Katalin hercegné titkos búvóhelye lett ez a hely, ahol a rákbetegségének diagnózisát követően találta meg a nyugalmat és a feltöltődést.

Szikossy Ildikó eredetileg antropológus doktor, neve szorosan összefügg a váci múmiák feltárásával, amire még Bill Gates is felfigyelt. Sikeres élete mégis egyik napról a másikra romba dőlt, de nem adta fel. Ma Afrikában vezet szafari csoportokat, hihetetlen történeteket osztott meg velünk.

Szikossy Ildikó számára Tanzánia olyan ismerős, mint a saját tenyerének vonalai, de senki ne gondolja, hogy gyerekkorában Afrika csodálatos nemzeti parkjai lebegtek a szeme előtt. Őt mindig is a csontok rejtélye és a nyomozás világa vonzotta. Hosszú 27 éven át úgy tűnt, hogy ez az ő hivatása. Most azonban mégis Afrikában találta meg az otthonát.

Hogyan váltál múmiaszakértővé? Mi inspirált arra, hogy a régi idők titkait felfedezd, és elmélyülj a múmiák világában? Milyen kalandok és felfedezések vezettek el odáig, hogy ma már szakértőként oszthatsz meg tudást a régmúlt kultúráinak lenyűgöző örökségéről?

A múmiák valójában úgy tűnt, mintha az ölembe pottyantak volna, pedig kicsi korom óta az volt az álmom, hogy biológus legyek, hiszen mélységesen vonzódtam az állatok világához. Amikor végre bejutottam az egyetemre, azonban rá kellett döbbennem, hogy a legtöbb tantárgy során az állatokkal való kísérletezés dominál. Ezért kénytelen voltam új irányt keresni, és így bukkantam rá az embertanra, amely izgalmas felfedezéseket ígért számomra.

A fogak rendkívül beszédesek, hiszen a múltban, amikor még nem létezett megfelelő szájhigiéniai gyakorlat, a fogkőben megmaradtak a táplálék nyomai. Ezek a maradványok mikroszkóp segítségével felfedezhetők, így bepillantást nyerhetünk abba, hogy mit fogyasztottak az emberek az adott időszakban.

A Magyar Természettudományi Múzeum Embertani tárában végeztem munkámat, amikor

27 évig kutattam a múmiákat, mint történeti antropológus, akik tudományos kutatási területe körülbelül a kétszáz évestől a néhány ezeréves leletekre vonatkozik.

Felfedeztem a világ számos szegletét, mert tudományos kutatóként elengedhetetlen, hogy a kutatási eredményeimet időnként megosszam a nemzetközi szakmai közösséggel. Részt vettem különböző konferenciákon, ahol előadásokat tartottam, és cikkeket publikáltam elismert tudományos folyóiratokban, amelyek hitelesítették a munkám értékét.

Számomra rendkívül jelentős volt a váci múmiák kutatásának megvalósítása, hiszen szerettem volna, ha nem csupán a tudományos közösség ismeri el az eredményeinket, hanem mindenki, akit érdekel ez a különleges téma. Ennek érdekében számos ismeretterjesztő előadást tartottam a múzeumban, ahol igyekeztem közelebb hozni a múmiák világát a nagyközönséghez. Örömmel mondhatom, hogy a nevemhez három sikeres kiállítás is kapcsolódik, amelyek mind a múmiák történetére és titkaira fókuszáltak.

Miért emlékszel a múltra, amikor ennek a kapcsolatnak vége lett? Mi vezetett ahhoz, hogy elváltak útjaink?

Sajnos egy jelentős változás következett be, amikor a múzeumnak új vezetője érkezett, ami miatt a tudományos kutatók többsége elhagyta az intézményt, köztük én is. Ez rendkívül megterhelő élmény volt számomra, hiszen a múmiák nem állnak rendelkezésre minden sarkon, és én már mélyen belemerültem ebbe a különleges szakmába.

