Izraelben egy kétéves kislány visszakerül biológiai szüleihez, miután egy lombikprogram során megtörtént a helytelen cseréje.
A terhesség utolsó trimeszterében végzett genetikai vizsgálat során derült fény arra, hogy a kismama nem a saját magzatát hordja a szíve alatt. Az izraeli Asszuta kórház lombikprogramjában egy évvel ezelőtt bukkantak rá a kisbaba biológiai szüleire, akik azóta pert indítottak, hogy visszakaphassák gyermeküket. A bíróság most hozta meg döntését az ügyben.
Oved Eliasz bíró legújabb ítéletében kifejtette, hogy két alapos szakértői vélemény érkezett hozzá. Az egyik szakértő a gyermek nevelőszüleinél való maradását javasolta, míg a másik a biológiai szülőknek való átadást támogatta. A bíró végül Daniel Gottlieb pszichológus véleményét tartotta a legmeggyőzőbbnek, aki úgy véli, hogy "a lány genetikai szüleihez való visszaadása, valamint a velük való együttélés előnyei messze felülmúlják azt a hátrányt, amelyet a gyermek eddigi családjától való elszakítása okozhat" - tájékoztat az MTI.
Az érvelés szerint a genetikai szülőkkel való együttélés számos előnnyel jár, különösen a jövőbeni identitás kialakításának szempontjából. E kapcsolat révén a gyermek szorosabbra fűzheti a szálakat családja történetéhez és örökségéhez. A hasonlóságok nem csupán a fiziológiai tulajdonságokban, hanem a családi értékekben és a közös élményekben is megnyilvánulnak. Ezen kívül a genetikai kötelékek lehetőséget adnak arra, hogy a gyermek megtapasztalja a testvéri kötelékeket, és a családi hibák történetei által tanulhasson a múltból, így formálva jövőjét és identitását.
A pszichológus álláspontja szerint az elválasztást nem szabad hirtelen véghezvinni, hanem fokozatosan, gondosan és intelligensen kell megközelíteni, a két szülő közötti együttműködés figyelembevételével. A "hiba következtében az életed első éveiben azokkal a személyekkel éltél, akikkel időről időre kapcsolatba kerülsz" narratíva sokkal könnyebben érthető és befogadható, mint az a forgatókönyv, ahol a nevelőszüleinél nősz fel. Ez a megközelítés segíthet a gyermek számára abban, hogy jobban megértse saját helyzetét és a benne zajló érzelmi folyamatokat.
A pszichológust arra ösztönözte a gyermek átadásának javaslata, hogy a nevelőszülők tagadták a biológiai szülők szerepét a kislány életében, akit az izraeli médiában Szófiaként emlegettek. Ezzel szemben a biológiai szülők empátiát mutattak a nevelőszülők iránt, és kifejezték, hogy nem zárják ki a jövőbeli kapcsolat lehetőségét velük.
A szakember szerint ezek alapján jobban tudják majd közvetíteni a gyermek élettörténetének elbeszélését a nevelőszülőknél, mert jobb képességekről, helyzetmegértésről és rálátásról tettek tanúbizonyságot, érettebben és önállóan vizsgálják a komplex helyzetet, és a kislány szükségleteit, szorongásait is be tudják építeni a szempontrendszerükbe.
"Szófia végre hazaérkezik, hogy a családja körében élhessen, ahol igazából haza kellett volna jönnie. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy óvjuk őt, és szeretetteljes környezetben nevelhessük fel. Nagy boldogság tölt el minket, és alig várjuk azt a varázslatos pillanatot, amikor végre a karjainkban tarthatjuk a lányunkat, és ő is átölel minket, miután olyan hosszú idő telt el." - mesélték a genetikai szülők.
