A friss és ízletes húsdarabok gyorsan elkeltek, csupán a vegyesfelvágott maradt hátra – így tekint a Nyugat a Balkánra. De mi más utat választunk! - Mandiner
Az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország egyesítő erővel bírt a térség északi területein, mély nyomokat hagyva maguk után, amelyek a mai napig érezhetők. Vegyük például a szarajevói "Bécsi Kávézót", amely bármelyik városban megállná a helyét, akár Bécsben is. De nézzük meg a dolgot más szemszögből is: ha megnézzük a földhivatali nyilvántartásokat, egyértelművé válik, hogy a valódi folytonosság és hitelesség ott található, ahol egykor a Monarchia rendszere működött.
Azt követően, hogy az első világháború lezárult, a térség már nem egy távoli birodalom irányítása alatt állt, hanem a helyi kis államok összefogása teremtette meg az együttélés kereteit, amit a 20. század jelentős részében Jugoszláviának hívtak. Érdekes módon, a második világháború után felvetődött, hogy Albánia is csatlakozhatna a jugoszláv tagköztársaságokhoz. Azonban hamar világossá vált, hogy Jugoszlávia belső feszültségekkel küzd, amelyek először a második világháború idején bukkantak fel - keserű iróniával mondhatnánk, hogy mindez a történelmi események borzalmas háttere előtt zajlott.
A történelem sötét fejezetei közé tartozik Jugoszlávia 1991 és 1995 közötti szétesése, amely nem csupán politikai zűrzavart hozott, hanem a múlt borzalmait idéző háborúkat és számos civil életét követelő tragédiát is. Míg ez a káosz zajlott, Albánia a második világháború után egy brutális kommunista rezsim fogságába került, amely a paranoia és a totális elnyomás jegyében számtalan ártatlan ember életét tette tönkre. A helyzet a rendszerváltás után sem lett rózsás, hiszen 1995 és 1997 között Albániában a világ egyik legnagyobb piramisjátéka zajlott, amely következtében a helyi bruttó hazai össztermék (GDP) felének nyoma veszett a homályban.
Csoda tehát, ha nehézkes az együttműködés, és lassú a térség felzárkózása? Időközben az Európai Unió felvette tagjai sorába azokat a balkáni vagy szomszédos államokat, amelyek etnikailag homogénnek mondhatók. Görögoszág 1981. évi, úttörő csatlakozását leszámítva, a sort éppen Magyarországgal kell kezdenünk, hiszen 2004-ben, a tíz új tagállamra kiterjedő "Big Bang" során uniós taggá váltunk.
Magyarország határain túl Szlovénia is részt vett ebben a bővítési folyamatban, miután 1991-ben levált Jugoszláviáról, amelyben mindig is idegenül érezték magukat. Érdekes megjegyezni, hogy ez az érzés nem csupán gazdasági helyzetük vagy friss civilizációs kapcsolataik következménye: a szlovén nép ősei valójában észak felől érkeztek a mai területükre, így nem igazán tekinthetők klasszikus "jugo", azaz déli szláv népnek. Ezt követően 2013-ban Bulgária is csatlakozott az Unióhoz, ami – hasonlóan Görögországhoz – kedvezőtlen hatásokat gyakorolt a függetlenedni vágyó Macedónia számára, a Nagy Sándor-i macedón örökség körüli viták miatt. Végül, 2013-ban Horvátország is belépett az Európai Unióba, ezzel lezárva a viszonylag sima bővítési folyamatot, amely 1995 óta etnikailag homogénnek számító állammá vált.
Valóban, milyen sokszínű és izgalmas a kép, amit a Nyugat-Balkán nyújt! Itt ér véget az a nyugat-európai felfogás, amely csupán a jól behatárolható, egyszerű helyzetekre összpontosít, és kényelmetlenül érzi magát a bonyolultabb valóságokban. Egy festői, osztrák vidéket megidéző Szlovénia, vagy egy elszánt euró-bevezető Bulgária talán vonzóbbnak tűnik, mint a sok apró, különös darabból álló Nyugat-Balkán. De ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a régió rejti magában azt az országot, ahol egykor Ciceró is vakációzott (Albánia), itt született a nemzetközi szinten elismert és szeretett Teréz anya (Szkopje, Észak-Macedónia), és itt található az egyetlen közép-kelet-európai város, amely téli olimpiát rendezett (Szarajevó, Bosznia-Hercegovina fővárosa, ahol 1984-ben zajlott a sportesemény). Ezen országok története tele van izgalmas, érdekes vagy éppen jelentős eseményekkel, és ha van bennünk elég türelem, a véres múlt által borongósnak tűnő felszín alatt rengeteg érték és szépség fedezhető fel.
A régió történelmi vonatkozásai mellett a jelenlegi környezet is számos vonzó lehetőséget rejt magában. Gondoljunk csak a vajdasági magyarság fontos hídszerepére, amely összeköti hazánkat Szerbiával, vagy a nyugat-balkáni banki, telekommunikációs és energiaszektorokban rejlő potenciálra, amelyek komoly belépési lehetőségeket kínálnak a tőkeerős hazai vállalatok számára. Ezen kívül az albán Riviéra varázslatos szépsége is érdemes a figyelemre, hiszen évente már hatvanezer magyar turista felfedezésre hívja.