Ezekkel a kutatásokkal különleges eredményeket értünk el, ami a nemzetközi színtéren is látványos volt. A váci múmiáink az antibiotikum rezisztencia kutatáshoz is hozzájárultak, mert ők egy olyan korban éltek amikor még nem létezett antibiotikum.

De végül el kellett engednem, minden leállt, és fogalmam sem volt, merre tovább.

- Ezzel befejeződött a kutatói karriered?

- Ez a veszteség nekem egyfajta gyász volt, először a borzasztó fájdalom volt, a kilátástalanság, hogy

Nem mehettem el külföldre sem, mert a váci múmiák hungarikumok. Én nem tudnék egy egyiptomi múmiával dolgozni, már csak azért sem, mert a szakma nagyon telített, világszinten talán 100 múmiakutató van, nincsenek szabad állások.

Ez valóban egy különleges hivatás, de mit találtál ki a helyettesítésére?

Isten bizony, az elején nem volt semmiféle elképzelésem. Olyan helyzetbe kerültem, hogy akár recepciósként vagy titkárnőként is el tudtam volna képzelni magam, pedig van doktorim. De mit tehetnék még? Számtalan állásra pályáztam, de a korom miatt rendre elutasítottak. Az életem eddig a múmiák körül forgott, még egy szabadulószobát is terveztem a múzeum számára. Ezért más szabadulószobákhoz is benyújtottam a jelentkezésem, hiszen voltak ötleteim, de sajnos ott sem kellettem. Nem álltak jól a dolgaim.

A barátaim javasolták, hogy próbáljak meg tanítani, hiszen biológia-kémia szakon diplomáztam. Már a gondolatától is gyomoridegem lett,

Ez akkora nagy váltás, hogy el se tudtam képzelni, hogyan tudnék a rettentő élénk, izgő-mozgó, nyüzsgő, kiabáló kamaszok közé egy iskolába elmenni és tanítani. Megrettegtem, hogy 53 évesen kezdő pedagógus legyek.

- A sors végül mégis kedvezett neked...

- Végül is igen, két szálon indult el a dolog, mert felkért egy biznisz tréner, hogy segítsek a szakdolgozata elkészítésében. Először azt hittem, befektetéssel kapcsolatos, de kiderült, abban ad tanácsot, hogy milyen területen lennél jó. Nekem pont erre volt szükségem, a véletlen hozta Lukács Terkát az utamba. Akkor még kétségbe voltam esve, és kilátástalan volt minden, próbálkoztam családfa kutatással is. De ő nagy segítségemre volt, mert helyre tettük az ötleteket, amik a fejemben voltak.

Azt tanácsolta, hogy ragadjak meg egy szálat a fejemben zsongó gondolatok tengeréből, és arra koncentrálva induljak el az úton.

Jó ötletnek tűnt, bár hamar a kútba esett, de akkor ebből jött a másik ötletem: szafari vezető leszek Tanzániában!

- Ez nagyon váratlan és vad válts, hogyan került egyáltalán Tanzánia a képbe?

Akkoriban a párom Tanzániából jött, és mélyen beleszerettem az ország varázsába. Azon tűnődtem, hogy talán ott folytathatnám a pályafutásomat, szafarikat vezetve. Mivel mindig is vonzottak az állatok, biológusként pedig rengeteg érdekes történetet mesélhetnék róluk a látogatóknak. Elképzeltem, ahogy a szavannán barangolva osztom meg a tudomány csodáit, miközben az afrikai naplemente festői hátteret ad az élményeknek.

Szóval, a tanzániai szafari végül egyszerűbbnek tűnt, mint ahogy azt elképzeltem?

Egy különleges utazás kezdődött számomra, amikor létrehoztam a "Szerelmem Tanzánia" nevű csoportot a Facebookon. Eleinte csupán hobbiként osztottam meg tartalmakat, hogy elüssöm az időt, miközben a következő munkalehetőségemre vártam. Ahogy egyre mélyebbre ástam magam Tanzánia csodás világába, úgy kezdett kirajzolódni előttem ennek a vállalkozásnak a potenciálja.

ott szeretnék hallani ezeket a helyszínen. Igazából az ő motiválásukra indult a legelső út.

