Csodálatos jövő vár ránk!

"Aki nincs velünk, az ellenünk van" (Rákosi Mátyás)

Herbert Marcuse 1964-ben megjegyezte, hogy a demokrácia a leghatékonyabb módja az uralkodásnak. A felvilágosult állampolgárok helyett azonban más megoldásokat keresnek. A közelmúltban újra elindították a nemzeti konzultációt, amely világosan tükrözi, hogy a Fidesz milyen alacsony szintű tudásúnak tartja az állampolgárokat. Vagy talán csak a saját támogatóikra vonatkozik ez a megítélés?

Orbán Viktor uralmának gazdag irodalmi háttere van. Az évek folyamán számos értékes könyv látott napvilágot a témában, ám sajnos nem azok kezébe kerülnek, akiknek igazán fontos lenne. Keresztes Zoltán pszichiáter véleménye szerint "az emberek általában nem vonzódnak a mély gondolkodáshoz". (Népszava, Visszhang, 2024. 12. 07.)

Debreczeni József "Arcmás" című könyvében ír arról, hogy milyen szellemi vákuumba született Orbán. Válaszul apja viselkedésére, meg akarta mutatni, hogy "én is vagyok valaki", ezért is hajtott a hatalomra. A politikai paletta liberális oldalán kezdte és örült Soros György támogatásának. De amint világossá vált, hogy ez nem vezet a csúcsra, egyre inkább jobbra fordult. Számára az eszmék mellékesek, csak a várt eredmény számít. Már egyik választást nyeri a másik után, miután "ösztönösen alkalmazkodott hallgatói elvárásához és ízléséhez anélkül, hogy saját elgondolásaiból bármit is feladott volna". A nyolcvanas évek vége óta figyelem Orbán politikáját, de soha nem gondoltam a nácikra vele kapcsolatban, így meglepett mennyire passzolnak rá Ormos Mária - Debreczeni által is idézett - szavai Hitlerről.

Apropó, Führer.

Megdöbbentett Ács Dániel írása a 444.hu portálon, amely egy fénykép kapcsán készült. Radnóti Miklós, Schöpflin Gyula, Ortutay Gyula és több más neves értelmiségi látható egy házibulin, és a fotó kedvéért az akkor 34 éves Keresztury Dezső Hitler-bajusszal, náci karlendítéssel, vigyorogva néz a kamerába. Mindez 1938 januárjában történt, amikor Hitler már több éve hatalmon volt, de e kép szerint még nem szólaltak meg a lelki-tudati vészcsengők. A résztvevők közül többen is a holokauszt áldozatai lettek. Memoárokból tudjuk, hogy a zsidó lakosság nagy része azt hitte, hogy a korlátozások és a sárga csillag kötelező viselésénél rosszabb már nem jöhet.

A populizmus témájában számos értékes írás létezik, de számomra egy régi mondás a legtalálóbb: "Csak azt mondd, amit hallani akarnak!" Debreczeni József is rámutat a populizmus lényegére, amelyet "a demokrácia torzulásaként" jellemez, sőt, egy adott ponton a demokrácia végének is tekint. Azt ígérik, hogy lesz fizetésemelés – majd; kedvezmények is jönnek – majd; és hogy egy csodás év vár ránk – majd. Ha mégsem teljesülnek ezek az ígéretek, akkor az Orbán-kormányzati médiumok szerint a felelősség másokra hárul: a COVID-ra, a klímaváltozásra, a szomszédos háborúra, Sorosra, és persze Brüsszelre, amelyet mindig kéznél van, mint bűnbak. Rákosi idejében is azt hangoztatták, hogy "jövőre jobb lesz", de akkor is mindig akadt egy újabb ellenség: az imperialisták, a belföldi reakciósok, a Vatikán és így tovább.

A kormány intézkedései nem a demokrácia előmozdítását vagy a lakossági igények kielégítését szolgálják - gondoljunk csak az egészségügyi és oktatási szektor kritikus helyzetére. E helyett csupán Orbán hatalmi ambícióit tükrözik. A választások közeledtével természetesen megjelennek a népszerűséget célzó intézkedések, de mindezek mögött a hatalom megtartása áll. Előbb-utóbb véget ér az uralma, azonban a mögötte hagyott gazdasági káosz, amelyet az országra rak, óriási terhet jelent majd a következő kormány számára. Hacsak az Európai Unió nem lép közbe, hogy megvédje az érdekünket!

