Ezeken a területeken a mindennapi megélhetéshez csupán napi 1000 forint áll rendelkezésre az ott élők számára. A szegénység valóban megdöbbentő, és a nyomortelepek mérete is elképesztő. - Pénzcentrum
A világ nyolc országában a lakosság több mint fele napi maximum 1000 forintból kénytelen megélni, ami több százmillió embert érint. A mélyszegénység legnagyobb mértékben Afrikában található, de Európában is vannak figyelemre méltó kivételek; Koszovó például a globális rangsor 19. helyén áll. Az alacsony életminőség nem csupán ezzel a statisztikával mérhető: az Európai Unióban évek óta fókuszálnak az iskolázottsághoz kapcsolódó szubjektív szegénységérzetre. Noha a legfrissebb adatok szerint az Unió területén egyre kevesebben érzik magukat szegénynek, Magyarországon továbbra is aggasztóan magas, 40 százalék feletti arányt mutat ez a mutató az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők között.
A szegénység sokféleképpen tetten érhető, ám az Our World in Data 2024-es rangsora kifejezetten aszerint vizsgálja az egyes országokat, ami nagyon egyszerűen megmutatja az anyagi helyzetüket - azaz mennyi pénzből gazdálkodhatnak egy nap alatt a lakosok. Ehhez azt az arány nézték meg, hogy a népesség hány százaléka él napi 3 dollár, azaz nagyjából 1000 forint alatti összegből.
Napjainkban nyolc olyan ország található Afrikában, ahol a lakosság több mint fele mélyszegénységben él, élükön Malawival, Mozambikkal és a Kongói Demokratikus Köztársasággal. Ez utóbbi tudhatja magáénak a legmagasabb mélyszegénységi rátát.
A Kongói Demokratikus Köztársaság a globális kobalttermelés háromnegyedét biztosítja, de a jelentős ásványi erőforrások ellenére számos kihívással néz szembe.
a helyiek 85,3 százaléka él naponta kevesebb mint 3 dollárból, átszámolva 1000 forintból.
Afrika legnépesebb országa, ahol a lakosság száma meghaladja a 120 milliót, valójában több mint 100 millió embert jelent. A régóta fennálló, mélyen gyökerező szegénység problémáját évtizedek óta súlyosbítja a gyenge kormányzati irányítás, a fegyveres összecsapások, valamint a nemzetközi szinten tapasztalható emberi jogi visszaélések.
A Szubszaharai Afrika államaiban a népesség 45,5%-a, ami körülbelül 559 millió embert jelent, szélsőséges szegénységben él. Nem meglepő, hogy a világ legnagyobb szegénységben élő országai közül 23 a kontinensen található. Érdekes, hogy a legszegényebb országok rangsorában egy viszonylag közeli európai állam, Koszovó is szerepel: a 19. helyen áll, mivel magas a munkanélküliségi rátája, és folyamatos konfliktusok sújtják. Az 1,6 milliós lakosságából minden negyedik ember napi 3 dolláros költségvetésből kénytelen megélni.
Latin-Amerikában Honduras került előre, itt az emberek 17 százaléka él napi 3 dollár alatti összegből. Nemcsak itt a legmagasabb a mélyszegénység, hanem egyben ez a régió legegyenlőtlenebb országa is, ezzel pedig a 24. helyen áll a globális listán.
Ázsia is érdekes képet mutat: míg a kontinens egyes országai a világ technológiai fejlődésének kulcsszereplője (mint például Kína, Dél-Korea vagy Japán), addig más régiókat továbbra is politikai instabilitás, konfliktusok és gazdasági válságok jellemeznek.
A Fülöp-szigetek Ázsia egyik legnagyobb kihívásokkal küzdő országa, ahol a lakosság körülbelül 110 millió főt számlál, és ebből mintegy 11 százalék mélyszegénységben él. Noha a szegénységi rátát 1985 óta jelentős mértékben, közel kétharmadával sikerült csökkenteni, az ország lakóinak sokasága még mindig nem élhet biztonságos és megbízható életet, hiszen sokan nem férnek hozzá alapvető szükségleteikhez, mint az áram, a tiszta víz és a megfelelő oktatás.
Banglades is felkerült a listára, ám meglepően az utolsó helyet foglalja el. Az ázsiai országot sokan a nyomornegyedeiről ismerik, ahol az alacsony jövedelmek és az infrastruktúra hiányosságai szembetűnőek. Az elmúlt években azonban a gazdasági fejlődés jelei is megmutatkoztak. Ennek eredményeként a 2024-es statisztikák szerint a lakosság csupán 8 százaléka él mélyszegénységben.