A tanzániai családunk azonnal mellém állt, és elkezdtük együtt ezt a programot, mert az exférjem családja utazás szervezéssel foglalkozik, így jött össze az első magyar csoport.

- Mi a legnagyobb kihívás szerinted, ha Tanzániába utazunk?

Minden egyes látogatóm szívébe lopja magát Afrika, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag. Talán azért, mert ezen a földrészen található az emberi lét kezdetének színtere. Ám ami igazán lenyűgöző...

azt látni, hogy ott milyen körülmények között élnek az emberek. A legelején emlékszem engem is nagyon megviselt a szegénység látványa, vagy bizonyos dolgok hiánya, és eleinte én is százszorosan óvatosabb voltam.

Látni a házaikat, a gyerekeket a koszos, poros, szakadt ruhákban, sokszor mezítláb vagy egy kis papucsban, ahogy követ rugdosnak, még egy labdájuk sincs. Ez szokott elsőre mindenkit nagyon mellbe vágni, miközben nálunk a gyereknek külön szobája van, roskadásig tele játékokkal. Persze kint is vannak, főleg a városokban jobb körülmények között élő családok, sőt gazdagok is, de a szegénység szembetűnőbb.

- Hogyan viszonyulnak az afrikai emberek hangulata ehhez képest?

Tanzánia lenyűgöző hely, ahol az emberek boldogsága, kedvessége és szeretetteljes természetük azonnal magával ragadja a látogatókat. Itt a turisták szívesen látott vendégek, és nem szükséges aggódni a biztonság miatt: nyugodtan sétálhatunk az utcákon, élvezve a helyi kultúrát és a barátságos légkört. Bár léteznek olyan afrikai országok, ahol a turisták csak katonai vagy rendőri kísérettel mozoghatnak, Tanzánia e tekintetben kivételt képez, hiszen itt szabadon felfedezhetjük a varázslatos tájakat és a gazdag hagyományokat.

A helyiek szeretnek mindenkivel beszélgetni, nagyon sokan beszélnek angolul, és hogyha a turista tud egy-két szót szuahéliül, fülig ér a szájuk a boldogságtól.

Ráadásul a vallások harmonikusan léteznek egymás mellett. Itt nem a hitrendszerek dominálnak, hanem az, hogy melyik közösséghez vagy törzshöz tartozol.

A segítőkészség itt, ahol élek, valóban lenyűgöző. Nemrégiben a kocsim kereke leeresztett, és szinte azonnal hárman is megálltak, hogy segítsenek nekem felpumpálni. Ezzel szemben Magyarországon, amikor egyszer leállt a kocsim, és bikázásra lett volna szükségem, elképzelhetetlen élményben volt részem. Komolyan mondom, hogy egy órán át senki nem állt meg, pedig mindent megtettem: integettem, villogtattam a kocsival, de az emberek egyszerűen elfordították a fejüket. Itt Tanzániában ez szinte lehetetlen lenne.

Tanzániában az emberek megélhetése sokféle forráson alapul. A mezőgazdaság a legfontosabb, hiszen a lakosság jelentős része földművelésből él. A főbb termények közé tartozik a kukorica, a rizs, a banán és a kávé. Emellett a halászat és az állattenyésztés is fontos szerepet játszik a helyi gazdaságban. A turizmus szintén jelentős bevételi forrást jelent, mivel Tanzánia híres a gyönyörű tájairól, a Serengeti Nemzeti Parkról és a Kilimandzsáróról. Sok helyi közösség a turizmus révén találja meg a megélhetését, például idegenvezetőként vagy helyi kézműves termékek árusítóiként. Ezen kívül a városi területeken egyre többen dolgoznak különböző szolgáltató szektorokban, mint például kereskedelem, vendéglátás és információs technológia. A gazdaság sokszínűsége tehát lehetőséget teremt a különböző megélhetési formákra, de a kihívások, mint például a szegénység és az éghajlatváltozás, továbbra is jelen vannak.