Látjuk, milyen vehemenciával próbálják az Orbán-párti médiumok lejáratni Magyar Pétert.

A Tisza Párt színre lépésével valami megváltozott, intézkedik is a kormány: még több közpénz a propagandára és a "szuverenitásvédelemre" - egy volt III/III-as tiszt segítségével.

Magyar Péter határozottan elzárkózik attól, hogy bármilyen együttműködést folytasson más pártokkal a 2026-os választások előkészületei során. Ugyanakkor nem látszik, hogy a többi ellenzéki szervezet is hajlandó lenne visszalépni. Miért tenné ezt egy olyan képviselő, aki már korábban megnyerte az egyéni választókerületét, és aki elkötelezetten dolgozik a helyi közösségért, segítve a polgárokat és a kerület fejlődését? Remélem, hogy Magyar Péter újragondolja a helyzetét, hiszen egyesült erővel, a pártok népszerűségi mutatóit és a meglévő képviselőket figyelembe véve, érdemi megállapodások születhetnének. Ha azonban mindenki a saját útját járja, és mindenki mindenhol elindul, a Fidesz könnyedén győzelmet arathat.

Pedig már vannak jelei, hogy kezd veszíteni támogatottságából. A közelmúltban Csurka István kapott egy szobrot, a Fidesz támogatásával. A 90-es évek elején Orbán, Áder János és Kövér László is elítélték Csurka antiszemita kijelentéseit, de látva Magyar Péter növekvő táborát, már kellenek a szélsőjobb szavazatok is.

A Népszava még kapható, gondolom azért, mert tanultak abból, ami a Népszabadsággal történt, de Orbánéknak is kell a lap, mert így van mire mutogatni Nyugaton: "Nálunk diktatúra?! Tudják miket ír rólam a Népszava?" Egyébként nem tartanak a kritikáktól. Látom a boltban, hogy jobban fogy a Magyar Nemzet. Olcsóbb is, és "olyan jó olvasni, hogy nálunk minden rendben" - ahogy egy hölgy mondta az ismerősének. "Csak ne lenne az ellenzék, mindenbe belepofáznak" - tette hozzá. Egy férfi meg azt mondta, hogy ő nem olvas híreket, "csak jöjjön a 13. havi". Nesze nekünk parlamenti demokrácia!

Napjainkban kezd teljesen összemosódni a politika és a show-biznisz. Ennek legjobb példája a világ legnagyobb katonai és nukleáris hatalma bő egy hét múlva hivatalba lépő elnökének, Donald Trumpnak a választási kampánya. Egy "ingatlanügynök", akit egója a politika világába sodort, s aki szerint Orbán Viktor "Törökország vezetője" - ahogy 2023. október 23-án közölte. De jó is lenne, gondolhatta miniszterelnökünk, mert akkor több mint 87 millió lakosnak diktálhatna, és a Nyugat is komolyabban venné.

"Mindig a saját érdekeit és egójának kielégítését helyezte a közérdek elé, beleértve az ország érdekeit is" - nyilatkozta Bill Barr, az első Trump-kormány főügyésze a volt és leendő amerikai elnökről. "Nagyon érzékeny volt az egója, könnyen hatással volt rá a hízelgés, és ahogy azt mindannyian tapasztalhattuk, hevesen reagált a kritikákra." Bár itt Trumpról van szó, az állítások Orbánra is érvényesek. Fiona Hill, Trump korábbi orosz és európai ügyekkel foglalkozó tanácsadója hangsúlyozta, hogy elnöksége alatt komoly kihívást jelentett, mennyire egyszerű volt manipulálni őt.

