Bizonyíték és válasz a miértre: a melegebb éghajlatú országok beszédstílusában figyelemre méltóan erőteljes és élénk hangsúlyok figyelhetők meg.

Ha nem rendelkezünk nyelvi ismeretekkel, és egy délebbre vagy északabbra fekvő ország nyelvének dallamait hallgatjuk, izgalmas eltérések bontakoznak ki előttünk. A melegebb tájak nyelvei gyakran zengőbbek és hangosabbak, ami nem véletlen. Ennek hátterében kulturális és környezeti tényezők állnak, amelyek a kommunikáció formáit is befolyásolják.

Egy nemzetközi kutatócsoport, mely kínai és német nyelvészekből állt, néhány évvel ezelőtt 5239 nyelv alapszókincsének hangzását tanulmányozta, ami a világ nyelveinek közel háromnegyedét jelenti. Elemzésük során felfedezték, hogy a nyelvek hangzásvilágának jellemzői szoros kapcsolatban állnak a helyi hőmérsékletekkel, így megerősítve azt a feltételezést, hogy a környezeti tényezők befolyásolják a nyelvi kifejezések hangzását.

Azt találták, hogy a melegebb éghajlaton kialakult nyelvek általában rezonánsabb hangzásúak, amit a nyelvészek "zengősebbnek" neveznek. Ez több magánhangzót, folyékonyabb hangokat és nagyobb nyitottságot jelent a szájban. Ezek a nyelvek egyúttal hangosabbak is. Viszont a hidegebb helyeken élők által használt nyelvek jóval több mássalhangzót tartalmaznak, keményebbek, vágottabbak. Összességében az alacsony hőmérséklet a hangzásvilág csökkenéséhez vezetett az évszázadok alatt. És ezek nem csupán kulturális sajátosságok. Egyes tudósok szerint a nyelv és az éghajlat összetett kölcsönhatását tükrözhetik - utal a ZME Science a PNAS Nexus folyóiratban megjelent korábbi tanulmányra.

A kutatók az ASJP (Automated Similarity Judgment Program) nevű hatalmas nyelvi adatbázis segítségével meghatározták az egyes nyelvek "átlagos hangzásindexét", majd ezt összevetették a globális éghajlati viszonyokkal. Az elemzés során kiderült, hogy az Egyenlítő környékén, különösen az óceániai és afrikai nyelvek esetében a legmagasabb hangzásértékeket mérték. Ezzel szemben a hidegebb éghajlatú területeken, mint például Észak-Amerika északnyugati partvidékén, a nyelvek alacsonyabb hangzásértékekkel rendelkeznek.

De vajon mi állhat ennek a jelenségnek a hátterében? Számos elmélet létezik, és ezek közül az egyik fiziológiai jellegű. Amikor beszélünk vagy hallgatunk, a minket körülvevő levegő fizikai jellemzői hatással vannak arra, hogy mennyire könnyedén tudunk kifejezni magunkat, észlelni mások beszédét. A hideg levegő például szárazabb, ami irritálhatja a hangszálakat, így nehezebbé válik a zöngés hangok, mint például a magánhangzók, előállítása, amelyekhez a hangszálak rezgése elengedhetetlen.

Egy másik lehetséges magyarázat az akusztikában rejlik. A meleg levegő hajlamosabb a magas frekvenciájú hangok elnyelésére, míg a hideg levegő jobban átengedi őket. Ez a jelenség akár a mássalhangzók elhalványulását is eredményezheti. Ennek következtében a forró éghajlaton élő nyelvek talán az alacsonyabb frekvenciájú, rezonáns hangok irányába fejlődtek, mivel ezek a hangok nagyobb ellenállást mutatnak a távolság okozta torzulásokkal szemben.

Érdekes módon a nyelvcsaládokon belüli kapcsolatok elemzése során a szakértők nem fedeztek fel markáns mintázatokat. "Az a tény, hogy a kapcsolatok csupán a nyelvcsaládok szintjén vehetők észre, arra utal, hogy a hőmérséklet hatása a hangzásra fokozatosan alakul ki. A nyelv hangzási jellemzőit csupán évszázados, sőt, akár évezredes nyelvi fejlődési folyamatok formálják, ami hosszabb időt igényel, mint amit egy adott nyelv átlagos élettartama képvisel" - állítják a kutatók.

Ettől függetlenül állítják, hogy az eredményeik összhangban vannak az akusztikus adaptációs hipotézissel, amely elmélet szerint az állatok és persze az emberek is, az élőhelyükhöz leginkább illeszkedő hangképzést fejlesztik ki. Ha viszont a hangzás tükrözheti azt a környezetet, amelyben egy nyelv eredetileg fejlődött, az akkor is megmarad, ha a beszélői később máshová költöznek. Ez pedig arra is utal, hogy az ősi vagy elszigetelt nyelvek hangjainak tanulmányozásával bepillantást nyerhetünk a rég elveszett éghajlatokba és vándorlási útvonalakba. Megkérdőjelezi a nyelvészetben régóta fennálló feltételezéseket is, miszerint a nyelvek a környezetüktől függetlenül fejlődnek.

Bár a tanulmány széleskörű megállapításokat tesz, mégis számos vitás kérdést vet fel. Például a hideg éghajlat hangzáscsökkentő hatásának mértéke, illetve a melegebb éghajlat esetleges hangfelerősítő hatása még mindig nem tisztázott. Az eddigi adatok azt sugallják, hogy a hideg levegő erősebben tompítja a hangokat, de ez a téma további, részletesebb kutatásokat igényel. Ugyanakkor a tanulmány különleges üzenetet is közvetít: a beszédstílusunk nem csupán történelmi és identitásbeli tényezők eredménye, hanem a levegő fizikai tulajdonságainak is köszönhető.