Hétvégi hírértelmező: Fedezd fel a legfrissebb eseményeket egyedi szemszögből!

Január 6., hétfő: A schengeni bővítés kerékkötője, Karl Nehammer osztrák kancellár négy nappal a román-bolgár csatlakozás után lemondásra kényszerült. Az ingatag koalíció létrejöttébe kódolva volt a bukás. De nem kell annyira kárörvendőnek lenni, mint egyes román újságírók, ugyanis az osztrák politikai válság megoldását a szélsőjobbra tolódás jelentheti, a konzervatívok térvesztésével. A koalíciós tárgyalásokra készülő pártok a gazdasági kérdések mellett a migrációs problémákra is választ kell adjanak. Az elmúlt hónapok gyakorlatát nézve, a határsorompók megszűnte után is gyakran számíthatunk a schengeni övezeten belül is utazást nehezítő, kényelmetlen ellenőrzésekre.

Január 7., kedd: Charlie vagyok. Tíz éve ez a mondat díszíti a Facebook-oldalam borítóképét, franciául. Pontosan 2015. január 7-én egy algériai muszlim testvérpár betört a Charlie Hebdo párizsi szatirikus magazin szerkesztőségébe, és hidegvérrel végzett a munkatársakkal. A támadás híre sokkolta a világot, és sokan kiálltak a "Je suis Charlie" jelszó mögött. Az évforduló alkalmából megjelent lapszám címe: Elpusztíthatatlan. De a világ azóta megváltozott. A szerkesztőség most már egy titkos, szigorúan védett irodában dolgozik. A szólásszabadság is csorbult; nem szabad, még ha igaz is, bármit, vagy bárkit szatirizálni. A mozgástér szűkült. A demokrácia által megteremtett túlzott személyiségi jogvédelem újabb és újabb korlátokat állít a véleményszabadság elé. Vigyázz, ne sértsd meg mások érzékenységét, még akkor sem, ha a terroristák hada leselkedik Mohamed nevében. Öncenzúrára kényszerítenek minket, miközben a fundamentalista őrülteknek nincs szükségük ürügyre a robbantásokhoz, legyen szó karácsonyi vásárokról, zsinagógákról vagy pályaudvarokról. Ezért nem maradhat csendben a sajtó. Vállalnunk kell a Charlie-létet.

Január 8., szerda: A Facebook-cenzúra véget ér. Zuckerberg nyíltan elismerte, hogy a tényellenőrzők politikai elfogultsága túlságosan is észlelhető volt. A Meta vezérigazgatója kijelentette, hogy egy kulturális fordulóponthoz érkeztünk, ahol a szabad véleménynyilvánításnak kell a középpontba kerülnie. A politikailag érzékeny témák, mint a gender és a bevándorlás, mostantól nem kapnak korlátozásokat. Ez pedig lehetőséget adhat a durva vitákra és a szélsőséges megnyilvánulásokra, mert úgy tűnik, hogy ez az, amire a közönség vágyik. Megértem, hogy a Meta igyekszik lépést tartani az X platform és a TikTok szabadabb megközelítéseivel, hiszen a profit enélkül elmarad. Ezzel a "szabadsággal" azonban a hagyományos, újságírói etika és szakmai normák szerint működő média nehezen tud versenyezni, amely úgy tűnik, hogy a végelgyengülés felé halad. De talán éppen ez lehet a kiút: a megbízható, több forrásból ellenőrzött információk és a közösségépítő, szabad véleménynyilvánítás. Szájzár nélkül.

Január 9., csütörtök: Addig játszadoztunk az értelmetlen fogyasztást ösztönző gazdaságfejlesztéssel, hogy keményen az orrunkra koppintott a természet. Próbálunk kedvében járni, de képtelenek vagyunk kivédeni a szeszélyes időjárás következményeit. Már senki sem tagadja a globális felmelegedés tényét, a válaszlépések sutára sikeredtek. Hiába kezdtünk környezetbarátnak titulált alternatív energiaforrásokat üzemeltetni, ezek sem húznak ki a csávából. Most a britek tapasztalták meg, hogy a zöldátállás nem melegít. Riadalom van, mert a fűtésre használt gáztartalékok vészesen megcsappantak, alig egy hétre elegendőek. Skócia és Észak-Anglia egyes részeire fagyriadót adtak ki. Normál esetben a nagy szélerőművek ellátják az országot, de most szélcsend van. A naperőművek is gyengélkednek. Dunkelflaute - sötét szélcsend az új jelenség megnevezése. A zöldenergia korszakának vészesen hangzó figyelmeztetése. A fosszilis üzemanyagokról való erőltetett átállás prófétái miért nem modellezték ezeket a veszélyeket? Előfordulhat, hogy a közeljövőben újra átéljük a Ceaușescu-korszak fagyos, sötét éjszakáit.

