Egy keresztény értékrendet képviselő egyetem oktatóiként, valamint pszichológusként úgy hisszük, hogy minden olyan kapcsolat, amely a szereteten alapul, egyenrangú és értékes.

Magyarországon egyre inkább nő az LMBTQ+ közösség tagjainak elutasítottsága, és gyakran felmerül, hogy a nem hagyományos, heteroszexuális kapcsolatok aláássák a megszokott családi struktúrákat. Ugyanakkor a tudományos kutatások azt igazolják, hogy a gyerekek számára a szeretetteljes és támogató családi környezet sokkal lényegesebb, mint a szülők neme. E témában Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézetének oktatói osztják meg gondolataikat.
2015 és 2023 között Magyarországon 44 százalékról 56 százalékra emelkedett a felnőtt lakosság körében azok aránya, akik elutasítanák a szomszédsági viszonyt egy LMBTQ+-személlyel - derül ki egy országos reprezentatív mintán zajló kutatássorozat eredményeiből. Az ELTE PPK-n zajló lakossági felméréssorozat szerint 2015 és 2019 között 5,8 százalékponttal emelkedett azoknak az aránya, akik nem látnának szívesen szomszédságukban LMBTQ+-személyt, a következő négy évben pedig további 6,2 százalékponttal nőtt ez az arány.
Noha az LMBTQ+-személyekkel szembeni ellenérzések egyik gyakori oka, hogy kapcsolatuk alapjában megkérdőjelezi a hagyományos családmodellt, a Medián 2019-es kutatásában a többség (57 százalék) családnak tekintette a gyermeket nevelő azonos nemű párokat. (A cég idei kutatása pedig egyenesen azt mutatta, hogy az elmúlt öt évben több mint megháromszorozódott azoknak az aránya, akik támogatják a Pride-ot.)
Egy másik tanulmány rámutatott, hogy a tradicionális családi értékeket valló egyének gyakrabban mutattak elutasítást a szivárványcsaládokkal szemben. E felfogás szerint sokan úgy gondolják, hogy a nők jobban képesek gondoskodni a gyermekekről, mint a férfiak. Továbbá, azok, akik kétségeket fogalmaztak meg a homoszexuális szülők nevelési képességeivel kapcsolatban, szintén kevésbé támogatták az azonos nemű párok örökbefogadását.