Jó tudni, hogy egyre többen alkalmazzák ezt a módszert a zöldségek ültetésénél a kertjükben: ez a praktika valóban hatékony! - Agrárszektor
A kiskertek varázsa abban rejlik, hogy lehetőséget adnak számunkra a térbeli és időbeli elkülönítés kihasználására. Az időbeli elkülönítés kulcsa a gondosan megválasztott növényi sorrend. Egy adott ágyás tavasztól őszig számos növény számára otthont adhat. Először érdemes egy korai, hidegtűrő és rövid tenyészidejű fajt ültetni, mint például a hónapos retket, rukkolát vagy tépősalátát. Májusra, amikor ezeket betakarítjuk, már helyet adhatunk a paprikának vagy a paradicsomnak, amelyek az első fagyokig bőven termelnek. Ha viszont ismét egy rövid tenyészidejű növényt tervezünk, például karalábét friss fogyasztásra (míg a tárolásra szánt fajták hosszabb tenyészidejűek), akkor a következő időszakban újabb, gyorsan növő utónövények jöhetnek a helyére. Ilyenek lehetnek a téli retek, áttelelő hagyma vagy a fordoskel, melyek szintén hozzájárulnak a kiskert sokszínűségéhez.
A térbeli elkülönítésre a klasszikus, indiánoktól ellesett példa a "három nővér" ültetési mód. A kukorica mellé a babot vetjük és tököt. Ahogy a kukorica nő, úgy a babnak lehetősége lesz felkapaszkodni a kukorica szárára. A tökök pedig szépen elterülve benövik a talajt, ezzel takarják azt, árnyékolják, így a gyomok sem nőnek annyira, és a talajnedvesség kipárolgása is csökken. És egy területen háromféle növény terem.
A dombos és magaságyások kialakítása nem csupán a helytakarékosság jegyében történik, hanem számos további előnyt is nyújt a kertek gondozásában. A magasabb ágyások révén könnyebbé válik a növények ápolása, ráadásul a termelés hatékonysága is javul, hiszen ezekben az ágyásokban jobban tudjuk befolyásolni a talaj összetételét, mint a kertünk természetes talajában. Az agrárerdészeti megoldások, még kis léptékben is, rendkívül hasznosak, hiszen nemcsak a hely kihasználását optimalizálják, hanem számos más előnnyel is járnak. Például egy frissen telepített erdőben a fák között évekig folytathatjuk a kertészeti tevékenységeket, amíg a lombkoronák nem árnyékolnak be mindent. Ezek a kis fák kellemes árnyékot adnak, így ideális fény- és mikroklímát teremtenek a köztük nevelkedő zöldségek számára, segítve a nyári napégés elkerülését. A fasorok között emellett lucernát, valamint különféle fűszereket és gyógynövényeket is termeszthetünk. Egy különösen érdekes megoldás a szarvasgombával beoltott mogyorócsemeték használata. Itt is lehetőség nyílik arra, hogy évekig zöldségeket termeljünk a fák között, majd ahogy a mogyorófák növekednek, a termesztett növények helyét átveszi a szarvasgomba és a mogyoró. Az állomány elöregedésével pedig a faanyag kitermelése is esedékessé válik, így egy fenntartható és jövedelmező rendszert alakíthatunk ki a kertünkben.
A csírazöldség és mikrozöld termesztő üzemekben mivel a növények nevelése amúgy is mesterséges megvilágítás mellett zajlik, több szintes polcrendszeren, igen helytakarékos módon történik a termesztés. Gondoljunk csak bele, hogy ha erre a célra van egy garázsban 20 négyzetméter, akkor, ha öt emeletes polcokon termeszt valaki mikrozöldet, akkor az 100 négyzetméteres termesztőfelületnek felel meg. Jól átgondolt növényváltással egy kis kertben is nagyban fokozható a termelés hatékonysága, de erre világviszonylatban is vannak kísérleti projektek. Arra is, hogy az egyébként termesztésre alkalmatlan területeken, például a vízfelszínen lehessen termelni.
A Föld vízkészletének 97%-a tengervíz formájában található, míg 1%-a jég formájában van elraktározva. Így csupán a megmaradó 2% képviseli azt az édesvíz mennyiséget, amelyet aktívan felhasználhatunk. Nyugaton hosszú időn át természetesnek vettük, hogy az ivóvíz mindig elérhető, ezért ritkán gondolunk arra, hogy léteznek olyan területek, ahol az embereknek komoly nehézségeik adódnak a tiszta víz beszerzésével. Ezen kívül nem szívesen ismerjük el, hogy ez a vízkészlet véges, pedig a földi élet édesvíz nélkül szinte elképzelhetetlen.
Az utóbbi időkben a tengerszint emelkedése révén egyre több terület vált terméketlenné. A sós víz beszivárogva tönkreteszi a földalatti édesvíz készleteket, vagy egyszerűen csak elárasztja a part menti szakaszokat. Ezért egyes földterületek a magas sótartalom miatt már nem alkalmasak a növénytermesztésre. A szikes talajok mennyiségének növekedése is egy a klímaváltozás negatív következményi közül. Ezeket a feltételeket csak nagyon kevés faj tolerálja, ezért gyér a növényzet ezeken a helyeken, így létfontosságú kihívás, hogy kiszélesítsük az élelmiszernövények körét a sótartalommal szemben ellenállóbb fajokkal. A lakosságot el kell látni élelemmel, miközben mind a termőföld, mind az édesvíz készletünk riasztó mértékben apad, és a légszennyezés problémája sem elhanyagolható.
Egy innovatív szerkezet révén a tengerek felszíne új lehetőségeket kínál a növénytermesztés számára. A Cristiana Favretto és Antonio Girardi által megálmodott vízen lebegő üvegház, más néven Jellyfish Barge, ígéretes megoldást nyújt a mezőgazdasági kihívásokra. Ez a lebegő üvegház nem csupán energiatakarékos, hanem számos előnnyel is rendelkezik, lehetőséget teremtve a fenntartható élelmiszertermelésre. A modulos, bővíthető favázból készült struktúra 96 műanyag horgon támaszkodik a vízfelszínen. Fontos szempont volt a tervezés során, hogy az építőelemek újrahasznosíthatók legyenek, és ahol csak lehet, újrahasznosított anyagokból készüljenek. Ez a különleges szerkezet napenergia segítségével képes édesvizet előállítani a tengervízből, a Földközi-tenger klímáján pedig naponta több mint 200 liter víz megtermelésére képes. A nyert víz a növények termesztésére szolgál, azonban mivel a keletkező víz túlzottan tiszta, 10 százalék tengervizet adnak hozzá, hogy pótolják az ásványi anyagokat. Érdekes, hogy e rendszerben a növénytermesztés teljesen talaj nélküli módon zajlik, így új dimenziót nyit meg a mezőgazdasági gyakorlatokban.
