Elfogadták a szerbiai választói névjegyzék módosítását, de milyen következményekkel jár ez a valós életben?
A szerb parlament elfogadta a központi választói névjegyzékről szóló törvény módosítását: 133 képviselő szavazott igennel, 27 nemmel, kilencen tartózkodtak. A jogszabály az uniós csatlakozási folyamat, ezen belül a hármas klaszter megnyitása szempontjából kiemelt jelentőségű. Az EU bővítési biztosa, Marta Kos az X-en üdvözölte a döntést, fontos lépésnek nevezve a szabad és tisztességes választások felé, ugyanakkor a törvény gyakorlati alkalmazásától várja a valódi eredményt.
A központi névjegyzék évek óta az ellenzék egyik fő kritikájának célkeresztjében áll, mivel annak pontatlanságát és átláthatóságának hiányosságait sokan a választási visszaélések potenciális forrásaként emlegetik. A közelmúltban azonban bejelentettek egy módosítást, amely új, állandó bizottság létrehozásával kívánja növelni a rendszer átláthatóságát és erősíteni a közbizalmat. Ennek ellenére az ellenzéki pártok jelentős része továbbra is kétkedve fogadja a változásokat, számolt be róla a NIN hetilap.
A törvény értelmében létrejön egy állandó bizottság, amely rendszeresen felülvizsgálja a központi választói névjegyzéket. Feladata a névjegyzék vezetésének és pontosságának ellenőrzése, az adatok frissítésének nyomon követése, valamint az ezzel kapcsolatos statisztikák és összesítések publikálása. A jogalkotói indoklás szerint a cél a pontosság javítása, a transzparencia növelése és a választók bizalmának erősítése.
A CESID vezetője, Bojan Klačar kifejtette, hogy az első, viszonylag hamar tapasztalható változás a nagyobb átláthatóság lesz. A következő hónapokban számos adat válik nyilvánosan elérhetővé, például információ arról, hogy egy adott címhez hány választópolgár tartozik a névjegyzékben. Bár személyazonosításra alkalmas adatokat nem fognak nyilvánosságra hozni, a választók és politikai szereplők számára lehetőség nyílik arra, hogy jobban nyomon követhessék az aránytalanságokat és a gyanús mintázatokat.
Bizalom és kockázatok
Az ellenzéki pártok egy része azt hangoztatja, hogy a törvény magában nem képes érdemi változást előidézni, amíg a névjegyzék valós körülmények között végzett felülvizsgálata elmarad. Emellett kritikát kapott az is, hogy a bizottság nem rendelkezik közvetlen végrehajtói jogkörökkel, így a névjegyzék módosítása továbbra is az állami szervek hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben a kormányoldal hangsúlyozza, hogy a jogszabály nem teremt lehetőséget manipulációra, és véleménye szerint az ellenzék csupán azért bírálja a módosítást, hogy később is hivatkozhasson a névjegyzék körüli problémákra.
A bizottság összetételét illetően öt tagot a kormánytöbbség, hármat az ellenzék, míg kettőt a civil szféra képviselői választanak ki. Az ügyek elbírálásához kétharmados többség, azaz tízből hét szavazat szükséges, emellett pedig elvárás, hogy mindhárom érdekelt félből legalább két-két tag támogassa a határozatot. E megközelítés célja, hogy megakadályozza az egyoldalú döntéshozatalt, és elősegítse a kompromisszumos megoldásokat. Klačar véleménye szerint ez a struktúra elméletileg összhangban áll a nemzetközi normákkal, azonban a bizottság hatékonyságát a tagok összetétele, a szakmai színvonal és a politikai akarat fogja igazán meghatározni.
A végső kérdés ezért az, mennyiben valósul meg az, ami a törvény szövegében szerepel. A módosítás fontos eleme Szerbia uniós közeledésének, és formálisan erősítheti a választási rendszer átláthatóságát. Hogy ez a mindennapi gyakorlatban is így lesz-e, az a bizottság munkáján, a választói névjegyzék tényleges revízióján és a politikai szereplők együttműködési hajlandóságán múlik.