Sárközy Tamás "Kétharmados túlzáskormányzás" című művében megfogalmazza, hogy sok magyar számára a jogállamiság és a szabadság vívmányai másodlagos kérdések voltak. Az emberek hamarosan, bármiféle jelentős teljesítményfokozás nélkül, osztrák bérekre vágytak. Ez a helyzet nem meglepően gyakori kormányváltásokhoz vezetett, amelyeket a tudatlanság és a türelmetlenség táplált. Orbán Viktor reakciója a cirkuszi helyzetre világos volt: a családja és baráti köre, beleértve Mészáros Lőrincet, jól jártak. Mészáros, a gázszerelő, aki 2010 óta több mint ezer milliárd forint profitra tett szert, a rendszer kedvezményezettjévé vált, míg a többi magyar állampolgárnak be kellett érnie a mindennapi megélhetéssel.

Argentínában Juan Peron idején volt egy szlogen: "Alpargatas sí, libros no!" (Cipők igen, könyvek nem!) A dél-amerikai diktatúrák és a nyomor amúgy is gyakran jutnak eszembe a hazai fejlemények kapcsán. Nálunk is sokaknak alig van pénzük a megélhetéshez, így érthető, ha csak ez foglalkoztatja őket. Viszont a demokrácia elve feltételezi a tudatosságot, az informáltságot.

A megdöbbentő közpénzfelhasználás mögött számos felesleges kiadás húzódik meg.

A Horthy Miklós iránti elkötelezettség következményeként például 400 millió forintot fektettek a kenderesi vasútállomás fejlesztésébe. Míg ez a döntés sokakat megdöbbentett, a valódi aggasztó helyzet az orvoshiány, amelyet a szakemberek alacsony bérszintje okozott. Ennek ellenére a kormány úgy tűnik, hogy prioritásként kezeli a sportot, hiszen 5 millió euró közpénzt juttatott három határon túli magyar futballklubnak.

Nem érdemes belemerülni a Menczer-Magyar összecsapás részleteibe, de hadd osszam meg a véleményemet: úgy látom, a fideszes politikus szándékosan próbálta provokálni Magyar Pétert. Menczer Tamás fellépése azonban rávilágított arra, milyen súlyos problémák vannak a szociális intézményekben. Ha minden rendben lenne, akkor Magyar Pétert fogadták volna, hogy megmutassák, milyen magas színvonalú ellátást nyújt a kormány. A zűrzavart Menczer idézte elő, aki provokatív megjegyzéseivel – „Ne remegj, Kicsi!” – csak tovább hangsúlyozta a kormányunk színvonalának aggasztó állapotát.

Cikkem mottója ma is érvényes, és Orbán Viktor esetében is megállja a helyét. Ugyanakkor egyenlőségjelet nem vonnék Rákosi és Orbán uralma közé; a két rendszer között kétségtelenül van különbség, de a propagandatechnikákban felfedezhetők párhuzamok. Orbán mesterkedései sokkal rafináltabbak, nem szükséges hozzá recski tábor, csupán annyira kell lebecsülni az ellenzéket, hogy levegőnek nézzük őket. "Lufi vagy, amit éppen most szúrunk ki!" - ahogyan Menczer is megfogalmazta. December 21-én Orbán kijelentette, hogy "Brüsszel megbízottjai irányítják a magyar ellenzéket", így ő nem hajlandó vitába szállni velük. Ezzel a kijelentésével gyakorlatilag Rákosi nyomdokain halad, aki szintén mindenhol nyugati ügynököket sejtett. A brüsszeli figyelmeztetésekre reagálva Orbán világossá tette, hogy senkinek sincs joga beleszólni a döntéseibe. Ennek következményeként érkezett a hír: elvesztettünk 410 milliárd forintnyi uniós forrást.

"Csodálatos év vár ránk 2025-ben" - hangzott el Orbán szájából. Az értelmező szótár alapján ez egy "merész képzelet szüleménye" lesz. Orbán mítoszépítő csapata és a közpénz-rajongók már gőzerővel dolgoznak: volt pénz, most meg már nincs. Azok, akik Orbán körül sürögnek-forognak, valószínűleg tisztában vannak ezzel, de a magas fizetés és a pozíció megőrzése sokkal fontosabb számukra, mint a lakosság érdekeinek védelme.

Minden egyes lépésünk a jövő felé vezet, amely valójában a múlt tükrében bontakozik ki. Ebben az összefüggésben inkább a történelem nagy alakjaira kellene fókuszálnunk, olyan uralkodókra, akik fényűző életet éltek, és akiknek mentalitása sokszor az volt, hogy "miután én elmentem, akármi történhet".