Hogyan tudunk alkalmazkodni a klímaváltozás kihívásaihoz? Fedezd fel Solveig Roepstorff művének mélységeit! - Könyves magazin

A klímaváltozás milyen hatással van életünkre, és mit tehetünk azért, hogy hatékonyan reagáljunk a kihívásokra? Solveig Roepstorff dán pszichológus ezen fontos kérdésekre keresi a válaszokat legújabb könyvében. Az alábbiakban egy izgalmas részletet osztunk meg a munkájából.

"Vajon milyen szerepe lehet a pszichológiának Noé híres bárkáján?" - teszi fel a kérdést Solveig Roepstorff izgalmas és hiánypótló művében. A dán szerző állítja, hogy a pszichológia nem csupán releváns, hanem aktívan hozzájárulhat ahhoz, hogy közösen kerüljük el a klímaváltozás által ránk kényszerített sorsot. Az igazság azonban az, hogy a válságot mi, emberek idéztük elő, így a megoldásért és a következmények mérsékléséért is nekünk kell felelősséget vállalnunk.

Ahelyett, hogy a szorongás terhét növelnénk, a szerző az optimista szemléletmód erejében bízik, és arra ösztönöz minket, hogy lépjünk túl a bénultság állapotán, és merjünk cselekedni. A Klímapszichológia nem csupán egy izgalmas és tanulságos olvasmány, hanem egy sürgető szükséglet is, amelynek tudása elengedhetetlen a jövőnk szempontjából.

A klímapszichológia egy izgalmas terület, amely arra összpontosít, hogyan tudunk alkalmazkodni a klímaválság által formált új valósághoz. Célja, hogy felfedezzük, miként csökkenthetjük a környezeti problémákhoz való hozzájárulásunkat, és hogyan tudjuk helyreállítani az általunk okozott károkat. Ehhez elengedhetetlen, hogy pszichológiai szempontból is fejlődjünk, hiszen jövőbeli döntéseink és cselekedeteink csak akkor lesznek fenntarthatóak, ha tudatosan figyelünk arra, hogyan hatunk a bolygóra. Az önismeret és a tudatos életmód kialakítása kulcsszerepet játszik abban, hogy a Földünkért felelős, tudatos polgárokká váljunk.

Ez a szemléletmód jelentős támogatást nyújthat számunkra abban, hogy felfedezzük a megfelelő utat, és képesek legyünk kapcsolódni saját magunkhoz, a bolygónkhoz, valamint a klímaválság kihívásaihoz.

A klímapszichológia mélyebb betekintést nyújt abba, hogyan formálja a környezeti válságokkal kapcsolatos érzelmeink és gondolataink viselkedésünket és döntéseinket. E tudományág segít feltárni, miként hatnak ránk a klímaváltozás miatti szorongások, félelmek és remények, és hogyan reagálunk ezekre. Emellett megérthetjük, hogy a közösségi kapcsolatok és a társadalmi normák milyen szerepet játszanak a fenntartható magatartások kialakításában. A klímapszichológia arra is rávilágít, hogyan motiválhatjuk magunkat és másokat a környezettudatos döntések meghozatalára, ezzel hozzájárulva a globális kihívások kezeléséhez. Összességében tehát egy olyan eszköztárat kínál, amely segít abban, hogy tudatosabb és elkötelezettebb módon viszonyuljunk a klímaváltozáshoz.

A klímapszichológia alaptétele, hogy a klímaválságot az ember okozta, és hogy a mi felelősségünk, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítsük a válság megoldását és mérséklését. Ezt a felelősséget nem háríthatjuk át másra, például nem bízhatunk csupán jövőbeli technológiai megoldásokban vagy csodákban. Ezek soha nem fognak a kellő mennyiségben rendelkezésre állni.

Fontos, hogy befelé tekintsünk, és időt szenteljünk arra, hogy alaposan mérlegeljük a saját viselkedésünket.

A klímapszichológia megközelítése azt sugallja, hogy ha csökkenteni kívánjuk a széndioxid-kibocsátásunkat, elkerülhetetlen, hogy mind egyénileg, mind közösségi szinten átalakítsuk életmódunkat. Noha a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentését számos komplex struktúrált kihívás nehezíti, és ezek közül csupán egy kis része köthető az egyéni döntésekhez, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bennünket akadályozó pszichológiai tényezőket sem. Ahhoz, hogy hatékonyan mérsékeljük a klímaválságot, szükséges, hogy foglalkozzunk ezekkel a belső gátakkal is.

Gus Speth, az amerikai környezetvédelmi aktivista és tudós, korábban azt hitte, hogy a Földünket leginkább a biológiai sokféleség csökkenése, az ökoszisztémák szétesése és a globális felmelegedés jelenti.

Reménykedett benne, hogy a tudomány 30 éven belül képes lesz megoldani ezeket a kihívásokat.

