Bemutatkozik a NATO legújabb szuperfegyvere: a Tayfun, amely mögött egy titokzatos kínai technológia áll. Most végre fény derült a rejtélyre, és a szakértők izgalmas részleteket osztottak meg a fegyver innovatív megoldásairól.

Első lépésként érdemes röviden áttekinteni, hogyan jutott el a török fegyvergyártó óriás, a Roketsan a Tayfun legújabb verziójának megalkotásáig. Ankara első saját fejlesztésű ballisztikus rakétája, a Y-600T Yildirim, a kínai B-611-es taktikai rakétára épült, amely szilárd üzemanyaggal működik. 2001 óta három különböző verzió készült el: az I-es típus 150 km-es hatótávolságot kínál, a II-es 300 km-re képes, míg a III-as verzió elméletileg 900 km-es hatótávolsággal rendelkezik, de róla eddig szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésre.

A Y-600T-t jóval túlszárnyaló modernizált koncepcióval 2017-ben bemutatkozott a Bora, amely lenyűgöző 280 km-es hatótávolságával mára a török ballisztikus rakétákkal felszerelt csapásmérő erők alapját képezi. Érdekesség, hogy a fegyver exportváltozata, a Khan, nemrégiben, szeptemberben érkezett meg a negyedik üteg formájában az első külföldi vásárlóhoz, Indonéziához.

Bár a rendelkezésre álló információk szerint jelenleg is zajlik a Bora-2-es fejlesztése,

A Roketsan innovatív megközelítésével nemcsak a rakétatechnológiát fejlesztette, hanem új fegyverrendszereket is teremtett. Kiemelkedő példái ennek a rövid hatótávolságú Tayfun-sorozat, valamint a közepes hatótávolságú Cenk rakéta, amely a modern hadviselés követelményeinek megfelelően készült.

A Tayfun fegyverének története igencsak titokzatosnak mondható, hiszen Ankara komoly titoktartással kezdett neki a fejlesztésének, így a munkálatok indulásának időpontja például rejtély maradt. A fegyver bemutatása is meglepő módon zajlott: 2022 októberében a nemzetközi sajtó véletlenül felfedezte a Tayfun Block 1 indítását, ami nem éppen a tervek szerint zajlott. 2023-ban újabb tesztelés következett, amely során a Tayfun lenyűgöző öt méteres találati pontossággal süllyesztett el egy, a Földközi-tengerre speciálisan odavontatott hajót. E teszt sikeressége nemcsak a technológiai fejlődést tükrözi, hanem a fegyver stratégiai jelentőségét is, amely új dimenziókat nyithat a régió biztonsági helyzetében.

Ankara és Görögország között súlyos konfliktus alakult ki, miután Recep Tayyip Erdogan török elnök nyilvánosan utalt arra, hogy a fegyvereket akár a görög célpontok ellen is bevethetnék. Ez a kijelentés mély feszültséget gerjesztett a két ország között, és komoly diplomáciai válságot idézett elő.

A Block 1-es Tayfun hatótávolsága 800 kilométer, ezzel a törökök legnagyobb hatótávolságú, már sorozatban gyártott ballisztikus rakétájának számít. Maga a rakéta egyébként 2300 kilós, 6,5 méter hosszú, öt mázsányi robbanóanyagot tud magával vinni, és a hangsebesség ötszörösével repül,

papírforma szerint tehát hatékonyabb fegyver lehet, mint a legendás amerikai ATACMS.

A döntés végső meghozatala a navigációs rendszerre támaszkodva lehetséges, azonban a török rakéta irányítórendszeréről meglehetősen korlátozott adatok állnak rendelkezésünkre.

A múlt hét végén végrehajtott sikeres fegyverteszt nem a Block 1-es verziót érintette, hanem a legújabb Block 4-es modellt. Ez az új rakéta körülbelül háromszor nehezebb, mint elődje, a Block 1-es, és a Roketsan információi szerint hatótávolsága eléri az 1000 kilométert, így a rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták (SRBM) kategóriájának felső határán helyezkedik el. A megnövekedett tömeg nemcsak a nagyobb üzemanyagmennyiségnek, hanem valószínűleg egy erősebb robbanófejnek is köszönhető.

Jelenleg még nincs információnk arról, mikor kezdődhet meg a Block 4-es sorozatgyártása, de amint ez megtörténik, Törökország jelentős lépést tehet az SRBM-ek élvonalába való bekerülés felé.