Időt nyert Trump és Hszi - Ki lesz az, akinek a torkán lecsúszik a keserű pirula?
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
A múlt héten együtt ebédeltem Sanghajban egy kínai üzletemberrel, aki harminc éve exportál gépipari termékeket az Egyesült Államokba. Elmondta, hogy jelenleg több mint 50 százalékos vámokkal néz szembe, de azért továbbra is jól megy az üzlet. Némileg elkerekedett szemekkel kérdeztem vissza, hogy ilyen terhek mellett miként lehet ilyen nyugodt. Erre azt felelte, hogy az USA-ban eleve harminc százalékkal drágább az acél, mint Kínában, olyankor küld ki nagyobb raktárkészletet, amikor Trump éppen visszatáncol a vámoktól egy-egy rövidebb időszakra, és az amerikai versenytársak amúgy is sokkal lassabban képesek csak szállítani, mint ők.
Nyilván nem lehet általános következtetéseket levonni egyetlen esetből, de jól illusztrálja, hogy egyrészt mennyire fontos az export a kínai gazdaság számára, másrészt pedig milyen versenyhátrányból indul Amerika újraiparosítása. Mindez kontextusba helyezi azt, hogy csütörtökön hat év után először találkozott Donald Trump és Hszi Csin-ping a koreai Busan városában az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés éves csúcstalálkozóján. Bár sokáig bizonytalannak tűnt, hogy valóban létrejön-e a tárgyalás az elmúlt hetekben fokozódó kereskedelmi adok-kapok fényében, a két ország vezetői végül asztalhoz ültek, és megegyeztek lényegében abban, hogy folytatják a tárgyalást egy majdani tényleges megállapodás érdekében. A részletek egyelőre bizonytalanok, amelyekről leginkább csak az amerikai fél nyilvánult meg eddig, így a korábbi tapasztalatok fényében érdemes ezeket is fenntartásokkal kezelni.
Már többször írtunk a világgazdaságban évtizedek óta fokozódó egyensúlytalanságról, amelynek két fő pólusát a túltermelő Kína és a túlfogyasztó Egyesült Államok jelenti. Ennek lényege, hogy a fennálló nemzetközi liberális rendben az áruk és tőke viszonylag szabad áramlása miatt az USA gazdasága egyre inkább a fogyasztás és szolgáltatások, azon belül főleg a pénzügyi és virtuális gazdasági tevékenységek irányába tolódott el, miközben Kínában a fogyasztás mesterséges leszorításával lehetővé vált a világméretű ipari termelési kapacitás kiépítése.