Idővel azonban újraértékelnie kellett ezt a nézetét: "Rájöttem, hogy tévedtem. A legnagyobb környezeti kihívások mögött az önzés, a mohóság és a közöny állnak, és ezek megoldásához elengedhetetlen egy mélyreható szellemi és kulturális átalakulás. Mi, tudósok, nem rendelkezünk a szükséges válaszokkal arra, hogyan érhetnénk ezt el."

Természetesen, íme egy egyedi bevezetés: **BEVEZETÉS** Az életünk során számtalan történet bontakozik ki előttünk, mindegyik saját színeivel és árnyalataival. E szöveg célja, hogy felfedezze ezeket a történeteket, és megvilágítsa a mögöttük rejlő mélyebb igazságokat. Ahogy egy festő vásznára viszi az ecsetet, úgy mi is szavainkkal formáljuk a valóságot, amely körülvesz minket. Készüljünk fel együtt egy izgalmas utazásra, ahol a gondolatok és érzések szövik össze az emberi tapasztalatok szövetét!

Az éghajlati kutatások területén sok a bizonytalanság, mivel az ezzel kapcsolatos kérdések folyamatosan változnak. A tudományos tervezésben számos "wicked", azaz "ördögi" problémával kell szembenéznünk. Az egyszerűség kedvéért én komplex problémának nevezem, amely fogalom egy olyan sokrétű, változékony és ellentmondásos kihívásra utal, amelynél soha nem érjük el azt a pontot, ahol elegendő információ áll a rendelkezésünkre. A megoldások folyamatosan változnak, és nem tervezhetünk olyan szereplőkkel, akik hátráltatják a végső cél felé tartó lineáris folyamatot.

A klímaválság egy rendkívül összetett kihívás, amelyre különféle területeken szükséges hatékony válaszokat kidolgozni.

A különböző szakterületek, iparágak és érdekelt felek összefogása óriási kihívást jelent, különösen amikor közös célokért kell együttműködni egy folyamatosan változó világban. Ezért nem meglepő, hogy az átlagemberek, beleértve politikai vezetőinket is, gyakran nehezen birkóznak meg a klímaválság problémájával. A megoldáshoz elengedhetetlen az innováció, a kollektív munka, a rugalmasság, a folyamatos újratervezés és a holisztikus szemlélet. Ráadásul mindezt olyan léptékben kell végrehajtani, hogy a 1969-es holdraszállás csupán egy átlagos munkahelyi napnak tűnjön a nagyobb kihívásokhoz képest.

Tizenhat éve praktizálok pszichológusként, és bár a szakmai arzenálom bőséges, az emberi viselkedés bonyolultságának és sokszínűségének megértése mindig is kihívást jelentett számomra. Az utóbbi időszakban azonban különösen foglalkoztat a klímaválság hatása az emberekre és az életünkre. Rájöttem, hogy ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszokat adni, még a megszokott szakmai tudásom birtokában sem, hiszen a globális problémák szövevényes hatásai sokszor felülírják a megszokott pszichológiai megközelítéseket.

Ez a könyv azon a kutatómunkán és azokon a felismeréseken alapul, amelyekkel a kertünk elsorvadását követő években szembesültem.

Középpontjában nem az én személyes történetem áll, hanem inkább azok az általános pszichológiai jelenségek, amelyek a klímaválsággal kapcsolatban mindannyiunkat érintenek.

2018 nyarán egy különös kérdés fogalmazódott meg bennem: vajon a pszichológia szerepet játszhat-e Noé híres bárkájának történetében? A válasz, amit felfedeztem, egyértelmű: határozottan igen! Sőt, a pszichológia nem csupán a múlt tanulságait kínálja, hanem eszközöket is ad a kezünkbe, hogy elkerüljük a jövőbeli válságokat, és ne kelljen ismételten egy bárkára támaszkodnunk.

A pszichológia kulcsszerepet játszhat a klímaválság szempontjából fontos magatartási tényezők feltárásában, és értékes eszközöket nyújthat annak megértésére, hogy miért és miként hozzájárulunk az éghajlatváltozáshoz. E tudományág segíthet feltárni azt a figyelemre méltó ellentmondást is, hogy bár mindannyian tudjuk, cselekednünk kellene a klímaválság megfékezése érdekében, mégis gyakran hajlamosak vagyunk tétlenül szemlélni a helyzetet.

Nem állunk szemben a klímaválsággal olyan súlyossággal, ahogy az a helyzet valójában megkövetelné.

Miért kritikus fontosságú az adagolás?

A klímaválság egyre inkább fenyegeti életünket, emlékeztetve minket törékeny mivoltunkra és a világunkban betöltött apró, mégis jelentős szerepünkre. E jelenség létezése a halál metaforájaként is értelmezhető, hiszen mindannyiunkat érint, függetlenül attól, hogy tudatosan foglalkozunk vele vagy sem. Irvin D. Yalom, amerikai pszichoterapeuta és pszichiáter, a halálhoz való viszonyunk mélységeit boncolgatja a "Szemben a nappal - A haláltól való rettegés legyőzése" című művében. Ebben a könyvben Epikurosz bölcsességét idézi, kiemelve, hogy a halál, mint az élet elkerülhetetlen eleme, folyamatosan velünk van, és ez a tudatosság segíthet abban, hogy értelmet találjunk a mindennapokban.

