Charlize Theron immár nem a megfoghatatlan hősnő, akit mindig ismerhettünk, míg Uma Thurman karaktere a sötétség mélységeibe merülve igazi antagonista formájában ragyog. A "Halhatatlan gárda 2." a legfájdalmasabb sebeket célozza meg, ahol a múlt árnyai és

Mától elérhető a Netflixen A galhatatlan gárda 2. - és ha nem láttad az első részt, vagy csak homályosan dereng, megéri újra képbe kerülni, mert nem mindennapi csapatról van szó.

Őszintén szólva, amikor 2020-ban bemutatták az első filmet, azt gondoltam, hogy csupán egy újabb klisés szuperhősös akciómozi lesz. Ám néhány jelenettel később már teljesen elmerültem a halhatatlan zsoldoscsapat végtelen háborújának világában – és nem csupán a csaták izgalma miatt.

A történet egy titokzatos csoportról szól, akik évszázadok óta képesek megkerülni a halált, így folyamatosan alakítják a világ eseményeit – legtöbbször a háttérből, észrevétlenül. Az ő vezetőjük Andy (Charlize Theron), aki már annyi háborút és árulást élt át, hogy a világ zűrzavara lassan kiábrándítja. Mellette áll Booker (Matthias Schoenaerts), a napóleoni háborúk tapasztalt harcosa, valamint a mély érzelmi kötelékben összefonódott keresztespár, Joe (Marwan Kenzari) és Nicky (Luca Marinelli). A csapat dinamikáját egy új, fiatal halhatatlan, Nile (KiKi Layne) érkezése is fűszerezi, aki a film érzelmi magjává válik, és felfedezi, milyen kihívásokkal néz szembe az örökkévalóságban.

Adott tehát egy rejtélyes gárda, amely halhatatlan emberekből áll, akik az általuk jónak tartott eszmék szolgálatába álltak, hogy megmentsenek embereket és világokat. Azonban az ő eredetük és a létrejöttük okai körüli homály mindent elborít. A nézők feladata, hogy megfejtsék, miért éppen különböző nemű, korú és etnikumú tagok alkotják ezt a csapatot, amely kezdetben négy, majd öt főből áll. A rendező ezt a kérdést a "senki sem tudja", "nem értem", "nagyon rég volt", "nem fontos" jellegű megjegyzésekkel intézte el, ami csak tovább fokozta a találgatások izgalmát. A racionalista megközelítése mögött egyfajta szándék rejlik, amely még inkább serkenti a nézők kíváncsiságát és gondolkodását.

A halhatatlanokat átverik, és egy kapzsi gyógyszercég főgonosz kockafejű techmilliárdosa látószögébe kerülnek, aki mindenáron ki akarja préselni belőlük a halhatatlanság titkát - akár boncasztalon is. Olyan, mintha Zuckerberg találkozna Dr. Moreau-val, utóbbit a Harry Potterből ismert Dudley Dursley játssza, meglepően idegesítő hatásfokkal.

A történet egyrészt hozza a Netflixre jellemző, látványos akciókat, de közben van idő csendes, fájdalmas pillanatokra is. Hamar kiderül, hogy a halhatatlanság nem áldás, hanem teher.

Bár nem hozott forradalmi változást a világban, az első rész egyáltalán nem volt elhanyagolható.

Különösen lenyűgözött, ahogyan a film nem csupán az akcióra összpontosított, hanem időt szánt a karakterek mélyebb megismerésére is. A csendes pillanatok, a múlt fájdalmának még ha csak felületes felfedezései, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a történet sokkal gazdagabb és emberibb legyen az ütések és lövések mellett.

- és így, amikor elindul az akció, még inkább magával ragadó lesz.

