Nincs is jobb hely a nyári elmélkedéshez, mint Gorsiun! Itt minden adott ahhoz, hogy elmélyülj a gondolataidban és feltöltődj a természet szépségeivel.
"Az utókor dicsérete feledés" - fogalmazta meg Marcus Aurelius császár elmélkedéseiben, a második könyvben, amelyet a Duna partján, Carnuntumban írt, nem messze a mai osztrák-szlovák-magyar hármashatártól. A császár biztosan járt Aquincumban, de hogy Gorsium falai között is megfordult volna, arra nincsenek egyértelmű bizonyítékok. Mégis, az árnyas tölgyek alatt, a fűszerkert közelében, talán ő volt a legjobb társaságot adni a hely szellemének. "Az emberi élet csupán pillanatok összessége; az anyag folyamatosan változik, az érzékelés mindig zavaros; testünk felépítése könnyen megsemmisül; a lélek állandóan ingadozik; a szerencse kiszámíthatatlan; a hírnév pedig bizonytalan. Összességében: minden testi dolog olyan, mint egy rohanó vízfolyás, minden lelki jelenség álom és ködkép; az élet harc és számkivetés, az utókor dicsérete pedig végül feledésbe merül" - írta a császár, és Gorsium története pontosan ezt az igazságot tükrözi.
A bejárat előtt tábla hirdeti, hogy az EU Ister projektjének résztvevője volt a régészeti park, és a kódot beolvasva megtudjuk, hogy Róma onnan 1180 kilométer. Gyors fejszámolás, hogy az napi 40 kilométerrel számolva (gyalog) egy hónap kereken. Sajnos a projekt honlapjának magyar fordításán kellett volna még dolgozni egy kicsit, mert háromszor kellett visszaolvasnunk, hogy megbizonyosodjunk, tényleg azt állítja-e a szerző, hogy Gorsium "romjai már a 18. században is állhattak". A projektre 2 millió euró ment el, három évig tartott. Mindazonáltal inkább más forrásokból tájékozódtunk arról, hogy merre vezettek Pannóniában a római utak. A Stanford egyetem által készített római világbeli útvonaltervezőn ugyan nem tüntették fel Gorsiumot, de 32 napot számolnak a Rómába jutásra. Pedig hogy volt Aquincumot Gorsiumon át Tricciana (Ságvár) és Sopianae (Pécs) érintésével a Rómába vezető adriai utakkal összekötő út, arról régészeti leletek, és persze ezek alapján a kiállítóhely tájékoztató táblái is tanúskodnak.
A régészeti park bejáratánál átadjuk az 1200 forintos belépőjegyet, és máris egy barátságos, segítőkész csapat fogad minket. A recepción térképet is kapunk, amelyen minden fontos látnivaló fel van tüntetve. Tartsunk balra!
Borongós, komor idő uralkodik felettünk, és egyedül vagyunk a park fás-lombos ölelésében, ami egyfajta különös, szürreális atmoszférát teremt. Az első sugárúton haladunk, árnyas fák és sírkövek között, amelyek mintha régi titkokat suttognának. Itt, az oszlopsor felé tartva, valójában egy kőbánya világába lépünk, ahol a történelem nyomai mélyen a földbe ágyazódtak. Azokat a köveket, amelyek a különböző népek betörései után maradtak hátra a Gorsium épületegyütteséből, már régen felhasználták Székesfehérvár középkori építkezésein, ahogyan az a korabeli szokások szerint történt. Minden lépésünkkel a múlt e titokzatos rétegeit tapossuk.
Marcus Aurelius, aki talán járt Gorsium romjai között, vagy talán sosem tapasztalta meg e hely szellemét, mégis így fogalmazott egyik írásában: "Képzeld el az idő végtelen tengerét és az anyag határtalan univerzumát: az anyaghoz viszonyítva minden egyes jelenség csupán egy apró mag, az idő dimenziójában pedig a fúró egyetlen, gyors fordulata. Gondolj a különféle érzéki tárgyakra, ahogy szétmállanak, átalakulnak, elkorhadnak, végül pedig porrá válnak. Tartsd észben, hogy minden létező csupán azért jött létre, hogy végül elpusztuljon." Gorsium igazi példázata ennek a dialektikus körforgásnak, ahol a pusztulás és az újjászületés folyamata szüntelenül zajlik.