- Szinte mindenki bizniszel valamit, kevés az állami munkahely. Emiatt az emberek nagy része valamit árul: ételt, ruhát, italt, vizet, szállítást vagy építőmunkát kínál, ezt mindig el lehet adni, és a befolyt pénzből próbálják magukat és a családjukat eltartani. Sok külföldi próbálkozik üzletelni a helyiekkel, de ez inkább kudarcos, mert azért szeretik pénzügyileg átverni az idegent.

akkor majd Isten megsegíti őket, és holnap is ad majd pénzt.

Jellemzően emiatt nem gondolkoznak előre, nem tudnak félretenni, de nem felesleges dolgokra költik a pénzt, hiszen óriási a család, mindig van, akit meg kell segíteni. Mivel nincsen megtakarításuk sem, ezért egymást segítik. Ez úgy működik, hogy WhatsApp-on "hozzájárulást" kérnek, szétküldik az összes rokonnak, barátnak, ismerősnek, hogy mire kell a pénz, és mindenki küld nekik annyit, amennyit éppen tud. Ez a szívesség mindig körbe jár, így mindig összejön az a pénz, ami mondjuk egy temetéshez vagy az orvosi költségre, egy esküvőre, esetleg a beiskolázáshoz szükséges.

Több generáció osztozik egy fedél alatt?

- Tanzániában csak annak van nyugdíja, aki állami alkalmazott volt, de ez nagyon kevesek kiváltsága. Mivel az öregeknek nincsen nyugdíjuk, a család tartja el őket. Ez olyan szinten természetes, hogy

így természetes, hogy törődnek és segítenek az idősebbeknek, ez nem kérdés. Amikor turistákat viszek, nem bírják a tanzániai emberek nézni, ha egy idős ember húzza a bőröndjét, azonnal segítenek nekik.

Az idősebb generációt különös tisztelet övezi, akiket mindenhol körülrajonganak. Az éttermekben például mindig ők élvezik a prioritást: elsőként szolgálják ki őket, és gyakran bőségesebb adagokat is kapnak, mint a fiatalabbak. Nem kell várakozniuk, hiszen az ajtók gyakran előttük nyílnak meg, bárhová is mennek. Az idősek iránti megbecsülés itt szinte automatikus, minden helyi lakosban azonnal tiszteletet ébresztenek, és ez a társadalom szövetébe mélyen beleágyazódott.

A tanzániaiak világszemlélete mélyen gyökerezik a kulturális hagyományokban és a közösségi értékekben. Az emberek általában nyitottak és barátságosak, nagy hangsúlyt fektetnek a családi kötelékekre és a közösségi együttműködésre. A hagyományos értékek mellett a vallás is fontos szerepet játszik az életükben, legyen az kereszténység, iszlám vagy helyi vallási gyakorlatok. A tanzániaiak gyakran a közösség érdekeit helyezik előtérbe a személyes céljaik elé, ami a társadalmi harmóniát és az együttműködést elősegíti. Emellett a természethez való szoros kapcsolatuk is megfigyelhető, hiszen az ország gazdag természeti kincsekben, és sokan tisztelik a környezetet. Összességében elmondható, hogy a tanzániaiak felfogása a közösségi értékek, a barátság és a természet iránti tisztelet köré épül.

Az emberek itt, Tanzániában, talán anyagilag szegényebbek, de a boldogságuk sokkal inkább ragyog. Egy dolog, amit mindenképpen kiemelnék, az a stresszmentesség. Itt nem tapasztalható az a sűrű rohanás, mely Magyarországot és Európát jellemzi, és a határidők kényszere sem nyomasztja az embereket. Amikor megérkezem Tanzániába, és egész nyáron itt tartózkodom, egy teljesen új világ tárul fel előttem. Az élet lassabb tempója, a közösségi kapcsolatok mélysége és a természet közelsége mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy megéljem a pillanatokat, és valóban átéljem a boldogságot.

