuk képviselt ideológiai eltérések alapján határozzák meg magukat. Persze náluk is megjelennek a szurkolói stílusjegyek: nekem a szegfű a szimbólumom, piros vagyok, míg mások lila vagy zöld színt választanak. Magyar Péter azonban ebből a szurkolói keretből kilép, bár neki is van egy saját támogató tábora. Figyeljük meg, ahogy váltogatja öltözetét, mint valami színpadi jelmezt: hol öltönyben, hol bocskaiban lép a nyilvánosság elé. A falkák világában viszont ez nem jellemző, ott a szurkolóarcok mindig egységesek és azonosak.