"Amikor a hármas ikreim születése után visszatértem a munka világába, egy olyan esemény történt, amelyet azóta sem tudtam teljesen feldolgozni."

Leila Green, háromgyermekes édesanya, egykori sikeres vállalkozó, saját bevallása szerint komoly önbizalomhiánnyal küzdött, amikor két év kihagyás után visszatért a munkába. Az élete egy új irányt vett, olyan érzéseket keltve benne, amikkel már azt hitte, soha többé nem kell szembenéznie. Leila elmondta, hogy a híres Oxfordi Egyetemen eltöltött évei alatt is találkozott az úgynevezett imposztor szindróma tüneteivel - írja a Mirror.
- felidézte a múltat.
A szindróma hosszú időn keresztül nem okozott számára különösebb problémát, egészen addig, amíg meg nem érkeztek a hármas ikrek, és úgy döntött, hogy egy időre félreteszi karrierjét. Leila, aki tizenkét éven át a 100 legsikeresebb női vállalkozó egyikeként irányította egy neves könyvkiadó működését, amikor visszatért a munkához, hirtelen teljesen elvesztette önbizalmát. Egy új pályára lépett, a szülői tanácsadás világába. Ez a váltás táptalajt biztosított az imposztor szindrómájának is. Egyre gyakrabban találta magát azon tűnődve:
A szindróma nem csupán az önértékelését gyengítette, hanem megakadályozta abban is, hogy kihasználja az előtte álló új lehetőségeket. Leila folyamatosan azt a gondolatot hordozta magában, hogy nem elég jó, ami miatt sok ígéretes alkalmat hagyott ki. Bár a szindróma hatásainak teljes legyőzése még várat magára, Leila meggyőződése, hogy a cselekvés jelenti a kulcsot a változás kapujának megnyitásához.
Az imposztor szindróma egyre inkább felismerhető jelenség, amely számos embert érint. Egy újabb kutatás alapján a felnőttek körülbelül 70%-a harcol egy belső kritikus hanggal, amely folyamatosan aláássa önbizalmukat. Ezzel szemben csupán minden tizedik ember tapasztalja meg az igazi magabiztosságot. A szakértők megfigyelései szerint ennek a szindrómának gyakran már fiatal korban megvannak a jelei, és az önbizalomhiány mellett egy peszimista világnézet is hozzájárulhat a kialakulásához. Ez a helyzet pedig megnehezíti, hogy az emberek objektíven tekintsenek saját problémáikra, ami végső soron gátat szabhat a személyes fejlődésüknek.