Nem számít, mikor vágunk neki az útnak, a helyiek úgyis mindig késlekednek, hiszen hova is sietnének? Ha reggel kilencre terveztük a transzferünket, lehet, hogy csak tizenegykor érkezik meg. A magyar turisták persze ettől az első napokban kétségbeesnek, a hajuk égnek áll a várakozástól, de később rájönnek, hogy ez Tanzánia, ahol a dolgok más ütemben zajlanak. Meg kell tanulniuk elfogadni a helyi élet ritmusát.

Imádom a helyi közösség tagjaival eltölteni az időt, beszélgetni velük. Amikor kezet fogunk, és a gyerekeket simogatom, szinte azonnal barátokká, testvérekké, rokonokká válunk.

Egyszerűen olyan mély szeretettel közelítenek egymás felé, hogy az szinte varázslatos. Például, amikor csak egymásra néznek, az arcukon megjelenik egy különleges fény, ami mindennél többet mond el az érzelmeikről.

Amikor egy nehéz sorsú nő belép egy étkezdébe a gyermekével, azonnal elindul a segítségnyújtás folyamata, hogy ingyen étkezéshez juttassák őket.

A sógornőm tanította nekem, hogy mindig nőtől vásároljak, ha zöldséget-gyümölcsöt megyünk venni, hogy támogassuk ezzel. Ez is egy helyi dolog, hogy a nőknek is legyen munkájuk, hogy fizetni tudják a gyerekeiknek az iskolai költséget. Emiatt, most egy nőket segítő mozgalom kialakításán is dolgozunk.

Tanzániában a tanítási rendszer több szinten működik, és különböző kihívásokkal néz szembe. Az oktatási struktúra három fő szintre osztható: az alapfokú, a középfokú és a felsőfokú oktatásra. Az alapfokú oktatás kötelező és általában hét éven át tart, ahol a diákok az alapvető írás- és olvasástudomány mellett matematikát, tudományokat és társadalomtudományokat tanulnak. A középfokú oktatás két szintre tagolódik: az O-Level és az A-Level, ahol a diákok specializált tantárgyakat választhatnak. Az A-Level után a diákok lehetőséget kapnak arra, hogy felsőfokú intézményekbe jelentkezzenek, ahol különböző szakokat tanulhatnak. Az oktatási rendszer számos kihívással küzd, mint például az alacsony tanári létszám, az infrastruktúra hiányosságai, és a tananyag elavultsága. A kormány és különböző nemzetközi szervezetek folyamatosan dolgoznak az oktatás minőségének javításán, hogy a diákok számára megfelelő környezetet biztosítsanak a tanuláshoz. Az oktatás terén végbemenő reformok célja, hogy a fiatalok jobban felkészüljenek a jövő kihívásaira és a munkaerőpiac elvárásaira.

- Képzeld el, az országút mellett gyalogolnak az emberek, és az iskolások is, gyakran két órát oda és kettő vissza. Én rosszul lennék ilyen kisgyereket elengedni egyedül az út szélén menetelni. De Tanzániában

Az általános iskola itt is kötelező, így a falvakból a gyerekeknek is el kell járniuk az iskolába. A nagy távolságok miatt sokan bentlakásos intézményekben tanulnak, amelyek széles körben elterjedtek. Érdekes módon, minden iskolában kötelező az egyenruha viselése.

A gyerekek csak a szünetekben látogathatják meg otthonukat, sőt, még a hétvégi hazautazás is kizárt, mivel ekkor sportesemények zajlanak. Ez azt jelenti, hogy évente csupán négyszer van lehetőségük hazatérni, ami számomra rendkívül megdöbbentő. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet ennyire ritkán látni a gyermekemet. Persze, lehetőség van arra, hogy meglátogassuk őket, de az iskolából csak a hivatalos szünetekben vihetjük el őket.

