Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy hölgy, akinek a mindennapjait színesítette egy különleges társaság: közel négyezer plüssmaci! Minden egyes maci egy-egy külön történetet rejtett, és a hölgy minden reggel izgatottan válogatta ki, hogy aznap mely
Minden egy aranyos plüssmackóval indult, ami szívhez szóló barátságot ígért. Aztán érkezett még egy, majd újabb és újabb példányok – egészen addig, míg egy igazi plüssmaci birodalom nem született. Hermán Ágnes, a lovászi gyűjtő, már tizenhat éve szenvedélyesen gyűjti ezeket a puha társakat, és nyolc éve megnyitotta a Bear-Lak Macimúzeumot, ahol a látogatók a plüssök varázslatos világába léphetnek. A jókedvű gyűjtő színes történetét osztotta meg velünk, amely tele van szeretettel és nosztalgiával.
- 16 évvel ezelőtt kezdődött a szenvedély, amikor a helyi turkálóban találtam néhány nagyon szép plüssmacit. Nem tudtam ellenállni nekik, és bár akkor még nem voltak unokáim, de gondoltam, majd jó lesz nekik. Aztán az ötödik után elkapott a gépszíj - kezdi a történetét Ágnes. - Egy idő után már céltudatosan máshova is elmentem vadászni, más turkálókba, illetve a bolhapiacra, hiszen ott nagyon remek macikat lehet kapni. Arról nem is beszélve, hogy mióta gyűjtöm őket, a családtól névnapra, karácsonyra, szülinapra mindig kaptam egyet-egyet, nagyon sok kiállított maci tőlük van.
A gyűjteményben fellelhető legrégebbi maci igazi családi kincs, egy valódi relikvia. - A legkorábbi kiállított plüss, amiről konkrétan tudom, hogy kié, az a nagynénémé, aki a századfordulón jött a világra. De akadnak ennél régebbi darabok is; sok idős ember a gyerekkorából megmaradt maciját keresi nálam, és amikor rátalálnak, az hatalmas érzelmeket vált ki belőlük. Néhány éve az idősek otthonából érkeztek hozzám látogatók, és a boldogságuk leírhatatlan volt - meséli Ágnes, aki hangsúlyozza, hogy minden korosztályból érkeznek érdeklődők.
- Természetesen kisgyerekes családok is ellátogatnak hozzám, az óvodásokat és a kisiskolásokat pedig elhozzák a "medvenapon". Az ovisok ajándékot is készítettek nekem, itt vannak a rajzaik a falon.
Emellett számos belföldi és külföldi turista is megfordult már nála. Ágnes a macikat sokáig otthon gyűjtötte, ám egy idő után kinőtte a rendelkezésre álló teret, és új megoldást kellett találnia. - Ezerötszáz maciig otthon volt a gyűjteményem egy kis szobában, az úgynevezett maciszobában, ami egy kávézós sarok volt, de aztán azt kinőttem. Több helyszínt is megnéztem Lovásziban, végül ez, az iskola épületében lévő egykori szolgálati lakás lett a befutó. Az akkori polgármester tartotta a megnyitót, ami nyolc évvel ezelőtt október 13-a péntekre esett, de gyönyörű nap volt. Jelenleg 3.976 maci van a gyűjteményben, amiről nyilvántartást is vezetek. Minden érkező macit feljegyzek - meséli Ágnes, miközben a falon lógó naptárakban mutatja a leltárt. A múzeumot tematikusan rendezte be, és igyekszik a díszletet is e szerint alakítani. De nemcsak a dekorációnak, hanem a medvék elnevezésének is külön figyelmet szentel. - A Bear-Lak Facebook-oldalára minden érkező maci felkerül, az oldalam követőit pedig virtuális keresztelőre invitálom, hogy tegyenek javaslatot az új lakók elnevezésére.
Az egyik legutóbbi érkezőnk kifejezetten különleges: egy régi, kedves ismerősöm keresett meg, hogy a Koszovóban állomásozó katonai egysége nagyon lenyűgözte a gyűjteményem. Felajánlotta, hogy meglepnek egy levédett amerikai katona macival, amely a helyi butikokban kapható hiteles öltözékben - és mutatja is a kalapos, zöld ruhába öltöztetett tradicionális kiképzőkatona-macit. De nem csak ő érkezett, hanem egy újabb lakó is Új-Zélandról, akivel szintén büszkélkedik. Egyszer csak egy levelet kaptam egy Új-Zélandon élő macitól, aki hallott a múzeumról, és nagyon szeretne ellátogatni hozzánk. Zárójelben megjegyzem, hogy egy jó barátnőm Sydneyben él, és ő segített összehozni ezt az egészet. Így a maci, aki a híres új-zélandi csokigyárból származik, úgy döntött, hogy meglátogat minket, és végigfotózta az utat, ami ide vezetett - ezt a Facebook-oldalunkon is meg lehet nézni. Az első megállója Sydney volt, ahol két barátot is szerzett. Ott ünnepelték a karácsonyt, élvezték a bejglit, és megcsodálták a szilveszteri tűzijátékot. Az ausztráliai erdőtűz miatt pedig egy koalát is megmentettek, akit Hamu névre kereszteltek. Aztán egyszer csak megérkezett két csomag: az egyik tele volt csokoládéval, a másikban pedig a macik. A fogadásukra meghívtam a helyi gyerekeket, akik itt táncoltak, csokit majszoltak, és lelkesen üdvözölték az új barátokat - meséli izgalmas történetét.
Ágnes életében a gyűjtemény különleges helyet foglal el, de ő mindig ügyel arra, hogy ezt a szenvedélyt egészséges keretek között tartsa. Bár a mindennapjaiba szervesen beépült, nem hagyja, hogy teljesen dominálja az életét. - Sajnos előítéletekkel találkozom; volt már olyan vendég, aki megkérdezte, hogy van-e valami problémám. De egyáltalán nincs, nem vagyok "bogaras", és nem is ez tölti ki a napjaimat. Nem beszélgetek a macikkal, és nem tartom őket bezacskózva. Az életemben fontos szerepet játszik a családom, a gyerekeim és az unokáim, akikkel szoros és szeretetteljes kapcsolatot ápolok.
A lovászi lakótelep rejtett zugában található egy varázslatos gyűjtemény, ahol Ágnes szívmelengető mesékkel és elbűvölő történetekkel várja az érdeklődőket. A látogatás előzetes időpontfoglalás után lehetséges, így biztosítva, hogy mindenki megtalálja a maga kis csodáját.