Gina Prince-Bythewood rendező nyíltan vállalja, hogy a filmjeiben a puszta izomerőn túlmutató mélységet kíván teremteni. A történet nem csupán akciódús pillanatokra épít, hanem fájdalommal, veszteséggel és erkölcsi dilemmákkal is gazdagítja a cselekményt. A Halhatatlan Gárda ezzel a megközelítéssel új dimenziót nyit meg, ahol a karakterek nem csupán harcosok, hanem emberek is, akiknek komplex érzelmi világuk van.

Ami nem tapad a torkunkra, de mégis ott lebeg a háttérben, mint egy titkos gondolat, ami folyamatosan ott motoszkál a tudatunk szélén. Olyan, mint egy elfeledett dallam, amit nem tudunk teljesen elengedni, de a szívünk mélyén mégis hatással van ránk. Az élet apró rezdülései, amik nem mindig kerülnek a felszínre, de folyamatosan formálják a percepcióinkat és döntéseinket.

Nem tökéletes - néhol kicsit túlságosan is komolyan veszi a dolgokat, máskor pedig szinte túlzásokba esik a klisékkel -, de ennek ellenére még mindig izgalmasnak számít a Netflix akciófilmjei között. Ezért is vártam annyira a folytatását.

A film második része, amelyre öt év várakozás után végre elérkezett az idő, ott folytatja a történetet, ahol 2020-ban abbamaradt. Az események néhány hónappal később zajlanak, és a száműzött Booker hirtelen egy ismeretlen látogatóval, Quynh-nal (Vân Veronica Ngô) találkozik, akinek a létezéséről már az első részben is hallhattunk. Andy egykori szerelme, akit egykor koporsóba zárva a tenger mélyére dobtak, most életben van, és dühödt visszatérésével komoly feszültséget hoz a cselekménybe.

Megmentője, a félelmetes és ármányos Viszály (Uma Thurman) komoly terveket sző Tuah (Henry Golding) körül. Az ősi halhatatlan, aki még Andy-nél is régibb, a krónikák szerint teljesen elveszítette a kapcsolatát önmagával, és már mindenkivel szemben harcot hirdetett. Ráadásul, úgy tűnik, hogy halandó zsoldosai mellett Quỳnh-t is sikerült a saját oldalára állítania, ami még inkább fokozza a feszültséget a konfliktusban.

Miközben hatalmas veszély fenyegeti őket, a csapat egyre inkább széthullik, és Andy, aki eddig bármikor képes volt újra talpra állni, most már nem élvezi a regeneráció ajándékát - ezzel pedig valódi halandóvá vált. A szívünk mélyén ott motoszkál a félelem, hogy talán végleg el kell búcsúznunk tőle. De vajon tényleg így van? Lehetséges, hogy még akad remény? És hol rejlik a fordulat a történetben? Mert bizony, van egy meglepetés...

Természetesen! Itt van egy egyedi összegzés: **Összegzés:** A vizsgált témákkal kapcsolatosan számos kulcsfontosságú megállapítást tehetünk. Az adatok elemzése során világossá vált, hogy a trendek és a mintázatok mélyebb megértése elengedhetetlen a jövőbeli döntések meghozatalához. Emellett kiemelendő, hogy a különböző tényezők kölcsönhatása jelentős hatással bír, így a komplex összefüggések figyelembevételével lehet csak valódi előrelépést elérni. Végső soron a kutatás során szerzett tapasztalatok és tudás alapot adnak a további vizsgálatokhoz és fejlesztésekhez, amelyek hozzájárulhatnak a terület fejlődéséhez.

A második rész talán nem emelte új magasságokba a franchise-t, de megőrizte azt a morálisan izgalmas és érzelmileg gazdag atmoszférát, amit az első filmben annyira megkedveltünk. A vizuális élmény továbbra is lenyűgöző, az akciójelenetek ügyesen megkomponáltak, és az első részben megismert karakterek mélyebb dimenziókat nyernek.

Ahogy azt már sejtettük, a vég nem mindig véglegesen zárul le. Így valószínű, hogy a Halhatatlan Gárda újra felbukkan – és velük együtt mi is visszatérünk a színre.