A gyerekek általában élvezik az iskolájukat, ahol a tanárok második szülőkként nyújtanak támogatást. Az iskola világát szigorú szabályok jellemzik, amelyek talán a régi szocialista rendszerhez hasonlíthatók: ha a tanár kiejt egy szót, az utasítás szent és sérthetetlen.

Egy magyaros szafari a vadonban igazán különleges élmény! Képzeld el, ahogy a nap első sugarai áttörnek a fák lombkoronáján, és a friss levegő tele van a természet zsongásával. Az utad során találkozhatsz a hazai fauna csodáival: őzek ugrándoznak a mezőkön, vaddisznók felfedezőútra indulnak a sűrű erdőben, és akár egy ritka sas is átrepülhet feletted. A szafari során érdemes megállni egy hagyományos magyar piknikre is. Előkerülhet a kolbász, a házi sajt, és persze a friss kenyér, mindezek mellett egy jó pohár bor vagy pálinka is csábító lehet. A helyi ízek mellett a magyar népzene is felcsendülhet, amely még inkább fokozza a kaland hangulatát. A táj színei és formái lenyűgözőek: a dombok, a völgyek, a tavak és folyók mind különböző arcát mutatják a természetnek. A nap végén, amikor a naplemente fényei színezik át az eget, a csendes vadon közepén ülve igazán átélheted, milyen gazdag és varázslatos a magyar táj. Ez a kaland nemcsak a természet felfedezéséről szól, hanem a magyar kultúra és gasztronómia mélyebb megismeréséről is.

Fedezd fel Tanzánia lenyűgöző nemzeti parkjait, köztük a híres Szerengetit, amely minden utazó álma. A végtelen szavanna szívében a vadon élő afrikai állatok sokszínűsége vár rád, míg a környező természet páratlan szépsége csak fokozza az élményt. Ez a hely igazi csoda, ahol a természet és az állatvilág harmóniában él egymással.

A járművekre az állatok szemében már úgy néznek, mintha csupán a táj részei volnának, mint valami színes szobrok, amelyek az út mentén állnak.

Mesés élmény, amikor egy oroszláncsalád néhány méterre tőlünk pihen, és az egyikük hirtelen elindul felénk, hogy a kocsink mellett lévő pocsolyából ihasson. Az izgalom és a természet közelsége szavakkal nehezen leírható!

Mindig felkészítem az utasokat, hogy ilyenkor nem lehet megmoccanni, nem lehet hangosan megszólalni, nem lehet hirtelen mozdulatot tenni, sőt

Mélyen belemerülök az állatvilág rejtelmeibe, s megosztom veletek azokat a titkokat, amelyek nem mindennapiak. Tökéletesen értem az állatok viselkedését, és tudom, miként lehet észlelni egy oroszlán közeledését a szavannán. Az utunk során izgalmas történetekkel szórakoztatom majd a csapatot, amelyek túllépnek a megszokott ismereteken. Például mesélek arról, miért barátkozik a zebra a gnúval, vagy hol találhatunk egy lustálkodó leopárdot a fák között. Ráadásul felfedem, hogyan védi meg az akácia a leveleit a zsiráfok étvágyától, és elárulom, mi áll a zebra csíkos mintázata mögött. Ezek a felfedezések nem csupán szórakoztatóak, hanem tanulságosak is, és garantáltan elvarázsolják majd a hallgatóságot!

Az utazás végére hatalmas tudással gazdagodnak, hiszen a végén még egy izgalmas kérdezz-felelek játékra is sor kerül, ahol mindenki megmutathatja, mit tanult.

Valaha megéltél már olyan szituációt, ami váratlanul rázott meg, mint egy vihar a nyugodt tengeren?

Amikor a Szerengeti végtelen füves pusztáján táborozunk, egy különleges helyet fedezhetünk fel, ahol kényelmesen berendezett katonai sátrak várnak ránk. Ezekben a sátorokban nemcsak kényelmes ágyak, hanem fürdőszobák is találhatók, így a természet közelségét élvezve is megtarthatjuk a komfort érzetét.

bár tapasztalt vadőr vigyáz ránk, és figyel, hogy minden biztonságos legyen.