Január 10., péntek: A bukaresti parlament épületében székelő alkotmánybíróság ellen tüntettek több ezren. Călin Georgescu hívei az érvénytelenített államelnök-választás második fordulójának megtartását követelték, közben a nem engedélyezett tiltakozást összehívó Georgescu nyúlcipőt kötött, és állítólag az emberjogi bíróságnál keres jogorvoslatot. A zászlókat és ikonokat felvonultató, újságírókra támadó sereg Isten emberének titulálta a piti politikust, aki boszorkányos ügyességgel kotyvasztott egybe áltudományt és nacionalizmust, miszticizmust és gyilkos indulatot. Találóan nevezte őt egy amerikai újságíró az új Raszputyin mintapéldányának. A ráakasztott szélsőjobboldali jelző téves. Inkább az obskurantizmus a megfelelő. A szélsőségesen ellenséges magatartás a felvilágosodással és haladással szemben. Olyan politikai megnyilvánulás, amely megkérdőjelezi a tudást, és saját céljaira használja az (ortodox) egyház sötét miszticizmusát. Georgescuhoz hasonló sarlatánokkal tele van a világ. Még az önmagát felvilágosultak tartó Nyugaton is.

Január 11., szombat: Az amerikai elnöki címért induló férfi, akinek szívét a szláv szépségek iránti vonzalom fűti, úgy tűnik, hogy a három felesége mellett nem tudott ellenállni a pornósztárok vonzerejének sem. Pénze és hatalma segítségével nem ritkán élt vissza a helyzetével, ami nem feltétlenül a legjobb taktikának bizonyult az elnöki kampány során. Ennek következményeként gyanús vesztegetési ügybe keveredett, amelyből ellenfelei, a demokraták, próbáltak politikai tőkét kovácsolni. Ám a kísérletük végül kudarcba fulladt. Egy jól megtervezett lejáratási kampányt indítottak, de a mostani, elmarasztaló ítéletnek látszólag nincsenek valós következményei. A leendő elnök 34 vádpontban bűnösnek találtatott, mégsem vár rá börtönbüntetés, pénzbírság vagy próbaidő. Vajon erre való a mentelmi jog? Hiszen ezzel legitimálják a kiváltságokat. Sajnos, ezt mi is tapasztaljuk a saját valóságunkban. Pedig azt mondják, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Talán eljön majd az idő, amikor a különféle mentelmi ürügyek végre a feledés homályába merülnek.

Január 12., vasárnap: Los Angeles feszültséggel teli, a város forrong, miközben a tűzvihar pusztítása után bűnbakokat keres. A lángok már sűrűn lakott területeket emésztettek fel, és a tűzoltók tehetetlensége mellett a tragédia mérlege már huszonnégy halálos áldozatra és több ezer lakhatatlanná vált otthonra rúg. Az időjárás előrejelzései szerint a kedvezőtlen körülmények napokig fennmaradnak, s közegészségügyi vészhelyzet van érvényben a füst és a szálló por miatt. A bűnbakkeresés megkezdődött: a tűzoltóparancsnok a polgármester felelősségét firtatja. Sokan a város határán lévő lóversenypályán keresnek menedéket. A tűz elől menekülők mindent magukkal vittek, ami értékes volt számukra. A természet is reagál, a vadállatok szintén az életükért küzdenek. A közel húszmilliós agglomeráció sebezhetősége talán arra ösztönzi a településfejlesztőket, hogy újragondolják a város jövőjét. Az elmúlt évszázadok tapasztalatai azt mutatják, hogy a világvárosokat sújtó tüzek után gyakran sürgős építkezési és urbanisztikai reformok következnek.