Édesanyja megosztotta velünk, hová tarthat Kapu Tibor a következő kalandjára.
Kapu Tiborné szíve tele volt izgalommal és várakozással, amikor fiát, Tibort, a Földre érkezésére készült. Minden egyes nap, ahogy a tervezett időpont közeledett, egyre inkább felerősödtek benne az érzelmek: a büszkeség, a félelem és a remény keveredett a gondolataiban. A folyamatos csúszások, amelyek a küldetés ütemezését érintették, nemcsak őt, hanem az egész családot megviselték. Minden elhalasztott dátum egy újabb próbát jelentett, de Kapu Tiborné hite és eltökéltsége megmaradt. Az Európa Rádiónak adott interjújában Kapu Tiborné szívhez szólóan mesélt fia űrbéli kalandjairól. Elmondta, hogy számára nem csupán egy egyszerű utazás volt ez, hanem egy világraszóló élmény, amely során a szülői szeretet és a büszkeség hatalmas erőt adott neki. A kihívások ellenére a várakozás minden nehézsége csak még inkább megerősítette az elköteleződését, és a végső cél elérése minden fáradtságot megért. Tibor űrbéli felfedezései nem csupán a tudományos világ számára voltak fontosak, hanem édesanyja életében is egy olyan különleges pillanatot jelentettek, amely örökre bevésődött a szívébe.
Kapu Tiborné elmondta, hogy nem a Tibor űrbeli kilövése, és még csak nem is a Földbe csapódás pillanata hozta meg számára a legnagyobb izgalmat. De kezdjük a történetet az elejéről. Tibor és családja Amerikába utaztak, ahol az első nehézségeket a kilövés időpontjának folyamatos elhalasztása jelentette Tibor édesanyjának. Ezt ő "idegölő" helyzetnek nevezte. Idővel azonban elfogadták ezeket a csúszásokat, hiszen Tibor számára egy különleges és egyedülálló élmény várt, és úgy érezte, hogy ezek a késlekedések a fia biztonságát szolgálják. Amikor végre kiengedték őket a karanténból, míg Tibor és csapata még mindig bent voltak, akkor már tudták, hogy van remény: a kilövés pillanata nemsokára elérkezik.
- Meséli lelkesen Kapu Tiborné, szemei csillognak az izgalomtól. Hamarosan tényleg elérkezik az a nap, amire oly régóta vártunk.
A Kapu család hazatért Magyarországra, amíg Tibor az űr mélységeiben keringett. Ez alatt az időszak alatt e-mailen és telefonon tartották a kapcsolatot, így a távolság nem csökkentette az összetartozás érzését. Amint megtudták Tibor érkezésének pontos időpontját, újra útra keltek, ezúttal Houston felé. A visszatérés mindig is kockázatosabb, de Tibor számára a legnagyobb izgalmat nem a dokkolás folyamata, hanem a földet érés pillanata jelentette.
Ezután már megnyugodtak, végigkövették az érkezést, és ujjongva várta, hogy átölelhesse a fiát.
