"Hirtelen mindenki tőlem valamit szeretett volna, ami rendkívül ijesztő volt." - Rácz Zsuzsa az Egyenlítő podcastban.
Kíméletlen őszinteséggel mesél életéről a Terézanyu szerzője; elmondja például, hogyan alázták meg a kortárs magyar irodalom letéteményesei csak azért, mert sikeres lett a könyve. Amire egyébként ő számított a legkevésbé.
Az Egyenlítő Alapítvány és az nlc közös podcastjának célja, hogy inspirációt, gyakorlati tanácsokat nyújtva meséljen sikeres női életutakról mindazok számára, akik többet szeretnének kihozni önmagukból.
Az új epizód különleges vendége Rácz Zsuzsa, aki nemcsak író és újságíró, hanem elkötelezett közösségfejlesztő is. Legtöbben az Aranyanyu Díj alapítójaként és a Terézanyu-regények írójaként ismerik, de Zsuzsa szerepe sokkal szélesebb. Előadóként és a közösségi média aktív szereplőjeként folyamatosan kiáll a nők jogaiért, lehetőségeikért és helyzetük javításáért. A beszélgetés során több érdekes téma is előkerül, például:
Ez még csupán a podcast első részének bevezetője, és még el sem hangzottak azok a figyelemfelkeltő mondatok, mint például: "az író kopasz, idős, és már nem él... és férfi", illetve az a megdöbbentő kijelentés, hogy "amikor azt állították, hogy ez egy feminista mű, csak álmélkodva néztem, mert én bizony nem tartom magam feministának, segítség!". Azt sem említettem, milyen megaláztatásokat kellett elszenvednie az (akkori) kortárs magyar irodalom képviselőinek, csupán a sikerének következményeként.
