Bugár Béla szerint Szijjártó Péter ideális jelölt lenne egy szlovák kormányzati pozícióra.

A héten az Index hasábjain megszólalt Bugár Béla, a szlovákiai magyar politika elmúlt harminc évének talán legsikeresebb, ugyanakkor legvitatottabb alakja. Privacsek Andrásnak adott interjújában a közéleti pályafutásának fontosabb eseményeire reflektált. Beszélt arról, miben találja a büszkeség forrását, valamint megosztotta azokat a súlyos politikai tévedéseket is, amelyek véglegesen beárnyékolták karrierjét.

Az interjú során lehetősége nyílt arra, hogy szlovák és magyar politikai szereplőkből megalkossa az elmúlt három évtized legjobbjainak kormányát. Különösen figyelemre méltó, hogy a külügyminiszteri posztot Szijjártó Péternek szánja. Az ő teljesítményét kiemeli, mint a jelenlegi magyar kormány legkiválóbb tagját, aki nemcsak kiváló kommunikációs készségekkel rendelkezik, hanem maximálisan hű a saját csapatához, ráadásul van egy felvidéki kötődése is, ami tovább erősíti a választását.

Bugár Béla harminc éven át képviselte a szlovák parlamentet, és négy különböző kormányban tevékenykedett. A 2020-as választások után, miután csalódást keltő eredményt ért el, visszavonult a politikai élettől. Miután elhagyta a Magyar Koalíció Pártját, gyakran vádolták árulással, amit nem értett, hiszen nem számított arra, hogy egykori szövetségesei ellenségesen fogják kezelni. Orbán Viktor 2007-ben még elismerően nyilatkozott róla, köszönetet mondva a Kárpát-medencei magyarság érdekében végzett munkájáért, míg egy évtizeddel később már kifejezetten negatív szavakat használt vele kapcsolatban. Bugár a 2016-os Robert Ficóval még ma is szívesen együttműködne, de a jelenlegi miniszterelnökkel már nem kíván koalíciót kötni, mivel véleménye szerint a szlovák politikai táj sokat változott, és ezek a változások nem kedveztek a helyzetnek.

Privacsek András portréjával indította el interjúját az Index, amelyben a szlovákiai magyar politika egyik meghatározó, ám ellentmondásos figurájával beszélgetett. Az ambivalens megítélését jól tükrözi, hogy a Facebookon már több mint 25 ezer követője van. Ugyanakkor az újságíró első kérdése is rávilágít arra, hogy nem mentes a kritikától: „Az elmúlt évek során korábbi párttársai és a szlovákiai magyar média egy része árulónak, politikai öngyilkosnak, a felvidéki magyarság szétverőjének, túlélőnek, arc nélküli kaméleon politikusnak és hazugnak is titulálta önt. Melyik jelző a legtalálóbb önre nézve?”

A meginterjúvolt válasza aligha lepi meg azokat, akik mint jómagam, jól ismerik az "ami a szívén, az a száján"-kifejezéssel jellemezhető, 1990-ben gépészmérnökből parlamenti képviselővé, majd a legeredményesebb felvidéki magyar pártelnökké lett 66 éves, a politikától öt évvel ezelőtt visszavonult mindig szókimondó Bugár Bélát. Mert ezúttal nem cáfolta meg önmagát:

Tudom, hogy van még mit mondanom: magyarul beszélő szlovák vagyok, akinek a szlovák zászlóra és himnuszra valódi szenvedéllyel dobban a szíve. Az elmúlt évek során sokféle szerepet magamra öltöttem, talán csak pedofil nem lettem. Eleinte persze fájt, amikor olyan vádakkal illettek, amelyeknek semmi alapja nem volt, de idővel igyekeztem figyelmen kívül hagyni ezeket, és inkább azzal foglalkozni, hogy ki és miért mondta ezeket. Nem gondoltam volna, hogy miután kiszorítanak minket a Magyar Koalíció Pártjából, egy új párt létrehozása után ellenségként fognak ránk tekinteni. Hívő emberként élem az életem, és hiszem, hogy egyszer majd ott fent eldöntik, vajon helyesen cselekedtem-e mindazzal, amit tettem.

Sajátos módon a pártelnök Bugár legkeményebb kritikusa Duray Miklós, az MKP alelnöke volt. Hogy nem szívlelték egymást az nyílt titok volt. Ezért tevődik fel az őt faggatóban a kérdés, hogyan tudtak hosszú évekig együtt dolgozni?

