Félhold és kereszt, avagy Pécs dzsámija – egy olyan történet, amely a múlt és a jelen, a kultúrák és a hitvilágok találkozását idézi meg. Pécs, e gyönyörű magyar város, nem csupán történelmi emlékekkel és festői tájakkal rendelkezik, hanem egy különleges

Pécs, Magyarország egyik legelragadóbb városa, amely gazdag történelmi és kulturális örökségével varázsolja el a látogatókat. Ahogy minden településnek, úgy Pécsnek is megvan a saját, különleges szimbóluma: a város szívében található zöld kupolás dzsámi. Ez a lenyűgöző építmény a Széchenyi tér legmagasabb pontján helyezkedik el, egyedi, ferde elrendezésével. Az észak-déli tájolású térhez képest bejárata Mekka irányába mutat. Ez a török-iszlám építészet egyik legkiemelkedőbb magyarországi remekműve, és egyben Európa legészakibb megmaradt dzsámija is. Jelenlegi hivatalos neve Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, de a legtöbben Belvárosi-plébániatemplomként ismerik.

A "dzsámi" kifejezés a magyar nyelvben az iszlám vallás szent helyét jelöli, ahol a hívők rendszeresen összegyűlnek imádkozni. Ez a hely nem csupán vallási szertartások színtere, hanem a közösségi élet pezsgő központja is, ahol a társadalmi és kulturális események is zajlanak. Az iszlám világában a pénteki ima különös jelentőséggel bír, ilyenkor a dzsámik megtelnek a hívekkel, akik közösen végeznek áhítatot. Ezek az építmények gyakran lenyűgöző építészeti stílusban készülnek, díszes minaretekkel és kupolákkal, gazdag ornamentikával ékesítve. A pécsi dzsámi eredetileg Kászim pasa dzsámija volt, aki az oszmán hódítások idején vezető szerepet játszott a város elfoglalásában. Érdekessége, hogy ez az egyetlen dzsámi Magyarországon, amely jelenleg római katolikus templomként működik.

Az eredetileg itt álló templom története a 13. századig nyúlik vissza, valószínűleg II. András király uralkodása idején emelték, aki a Szentföldről hazatérve magával hozta Szent Bertalan jobbját. Az akkori templom az apostolról a Szent Bertalan-templom megnevezést kapta, és az ereklye őrzőhelyévé vált.

A templom eredeti mérete mind szélességében, mind hosszában 100 lépésre rúgott. Az átépítések során a gótikus stílusjegyek megőrződtek, és a 15. századra két mellékhajóval is gazdagodott. 1543-ban a törökök elfoglalták a várost, és a templom sorsa megpecsételődött: 20 éven át a keresztény és iszlám hívek osztoztak rajta, mígnem a törökök végül lebontották. 1543 és 1546 között az eredeti templom köveiből új dzsámi épült a helyén, amely állítólag a templom értékeiből nyert finanszírozást. Az épület központi része azonban szinte érintetlenül megmaradt, és egykoron minaret is díszítette. A belső falakat gyönyörű kalligrafikus festmények ékesítették, míg a szószék masszív kőből készült, a női karzatot pedig elegáns kőoszlopok támogatták.

A nők csupán ebben a térben tartózkodhattak, és itt is csak fátyollal elfedve. A török szószék és a karzat idővel elenyészett, mára pedig a Mekka irányába néző imafülke (Mihrab) látványa sem tükrözi teljes mértékben az eredeti állapotokat.

A sekrestyék mellett elhelyezkedő két mosdómedence egykor a pasa fürdőjének szívében állt, ma viszont szenteltvíztartóként szolgál. A dzsámi ablakai szamárhátíves formájukban és kaptármintázatukkal különleges látványt nyújtanak, míg a boltívek vörös és fehér csíkozása a helyszín egyedi karakterét hangsúlyozza. A templom belsejében interaktív elemek és animációk segítségével felfedezhetjük az építmény izgalmas történelmét, amely különböző korszakok során eltérő formákat öltött.

A törökök távozása után a jezsuiták átvették az épületet, és saját templomukként kezdték használni. 1692-ben a város vezetése úgy döntött, hogy településükön kizárólag katolikusok élhetnek. Az első jelentős átalakításra 1702-ben került sor, amelyet egy újabb felújítás követett 1766 és 1770 között. Ekkor lebontották a minaretet, és egy impozáns, kupolás barokk szentélyt emeltek, valamint egy harangtorony is épült az északnyugati oldalon. A kupola belső terét Graits Endre festette ki gyönyörű barokk mennyezetfreskókkal.

Az épület mai formáját az 1939-ben elvégzett felújítás során nyerte el. Ennek az átépítésnek az volt a célja, hogy kiemelje az épület török jegyeit. Az oltár a régi és az új épületrész metszéspontjában áll, háttérben a török kori épülettel, és annak ötszáz éves motívumaival. A dzsámiban ma is megfigyelhető a Mekka felé tájolt Mihráb - felette pedig Jézus tekint a hívekre a keresztről. Az épületet 1952-ben műemlékké nyilvánították. 1957-ben kezdték meg a dzsámi műemléki feltárását és eredeti helyreállítását Gerő Győző régész és Ferenczy Károly műépítész tervei alapján. A templom alatt 1967-ben kriptarendszert alakítottak ki, ide még ma is temetkeznek. Az épület 1714-től 1950-ig kórházkápolnaként működött.

A régi dzsámi tér szellemiségét az iszlám kultúra elemei határozzák meg, míg a modern részben egy lenyűgöző, 2900 síppal rendelkező Angster-orgona található, mely 1942-ből származik. Az új szárny festményeit Gebauer Ernő művész készítette, amelyek gazdagítják a tér esztétikai élményét. A nyugati karzat falán Szent István alakja látható, amint Szűz Mária oltalmába helyezi az országot. Ezzel szemben a nándorfehérvári győzelem pillanatai elevenednek meg. Az oltár feletti freskó a 1945-ös könyörgő körmenetet örökíti meg, amikor a pécsiek Jézus és Mária szíve oltalmába ajánlották városukat a háború fenyegetésével szemben.

Kiemelkedő részlet a templom északkeleti oldalán található fém harangláb, amely alapállapotában öt méter magas, azonban harangozáskor tizenhárom méterre emelkedik, lenyűgöző látványt nyújtva. E varázslatos építmény előtt áll Szent Bertalan szobra, amely tiszteletet parancsol. A templom kupoláján egy kereszt és egy félhold díszeleg, szimbolizálva a vallási hagyományokat. Az altemplom temetőkápolnájának freskója Szűz Mária mennybemenetelét örökíti meg, míg a bejárati falon egy vörös márványtábla hirdeti a templom plébánosainak emlékét, gazdagítva ezzel a hely szellemi örökségét.

A turisták egy 2015-ben megnyílt, modernebb látogatóközponton keresztül juthatnak el a templomhoz. Itt kezdődik az altemplom felé vezető út, amely a kriptán keresztül vezet a templom lenyűgöző belső terébe. Az épület különleges elrendezése figyelemre méltó, hiszen a középpontban elhelyezkedő imaterem körül találhatók a kiegészítő helységek. A dzsámi látogatói számára lehetőséget kínál arra, hogy felfedezzék a magyarországi iszlám művészet gazdag világát, valamint megismerkedjenek a történelmi multikulturalizmus hagyományaival.