A halál viszketése olyan, mint egy rejtett érzés, ami sosem hagy békén. Folyamatosan bizsereg, mintha egy láthatatlan ujjal kaparászna a lélek legmélyén, a tudat határvonalán. Álcázva, különféle tünetek formájában bujkál, és a legapróbb aggodalmaink, megpróbáltatásaink, valamint konfliktusaink forrásaként tör felszínre.

A halállal foglalkozni olyan, mintha belenéznénk a napba: egy pillanatig bírjuk, aztán el kell kapnunk a tekintetünket.

A klímaválság esetében is hasonló a helyzet: ha szembenézünk ezzel a kihívással, a megfelelő mennyiség kezelésének kulcsszerepe van. Ezt a fogalmat dózisnak hívjuk, amely a görög "doszisz" kifejezésből ered, és az ajándék, valamint a mennyiségek elosztásának koncepcióját hordozza magában.

A klímaválság körüli információk mennyisége és adagolása kétségkívül bonyolult kérdés. Az "optimális információmennyiség" fogalma szinte kimeríthetetlen, hiszen nehezen megragadható. Megfigyeléseink alapján: 1) azok, akik aktívan keresik a klímaválsággal kapcsolatos tudnivalókat, gyakran mélyebb tehetetlenség érzésével szembesülnek, és hajlamosak a problémák megoldását a kormányra bízni; 2) az információhiányos egyének gyakran elkerülik a kellemetlenebb híreket, így nem merülnek el a részletekben. Ezért, amikor a klímaválságról olvasunk, könnyen magával ragadhat a nyomasztó tehetetlenség érzése. Ugyanakkor azok, akik még nem ismerik a téma mélységeit, hajlamosak távol maradni a tájékozódástól.

A filmek, a televízió és a hírek világában megjelenő apokaliptikus forgatókönyvek nem igazán ösztönzik az embereket a cselekvésre.

Bár a képek, amelyeket az apokalipszis forgatókönyvei festenek elénk, rendkívül erőteljesek, mégsem bizonyulnak hasznosnak. Sőt, a kutatások arra figyelmeztetnek, hogy ezek a víziók sokszor bénultságot és reménytelenséget idéznek elő bennünk. Ezért kulcsfontosságú, hogy hogyan tálaljuk a klímaválságot: a megfelelő megközelítés és a mértékletes informálás alapvetően befolyásolja, hogy képesek leszünk-e aktívan reagálni és cselekedni a helyzet javítása érdekében.

Caroline Hickman brit pszichoterapeuta, kutató és klímaaktivista véleménye szerint a klímaválsággal kapcsolatos információk puszta ismertetése sokkal kevésbé hatékony, mint amikor lehetőségünk van elmélyülni az általuk kiváltott érzésekben. A tények nemcsak száraz adatokat jelentenek, hanem gyakran képesek kellemetlen érzelmeket is életre hívni bennünk, és a valódi változásokhoz elengedhetetlen, hogy ezeket az érzéseket feldolgozzuk és reflektáljunk rájuk.

Sokan igyekeznek távol tartani magukat a klímaválságra figyelmeztető jelektől, pedig valójában felszabadító lehet a bennünket foglalkoztató felismerések, érzelmek és fizikai reakciók alaposabb feltérképezése. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a téma kényes egyensúlyban legyen tálalva, és olyan tempóban közelíthessük meg, hogy a szomorú tények ne terheljenek le minket azonnal. A megfelelő adagolás megtalálása nem könnyű feladat, és ezt a könyvben a klímaválság és a pszichológia közötti kapcsolat mélyebb feltárása során is hangsúlyozni fogom.

Ez a könyv nem csupán a fenntartható életmódról szóló útmutató, és nem is a legfrissebb éghajlatkutatási eredmények áttekintése.

Ez a szöveg nem fogalmaz meg erkölcsi parancsokat, és nem célja, hogy bárkit is pellengérre állítson a szokásai vagy viselkedése miatt, függetlenül attól, hogy azok éppen milyenek. Kiemelendő, hogy a könyvben bemutatott reakciók és hozzáállások mindegyike érvényes; nem az a szándékunk, hogy a környezettudatosabb életmódot folytatókat felsőbbrendűnek állítsuk be, szemben azokkal, akik más utat választanak, akár a környezet terhelésével. Bár nem célunk, hogy bárkit is megszégyenítsünk, előfordulhat, hogy a könyvben szereplő egyes fogalmak kissé provokatívak vagy kiábrándítóak lesznek.