Ez a hely valóban varázslatos, hiszen itt vagyunk a végtelen szavanna szívében. A természet hangjai körülölelnek minket: a békák brekegése és a távolban motoszkáló állatok neszei keverednek az éjszaka csendjével. Bár a ragadozók távol tartják magukat a sátrainktól, az éjszaka mélyén néha hallani lehet az oroszlánok mély, reszelős üvöltését, vagy észrevenni egy-egy hiénát, ahogy óvatosan közelít a konyhasátorhoz, mintha csupán az ízek nyomát keresné. Egy alkalommal, amikor már mindenki álomba merült, én még mindig a következő napi programokat tervezgettem, a csillagok fénye alatt, és a szavanna varázsa teljesen magával ragadott...

Számos állathangot könnyedén fel tudok ismerni, de ez a konkrét zaj teljesen meglepett, és nem tudtam behatárolni, honnan származhat.

A csámcsogás hangja szépen terjedt a sötétben, ezért felhívtam az őrt, hogy nézze már meg, mi történik odakint. Hamarosan láttam, hogy jön a lámpával, így megkérdeztem tőle, mi volt ez az egész. Nagy nevetés közepette válaszolt, hogy nincs miért aggódni, csupán egy víziló legelt a sátorom körül. Hát, ettől majdnem szívrohamot kaptam, hiszen a víziló egy rendkívül agresszív lény, és ha megijesztenék, akkor egyenesen a víz felé rohan. Ezért is az aranyszabály, hogy soha nem szabad a víziló és a víz között tartózkodni. Gyorsan végigfutott az agyamon, hogy hol is lehetett ez a víziló, és merre van a víz, és sajnos pont közéjük állt a sátrom.

Reggel lenyűgözve álltam, hiszen a hatalmas területen egyetlen fűszál sem maradt épen; mindent elnyelt a természet hatalmas étvágya. Ez a tábori élmény utólag visszatekintve valóban félelmetes volt, de tudtuk, hogy jó kezekben vagyunk.

A szafarink után mindig Zanzibár varázslatos szigetére látogatunk, hiszen ott is számtalan egyedi látnivaló vár ránk. Az utazásunk végén jól esik néhány nap tengerparti lazítás és pihenés. Tanzánia annyira gazdag élményekben, hogy a turistáknak időre van szükségük, hogy mindezt feldolgozzák és igazán magukévá tegyék. A fehér homokos partok és a türkizkék víz tökéletes hátteret nyújtanak ehhez a felüdüléshez.

- Hogyan tervezed a jövődet?

Amikor visszatérek Európába, gyakran úgy érzem, hogy a hirtelen rám nehezedő kötelezettségek és határidők szinte megőrjítenek. A stresszmentes afrikai élet után rendkívül nehéz alkalmazkodni ehhez a tempóhoz. Éppen ezért már most tervezem, hogy nyugdíjas koromban itt szeretnék letelepedni, ahol a mindennapok nyugalma és egyszerűsége vár rám.

méghozzá kreatív és logikus gondolkodásra. Ez az, amit én hiányolok az iskolai nevelésben. Minden évben legalább százötven-háromszáz kiló adományt viszünk ki, és két árvaháznak juttatjuk el, de csak a legegyszerűbb játékokat tudom kivinni, mert a bonyolultabb játékokkal nem tudnak játszani a gyerekek, a dominót már meg kellett tanítanom nekik.

Sajnos, a játék során sokan nem képesek átlátni a helyzeteket, ami időbe telik számukra. Ugyanakkor az életmód gyorsulása itt is szembetűnő.

mindenki kezében ott van a mobiltelefon. A nagyvárosokban tulajdonképpen úgy zajlik az élet, mint más világvárosban. Úgyhogy, sajnos nem tudnak túl sokáig ebben a megszokott létükben maradni.