A múltidéző magyarázata arra is enged következtetni, hogy Bugár miért is tudott 30 év legsikeresebb szlovákiai magyar politikusává válni:

"Miklós volt a belső ellenzék, talán az egyetlen, aki nem fogadta el mindig a pártelnök véleményét. Ezzel nem volt baj, sőt örültem, ha többféle nézet jelent meg a párton belül. Ő egy idő után úgy látta, hogy a pártra rátelepedett a gazdasági lobbi, és egyesek ezt kihasználva meggazdagodnak.

Sokan úgy érezték, hogy az a tény, miszerint nem tettem ígéreteket, csupán azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyeket biztosan meg tudok valósítani, nem volt elegendő. Néhányan ezt félreértelmezték, és azt gondolták, hogy Bugár nem kíván támogatni senkit.

Az sem tett jót a hangulatnak, hogy nyolc év után kikerültünk a kormányból, sokan csalódottak voltak emiatt, egyre nagyobb lett az elégedetlenkedés. Ezt a nem épp ideális állapotot használta ki Miklós arra, hogy ellenem fordítsa a közhangulatot. Ugyanakkor mindig hálás leszek, hiszen neki köszönhetem, hogy amikor 1998-ban az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt egyesülésével megalakult a Magyar Koalíció Pártja, én lettem az elnöke."

Természetesen Bugár nem lenne az, aki, ha nem mutatná meg újra a szókimondó énjét, amikor szembesül a hitetlenkedéssel, miszerint az ellentétek fényében meglehetősen kétségesnek tűnik Duray támogatásának valósága.

A helyzet nem egészen így alakult. Csáky Pál és én voltunk a két jelölt az elnöki posztra, de mivel a viszonyom Miklóssal meglehetősen feszültté vált, szinte biztos voltam benne, hogy ő nem fog engem támogatni. Ennek ellenére végül én lettem a befutó. Később egy politikai ismerősöm mondta el, hogy Miklós Csákyt megbízhatatlannak tartotta, míg engem butának és könnyen irányíthatónak vélt, ezért végül rám esett a választás.

Az előzmények felidézése után rátérünk az Elnökből áruló szakaszra, melyben az alábbi, véleményem szerint kulcsfontosságú párbeszéd nemcsak a történet mélyebb megértéséhez járul hozzá, hanem válaszokat is ad arra, hogy milyen körülmények vezettek a Híd-Most megalapításához.

"Ma rendelkezésre álló tudásával és tapasztalataival vajon sikerült volna megőrizni a magyar egységet?"

Állítom, hogy meg, ha lett volna erre akarat. Elnökként volt egy javaslatom, hogy kicsit dúsítsuk fel a pártot, hozzunk be más kisebbségeket, akár szlovákokat is a pártstruktúrába, hogy ezzel is növekedni, fejlődni tudjunk. Nem voltak erre nyitottak, nem érett meg rá a helyzet. 2007-ben leváltottak az MKP elnöki pozíciójáról, és onnantól kezdve bármilyen ötlettel álltam elő, leszavaztak. Meg akarták mutatni, hogy ők az erősebbek. Az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy egyben lehet tartani az MKP-t, de annyira eldurvult az ellentét, hogy erre már nem volt lehetőség."

Az utóbbi években számos írás foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miért vált egykoron ígéretes kísérletté a magyar-szlovák vegyespárt megalakulása. Emlékezetes, hogy 2015-ben Bugár Béla nemcsak a saját pártja, hanem országos szinten is a legnépszerűbb pártelnök volt. Azóta azonban a politikai táj jelentősen megváltozott, és a korábbi sikerekből mára bukás lett. Számos esemény és döntés játszott szerepet ebben a drámai fordulatban, amely mélyen befolyásolta a párt jövőjét és a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását.

Most a hiteles szereplőtől tudjuk meg, mikor fogalmazódott meg a valójában megpuccsolt Bugárban az, hogy új pártot alapit:

2007 tavaszán távoztak az elnöki posztról, azonban a Hidat csak 2009 nyarán hoztuk létre. Hosszú ideig bíztam abban, hogy az MKP egységét meg tudjuk őrizni – mondja. Hozzáteszi: Nem olyan pártot alakítottunk, amely kizárólag a magyarokat képviseli, pontosan azért, hogy az MKP is be tudjon jutni a parlamentbe. Kampányrendezvényeinken és falugyűléseinken folyamatosan hangsúlyoztuk, hogy aki nem minket választ, az az MKP-ra szavazzon, hiszen célunk az volt, hogy minél több magyar képviselő kerüljön a törvényhozásba. Ezzel szemben ők inkább azzal foglalkoztak, hogy minket diszkreditáljanak, ahelyett, hogy a saját programjukkal foglalkoztak volna. Csáky Pál pár évvel ezelőtt egy interjúban el is ismerte, hogy ez a hozzáállás súlyos tévedés volt a részükről.

