A pünkösdi jelenség egy különleges és mélyen spirituális esemény, amely a keresztény hagyományban a Szentlélek kiáradását jelképezi. Az apostolok és más tanítványok számára ez a pillanat nem csupán egy vallási élmény volt, hanem a közösség megerősödését é
A minap egy számomra rendkívül fontos személy beszélgetett arról, hogy szerinte melyik keresztyén ünnep a legkiemelkedőbb. Komoly elkötelezettséggel és mély hittel osztotta meg gondolatait, ami számomra is egyértelművé tette, hogy ez a téma mennyire fontos számára. Nyilvánvalóan a három nagy ünnep közül rangsorolt, és végül a húsvéti időszak kiemelkedő napját, a nagypénteket emelte ki mint a legfontosabbat. Kifejtette, hogy ez a nap az, amikor Krisztus szenvedése és halála a bűnös ember számára megváltást hozott.
Cáfolhatatlan döntés, mégis szükség van a finomításra. Amikor az ünnepeket versenyeztetjük, valójában Isten ajándékait állítjuk egymással szembe, amit nem tartok helyénvalónak. Ráadásul a világban így is bőven akad versengés; az isteni dolgok éppen abban különböznek, hogy nem a mi mércénk szerint értékelődnek. Szerencsére. Eszembe jut egy kedves emlék a tanári pályámról: az iskola közössége, diákok és tanárok vegyesen, úrvacsorás istentiszteletet tartott. Az alkalom után azonban a vallástanárt megdorgálta az iskola vezetősége, mert a jegyekhez való járulás sorrendje nem volt megfelelő. Azt mondták, hogy a vezetőségnek elő kellett volna jönnie. „Bűnösségi sorrendben,” válaszolta a vallástanár, akinek nevét most inkább nem említem. De nem szeretném elviccelni a dolgot.
A mit ad, mi haszna van, mit jelent, milyen jelenség van benne - ezek fontos emberi kérdések. Amikor Fodor Ákos azt írja a szerelemről, hogy "ahogy a szél meglebbenti a függönyt: / nem a függöny, nem a szél. A lebbenés" - az elmondhatatlant a jelenségben próbálja (sikeresen, teszem hozzá) megfogalmazni. Ráadásul a jelenségek össze is adódnak, ahogy Bognár Péter írja a nemrég megjelent Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényében: az ember valójában nem képes a maga egyszerűségében, a maga pontszerűségében tudomásul venni a világ jelenségeit, hanem mindig és akaratlanul is komponál. Kapcsolatot létesít a tények között, mindig és akaratlanul is összeköti őket. Minden egyszerre aktuális - ezt már Esterházy Péter mondja.
