Tyler Perry újraértelmezi a klasszikus szerelmi történetet, ahol a hit, a hiphop és a hűség találkozik. Ruth és Boáz kapcsolata egy modern köntösbe bújtatva, mégis megőrzi az eredeti szöveg mélységét és érzelmi töltetét. Perry ügyesen ötvözi a hiphop kult

Ahhoz, hogy egy film jó legyen, sok feltételnek kell teljesülnie. Kell hozzá egy jó alaptörténet, szerethető szereplők és ha ezek megvannak, úgy kell rendezni, hogy szinte csak úgy repüljön az idő, miközben nézzük. Akkor is, ha történetesen nem akciófilmről van szó. A 2025-ös Ruth és Boáz ilyen lett, még fel sem ocsúdtam, máris jött a vége főcím.

Finoman szólva, nem vagyok a vallásos fanatizmus híve, de valamiért mégis felkeltette az érdeklődésemet ez a film.

Izgatottan vártam, hogyan ölt testet Tyler Perry grandiózus bibliai szerelmi meséje a hiphop univerzumban, és milyen zenei formában kel életre.

A film Ruth és Boáz klasszikus történetét korszerű, izgalmas köntösbe öltöztetve meséli el, ám a bibliai tájak helyett a vibráló amerikai zeneipar világába kalauzol el minket. Ruth (Serayah McNeill), a tehetséges hiphop-előadó, tragikus események után úgy dönt, hogy otthagyja a nagyvárost és a zenei karrierjét, hogy Tennessee-ben támogassa elhunyt szerelme édesanyját, Naomit (Phylicia Rashad). A helyzetét tovább bonyolítja, hogy menedzsere nem tűri a hátrálást, és hatalmas összegeket követel rajta, amiért kilépett a zenei üzletből. Ruth kalandja tehát nemcsak a családi kötelékekről és a szeretetről szól, hanem a zeneipar zord valóságáról és a saját identitásának megtalálásáról is.

Tyler Perry és DeVon Franklin a bibliai témákat egy friss, modern környezetbe ültetik át – nem a hagyományos gabonaföldeken, hanem a stúdiók világában és a szőlőültetvényeken bontakozik ki a hit, a megváltás és a szerelem lenyűgöző története.

Ruth és Boáz története a Biblia lapjain egy különleges és megható narratíva, amely bemutatja a hűséget és az elköteleződést. Ruth, a moabita özvegy, elhatározza, hogy követi anyósát, Naomi-t, Betlehembe, otthagyva mögött a régi életét. Az új városban Ruth nem csupán új barátokra lel, hanem a sors egy új irányt is ad neki, amikor találkozik Boázzal, a családi kötelékek által kötődő férfival. Boáz, aki a törvényes kötelezettségek alapján vállalja Ruth feleségül vételét, nemcsak törvényes védelmet nyújt, hanem szeretetteljes támogatást is, lehetővé téve számukra, hogy közösen építsenek egy új jövőt. A történet mélyen emberi érzelmekkel teli, és a szeretet, a hűség és a családi kötelékek erejét hangsúlyozza.

Ellenben a modern köntösbe öltöztetett filmben Ruth Boáza (Tyler Lepley), aki nem rokon, hanem egy szőlőültetvény gazdája.

Az első fél óra után az volt az érzésem, hogy a film kicsit mindent akar egyszerre. Hitalapú dráma, zenei film, romantikus történet, társadalmi üzenet - mindezt egy kicsit túl sok narrációval és olyan dialógusokkal, amik néha inkább prédikációra hasonlítanak, mint párbeszédre. Mégsem bántam. Mert közben ott van az a báj, amitől mégis működik.

Ez a történet nem csupán egy idős asszony és egy fiatal nő kényszerű együttélését tárja elénk, hanem két megtört lélek találkozását is, akik egymásban fedezik fel azt a családot, amit az élet kegyetlenül és váratlanul elragadott tőlük a szeretteik elvesztésével. Ezek a pillanatok valóban megérintettek, és mély érzelmeket ébresztettek bennem.

A film egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága, hogy merész módon szórakoztat minket. Míg sok hitalapú alkotás sokszor görcsösen próbál tanítani, így gyakran unalmassá válik, addig Ruth és Boáz története élénk és szórakoztató. A film nem fél merész lenni, és néha egy kis „dögösséggel” fűszerezi a cselekményt. Például, amikor a kigyúrt Boáz félmeztelenül dolgozik a háztetőn, miközben alant több nő is áhítattal figyeli, az nem csupán bibliai, hanem igazi látványosság is.

A zenei betétek remekül illenek a hangulathoz (igen, Babyface When Can I See You-ja is öröm volt a fülemnek), és a látvány is gyönyörű - Tennessee napfényben úszó vidékei, a stúdiók vibrálása, Ruth elegáns stílusa mind-mind vizuális csemege.

A bibliai konfliktust (a közeli rokon házasodási joga) a filmben egy maffiózós szál váltja fel, lövöldözéssel és borászatpusztítással. Hiába, a 21. században vagyunk, kicsit modernizálni akarták a történetet, hogy még többen befogadhassák.

a Biblia egyik legikonikusabb szerelmi történetének modernkori újragondolása beszippantott.. Lehet rajta mosolyogni, lehet kritizálni, de a Ruth és Boáz valahogy mégis visszacsempészi a képernyőre azt, amiről mostanában kevés film mer beszélni: hogy a hit, a szeretet és a másik ember melletti kitartás (remélem) sosem megy ki a divatból.

Persze! Itt van egy egyedi verzió: "És ha ehhez cseppnyi hiphop ritmus és Tyler Perry varázslatos világa társulna? Hát, akkor ámen, mert a kreativitás határtalan, és a szavak táncra kelnek!"