Amikor elérkezik az idő, hogy nyugdíjasként élj, egy teljesen új fejezet kezdődik az életedben. Képzeld el, hogy a mindennapjaidat egy nyugodt, barátságos környezetben töltöd, ahol a stressz és a rohanás helyét a pihenés és a felfedezés veszi át. Talán egy csendes faluban vagy egy napfényes tengerparti városban élsz, ahol a természet szépségei mindenhol körülvesznek. A reggeledet egy csésze aromás kávéval kezded a teraszon, miközben élvezed a friss levegőt és a madarak csicsergését. A napjaidat olyan tevékenységekkel töltheted, amelyek igazán örömet okoznak neked: kertészkedés, festés, olvasás vagy akár új hobbik felfedezése. Talán több időt töltesz a családoddal, barátaiddal, közösen kirándulva, vagy csak egyszerűen együtt pihenve. A nyugdíjas éveid lehetőséget adnak arra is, hogy visszaadj a közösségednek, például önkéntes munkával vagy helyi programok szervezésével. A szabadidődben új ismereteket szerezhetsz, legyen szó nyelvtanulásról vagy különböző kurzusokról, amelyek színesebbé teszik a mindennapjaidat. Mindezek mellett fontos, hogy a pénzügyi helyzeted is stabil legyen, hogy gondtalanul élvezhesd ezt az időszakot. Talán egy kis nyugdíjmegtakarítással vagy befektetéssel rendelkezel, amely lehetővé teszi, hogy a vágyott életmódot folytathasd. A nyugdíjas éveid tehát egy új kaland kezdete, tele lehetőségekkel, élményekkel és örömteli pillanatokkal. Az élet minden szakaszának megvan a maga szépsége, és a nyugdíjasként eltöltött idő kifejezetten a számodra fontos dolgok felfedezéséről szól.

A kinti családommal fogok élni, akik mindig ott lesznek mellettem, és támogatni fognak. Az ő otthonuk teljesen olyan, mint az enyém, minden szükséges dologgal felszerelve. Mivel a családi vállalkozásban dolgozom, továbbra is számítanak a segítségemre.

Tedd különlegessé a mondandódat, hogy mélyebben belemerülhessek abba a világba, ahonnan származnak. Az antropológus énem előtérbe kerül, és ez a felfedezés rendkívül izgalmas utazás számomra.

Csupán néhány év választ el a nyugdíjas éveimtől, és most, a nehéz időszak után, Magyarországon egy tanári pozíciót vállaltam el. Nagy boldogságomra a diákok kedvelnek, és izgalommal várják az óráimat. Mesélek nekik a szafariról, és a kalandos történeteim az utazásaimról lenyűgözik őket. Így hát nem a tanítás kudarcélményeivel kellett szembenéznem, ahogyan azt korábban tartottam, hanem nap mint nap pozitív visszajelzéseket kapok a gyerekektől. Ez a támogatás és lelkesedés rendkívül inspiráló számomra.

Az egész nyaramat Tanzániában töltöm, ahol két különböző csoportot kísérek. A téli szünet során pedig egy újabb csapatot vezetek végig az ottani csodálatos élményeken.

- Tehát ez végül egy boldog befejezés lett?

A múmiákra ugyan búcsút mondtam, de helyettük rátaláltam egy új szerelemre: Tanzániára. A sors, minden nehézség ellenére, végül kedvezően alakította a dolgokat. Ami igazán lényeges, hogy bátorságot merítettem a komfortzónámból való kilépéshez, és bátran váltottam.

Mindenkinek, aki mélyebb vizekben küzd, azt tanácsolom, hogy az egyetlen út a meleg mocsárból való kilépéshez az, ha bátran elhagyjuk a megszokott komfortzónánkat. El kell engednünk a biztos támaszokat, és ha körülöttünk köd borong, akkor is lépnünk kell, mert csak így haladhatunk előre.