Valószínűleg egy izgalmas és vitákat generáló beszélgetés bontakozik ki az alábbi interjúban, ahol Bugárt arról kérdezik, hogyan viszonyul a "Ki tanította meg a magyar választókat szlovák pártra szavazni?" című kérdéshez, amellyel sokan őt vádolják. Bugár határozottan állítja, hogy ebben az ügyben nem vállal felelősséget, és érvei alapján éles kritikát fogalmaz meg a felvetéssel kapcsolatban.

A korábbi politikai riválisai szerint a felvidéki magyarságot arra nevelte, hogy nem szükséges kizárólag magyar pártokra voksolniuk. Ennek következtében az utóbbi évek során egyre többen választanak szlovák politikai alakulatokat. Ennek a jelenségnek a következményeit az MKP tapasztalta meg, most pedig a Magyar Szövetség is hasonló sorsra jutott.

Ez a megállapítás nem teljesen helytálló. Engedj meg egy fordulatot a gondolkodásomban: vajon én segítettem-e a szlovákokat abban, hogy a magyar pártra voksoljanak? Elég sokáig szenvedtünk a széthúzástól és a vitáktól, ezért olyan politikai erőre vágytunk, amely az együttműködés szellemében működik, és amelyben a magyarok, szlovákok, ruszinok, valamint romák is egyaránt érvényesülhetnek. A szavazataink több mint 80%-át magyar választóktól kaptuk, ami világosan mutatja, hogy az üzenetünk sikeresen célba ért.

Idővel a szlovák politikai erők rájöttek, hogy célszerű magyar jelölteket indítaniuk, hiszen ez lehetőséget teremt számukra, hogy a magyar közösség szavazatait is megszerezzék. Azonban, sajnos, később nem igazán mutatnak annyi elkötelezettséget a helyi magyarok ügyéért, mint ahogy azt a kutyám tenné.

Egy kimutatás szerint ma már csak a magyarok egyharmada szavaz magyar pártra, a többi vagy nem megy el voksolni, vagy szlovák pártot támogat. A Magyar Szövetségnek azon kell dolgoznia, hogy visszacsábítsa a magyarokat. Nem lesz egyszerű munka."

Köztudott, hogy a vegyespárt a leghevesebb kritikákat akkor kapta, amikor 2016-ban Fico pártjával és a magyarellenes SNS-sel alakított kormánykoalíciót. Amikor arra a kérdésre került a sor, hogy ez a lépés jó döntés volt-e, és hogy ma is hasonlóképpen cselekedne-e, Bugár válasza nem nélkülözte a tanulságokat:

A jelenlegi Ficóval már biztos, hogy nem lépnénk koalícióra, mivel ő jelentősen megváltozott, és sajnos nem a javára. Azonban a 2016-os verziójával még mindig el tudnám képzelni a közös munkát. Számos kritikát kaptunk amiatt, hogy megszegtük a választási ígéreteinket, és együttműködtünk Ficóval. (...) Az idő azonban bebizonyította, hogy a Smer-SNS Híd-koalíció nem volt feltétlenül elítélendő. Figyelembe kell venni, hogy a koalíciós szerződésben foglalt kisebbségi ügyeket Fico teljesítette a legjobban az előző miniszterelnökök közül.

Ahogyan az kétségtelen, hogy Fico volt az a miniszterelnök, aki a legmegbízhatóbb koalíciós partnerként lépett fel Bugár számára, úgy az is igaz, hogy neki köszönheti a vegyespárt a végzetes ítéletét. A bukás kulcsfontosságú pillanata a Kuciak-gyilkosság volt, amely után a Híd párt nem távozott a kormányból, és Bugár már elismeri ennek a döntésnek a következményeit.