A szegénység természetesen az egész világon fellelhető, ráadásul sokféle szempontból vizsgálható. Az objektív mutatókon túl így érdemes lehet megemlíteni azt a szubjektív érzetet is, ahogy a lakosok a saját anyagi helyzetüket meghatározzák.
A Pénzcentrum egy korábbi cikkében már foglalkozott a Eurostat adataival, amik azt vizsgálták, hogy az Európai Unión belül milyen arányban érzik magukat szegénynek az egyes országok lakosai. A felmérés abból a szempontból vizsgálta ezt az érzetet, hogy az illető milyen iskolai végzettséggel rendelkezik.
Az Európai Unió területén a legalacsonyabb végzettséggel bírók körében szinte 29% érezte magát szegénynek, míg azok között, akik közepes iskolai végzettséggel rendelkeznek, ez az arány 18,5%-ra csökkent. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezőknél pedig csupán 9,4% tapasztalta a szubjektív szegénységet, ami több mint háromszoros különbséget jelent a legalacsonyabb végzettségűekhez képest, és kétszer alacsonyabb arányt mutat az előző csoporthoz viszonyítva.
A frissen kiadott 2024-es adatok alapján Magyarország nem igazán teljesít jól ezekben a mutatókban. Görögország, Bulgária, Szlovákia és Szerbia után hazánkban érzi a legtöbb alacsony iskolai végzettségű szubjektíven szegénynek magát, egész pontosan 44,1 százalékuk. Ugyan tavalyhoz képest egy helyet javítottunk a rangsorban, így is bőven az EU-s átlag felett vagyunk. A környező országok és a régiónk ehhez hasonló számokat mutatnak, ami azt jelenti, hogy az itt élők úgy érzik, az alacsony iskolai végzettség gyakorlatilag egyenlő a szegénységgel.
Ezzel szemben Magyarországon a diplomások mindössze 5,3 százaléka tartja magát szegénynek, ami azt mutatja, hogy a szubjektív valóságérzeteik szerint a magasabb végzettséggel rendelkezők jobban érzik magukat. Ez rávilágít a jelentős szubjektív eltérésekre, amelyek az alacsonyabb és a magasabb iskolai végzettséggel bírók között tapasztalhatók. A helyzet tehát azt sugallja, hogy a tudás és a képzettség nemcsak a megélhetést, hanem a jólét érzését is befolyásolja.
Hasonlóan Magyarország helyzetéhez, 2022 és 2024 között Európa más részein is tapasztalható volt a szubjektív szegénységérzet enyhe csökkenése, különösen a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében. Azonban a legszembetűnőbb szegénységérzet továbbra is Görögországban és Bulgáriában mutatkozik, ahol a szegénységérzet rendkívül magas szinten maradt, még a legmagasabb végzettséggel bíró egyének esetében is.
A legnagyobb különbségek az alacsony és magas iskolázottságúak között Szlovákiában, Bulgáriában és Szerbiában mutatkoztak,
ezekben az országokban az oktatás szintje látványosan befolyásolja az emberek szubjektív jólétérzetét.
Ezekkel szemben olyan országokban, mint Finnország, Luxemburg, Hollandia vagy Svédország, a szubjektív szegénységérzet eltérései jelentősen kisebbek. Svédország különösen figyelemreméltó, hiszen itt a legalacsonyabb a különbség az alacsony (15%) és a felsőfokú (7,4%) végzettséggel rendelkezők között, mindössze 7,6 százalékpontnyi eltéréssel. Ez arra utal, hogy ezekben a térségekben az iskolázottság nem játszik olyan meghatározó szerepet a szegénységérzet alakulásában.
Ez különösen érvényes egy másik skandináv államra, Finnországra, ahol az alacsony végzettséggel rendelkező emberek csupán 8,7 százaléka vallotta magát szegénynek, míg a diplomások körében ez az arány még alacsonyabb, mindössze 5,7 százalék.
Összességében elmondható, hogy a jelenlegi trendek azt jelzik, hogy az oktatás továbbra is meghatározó szerepet játszik abban, hogyan értékelik az emberek saját anyagi helyzetüket. Ugyanakkor a társadalmi és gazdasági környezet is legalább ennyire kardinális. Például, hogy egy nap alatt mennyi pénz áll rendelkezésünkre. Habár Európa viszonylag kedvező helyzetben van, a világ más részein még mindig több százmillió ember él olyan körülmények között, amelyek a mélyszegénység objektív kritériumainak felelnek meg.
