Az ország bájos ikonja, Bajor Gizi.

Ada Lovelace, a matematikai zseniként elismert, írásait álnév alatt hozta nyilvánosságra.

A két világháború közötti időszakban a technikai innovációk révén a magyar kulturális életet magával ragadták a mozik. Az akkoriban "mozgóknak" titulált filmek új távlatokat nyitottak a színészek és színésznők előtt, akik a színpad deszkáiról a filmvásznakra is átléptek. A kezdetben néma, majd az 1930-as évektől kezdve hangos filmekben szereplő művészek igazi ikonokká váltak. Játékuk és megjelenésük a kultúra csúcsaira emelte őket. Ahogyan a mai magyar színházi világban is tapasztalható, a művészek nem csupán a színpadon vagy a képernyők előtt bizonyítanak, hanem mindkét térben otthonosan mozognak, megmutatva sokoldalúságukat és tehetségüket.

Az 1930-as években vált a filmszakma fénypontjává Jávor Pál, Páger Antal, Kabos Gyula és Latabár Kálmán. Az évtized második felében pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvendett néhány kiemelkedő színésznő, köztük Tolnay Klári és Dayka Margit. A korszakot ikonikus filmek és felejthetetlen alakítások jellemezték, amelyek örökre bevésték magukat a filmes emlékezetbe. Azonban nem csupán a filmvászon szülte meg a sztárokat; a szórakoztatóipar más területein is számos tehetség bontogatta szárnyait, így a korszak sokszínűsége még gazdagabbá tette a kulturális palettát.

A színésznő, aki Júliaként lépett színpadra Hevesi Sándor rendezésében, a Nemzeti Színházban 1918-ban, egy olyan karaktert keltett életre, aki a szerelem és a tragédia határvonalán táncol. Shakespeare klasszikus művében nem csupán a fiatal lány szenvedélyét és ártatlanságát mutatta be, hanem a társadalmi elvárásokkal és a családi kötelékekkel való küzdelmét is. Júlia szerepében az előadó hitelesen visszaadta a fiatal nő belső vívódásait, miközben a színpadon a szerelem fájdalmát és szépségét egyaránt megjelenítette. Az előadás nem csupán a szöveg mondanivalójára épített, hanem a színésznő érzékeny játékával és jelenlétével új dimenziókat nyitott meg a történet előtt, megörökítve a nézők emlékezetében ezt a felejthetetlen pillanatot.

Az ország csillaga

Bajor Gizi, az ország egyik legismertebb színésznője, a színpad világában találta meg igazán önmagát, messze a kamerák zavaró fényétől. Az 1893-ban született művésznő az Angolkisasszonyok védőszárnyai alatt nőtt fel, ám lázadó szelleme és önálló gondolkodása gyorsan elirányította őt a szülei által kitaposott ösvényről. A színitanodába titokban jelentkezett, ahol azonnal észrevették rendkívüli tehetségét. 1914-re már a Nemzeti Színház kötelékébe került, amely hűségesen kísérte pályafutását. Szerepei között ott volt Shakespeare Júliája, és ő alakította Máriát a Mohács című drámában is. Gizi nem csupán a tragédiákban brillírozott, hanem vígjátékokban is emlékezetes előadásokat nyújtott, amelyekkel lenyűgözte a közönséget. Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója 1923 és 1932 között, mindig támogatta a fiatal színésznő karrierjét, még akkor is, amikor a Víg- és a Magyar Színház is szeretett volna szerződtetni őt. 1924-ben mindössze egy évre távozott a Nemzeti Színházból, ám visszatérését követően nem sokkal már örökös taggá választották, ezzel is megkoronázva pályafutását.

Élete legmeghatározóbb időszakát a vészkorszakban élte át, amikor zsidó származású családtagjai és rokonai életveszélybe kerültek. Nem riadt vissza attól, hogy saját biztonságát kockáztassa, mindent elkövetett, hogy megóvja szeretteit. A körülmények folyamatosan próbára tették bátorságát, és a veszélyes szituációk sora szinte végtelen volt.

Bajor Gizi nevét viselő park, háttérben a Nemzeti Színház épülete. (Kép forrása: Wikipédia / Phyrexian / CC BY-SA 4.0)

Végzetes reggel

Bajor Gizi utolsó reggelének történetét Gobbi Hilda emlékei idézik fel. A két színésznő között hosszú évek baráti kapcsolata bontakozott ki, amely életük számos fontos pillanatát megélte. Bajor Gizi harmadik férje, Germán Tibor, akit zsidó származása miatt titkolnia kellett, a Nemzeti Színház falai között pedig a válásuk sürgetésével szembesült. Az átélt traumák és mentális nehézségek következtében Germán úgy érezte, hogy imádott feleségét egy halálos betegség kínozza. Orvos lévén ő kezelte a színésznő fülproblémáit, de 1951. február 12-én, a C-vitamin helyett, végzetes mennyiségű morfiumot adott neki. Szerelmük a színésznő fülbetegsége körüli gondok közepette alakult ki, amikor is Bajor Gizi a fül-orr-gégész rendelőjébe látogatott. Két korábbi házasság után, 1933-ban mondta ki a harmadik "igen"-t. Mélyen szerelmes volt férjébe, akit mindenáron meg akart védeni és boldoggá tenni.

A szomorú reggel, amikor a fiatal színésznő életét tragikus módon elvesztette, férje nem sokkal később követte őt a halálba. Villájuk, ahol egy évvel később megnyílt a ma is látogatható Bajor Gizi Színészmúzeum, mára a művésznő emlékének őrzője lett. A legendás alak neve emlékezetes módon tovább él, hiszen a Nemzeti Színház parkja és egy játszótér is viseli nevét, így örökre ott marad a szívünkben.