"Hihetetlen hibát követtünk el, amikor úgy döntöttünk, hogy maradunk. A felelősség elsősorban az én vállamat terheli, hiszen én voltam a párt elnöke. Akkoriban azt hittük, hogy elegendő, ha csak annyit sikerül elérnünk, hogy a miniszterelnök, a belügyminiszter és a rendőrkapitány távozik a posztjáról. A pártunkon belül sokan abban reménykedtek, hogy a választóink meg fogják érteni a lépésünket, és ha látják, mennyi mindent sikerült elérnünk Dél-Szlovákiában, újra a mi oldalunkra állnak."

Az interjú során szóba kerül, hogy Bugár, aki négy szlovák kormány koalíciós partnere volt, mely intézkedésekre tekint a legnagyobb büszkeséggel. Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy ezek közül melyek azok, amelyek a legnagyobb mértékben hozzájárulnak ma a felvidéki magyarság mindennapi életéhez.

"2004-ben megalapítottuk Komáromban a Selye János Egyetemet. Nagy eredménynek tartom, hogy anyanyelvükön tanulhatnak a fiataljaink, és remélem, ez még így lesz nagyon sokáig. Említhetném a Mária Valéria hidat, amelynek szimbolikus jelentőségén túl jelentős gazdasági haszna is van.

Megóvtuk kisiskoláinkat, új határátkelőket nyitottunk, kulturális alapot alapítottunk, és sikerült jelentős vállalatokat vonzanunk a régióinkba. Védelmezni tudtuk kétnyelvű helységnévtábláinkat is, amelyeket az SNS politikai képviselői támadtak meg. Ők úgy vélték, hogy a magyar nevek nagyobb betűmérettel szerepelnek a táblákon, ezért méréseket végeztek, de végül megnyugodtak, amikor kiderült, hogy a betűk mérete egyenlő.

Szintén jelentős eredmény, hogy 2020 előtt mintegy másfél milliárd eurós beruházás valósult meg a déli, magyarok által lakott területeken."

A következő részben egy érdekes szempont merül fel, amelyből világossá válik, hogy figyelemmel kíséri a politikai eseményeket, és van is véleménye róluk. Ezt a nézőpontot még inkább megerősíti azzal, hogy kifejti, Fico mára olyan miniszterelnökké vált, aki lényegesen megváltozott, és akivel már nem lenne képes együttműködni.

Korábban figyelembe vette politikai partnereinek véleményét, sőt, néha még hallgatott is rájuk. Mostanra azonban kizárólag a saját elképzelései szerint cselekszik. A tavalyi merénylet óta ez a tendencia különösen erősödött. A társadalomban feszültség uralkodik, a megosztottság mértéke aggasztó, és a politikai kommunikáció egyre agresszívabbá vált. A politikai vezetők gyakran felhergelik a közvéleményt, ami összességében ahhoz vezetett, hogy a miniszterelnök ellen merényletet kíséreltek meg. Fico, miután felépült, lehetősége lett volna, hogy megújítsa a retorikáját, de sajnos ezt elmulasztotta, így nem valószínű, hogy a feszültség csökkenni fog.

Az interjú részletes bemutatására sajnos nem áll módomban kiterjedni, mivel a terjedelmi korlátok ezt nem teszik lehetővé. Azonban a formabontó végkifejletet mindenképpen meg kell említenem: Bugár egy szórakoztató kihívásnak tett eleget. A riporter arra biztatta, hogy mivel hosszú pályafutása során számos szlovák és magyar politikussal dolgozott együtt, állítson össze egy all-star kormányt az elmúlt harminc évből, vagy nevezze meg a két ország kulcsfontosságú minisztériumainak vezetőit a politikai palettáról.

Bugár válogatott csapatában a kormányfő szerepét Mikulás Dzurinda töltené be, aki "az első kormányzása alatt minden döntését a haza szolgálatának szentelte." A belügyminiszter és pénzügyminiszter posztját pedig két neves, már elhunyt szlovák politikus foglalná el: a rendkívül felkészült Ladislav Pittner, valamint Ivan Mikloš, aki hozzájárult Szlovákia versenyképességének növeléséhez.

E kabinetben a külügyminiszteri poszt Szijjártó Péternek lenne a része, míg az igazságügyi tárcát Dávid Ibolya kapná. Szijjártó Pétert azzal indokolják, hogy "kiválóan kommunikál, maximális lojalitással bír a saját politikai közössége iránt, és ha jól értesültem, van felvidéki kötődése is. A jelenlegi magyar kormány egyik legjobbnak tartom." Dávid Ibolyát pedig azért választanák, mert "kiváló szakembernek számít, akivel kifejezetten jó kapcsolatot ápolt."