Elhagyja a posta Romániát?
Bár a posta sokak számára avíttnak és idejétmúlt intézménynek tűnhet, valójában a postai szolgáltatások nemzeti szempontból kulcsfontosságúak. Egy olyan országos hálózatra van szükség, amely képes az ország bármely pontjára eljuttatni az információt és a küldeményeket. Ilyen infrastruktúrára főként válságos időszakokban, esetleg háborús helyzetekben van igazán szükség, hiszen a kommunikáció és a logisztika életbe vágó jelentőségűvé válik. Ezért nemcsak hogy nem lenne helyénvaló viccelődni a postahivatalok megszüntetésével, de komolyan fontolóra sem kellene venni a bezárásukat. Nyilvánvalóan szükség van a racionalizálásra, hiszen a vezérigazgatónak is az a feladata, hogy olyan költséghatékony megoldásokat találjon, amelyek a költségvetés keretein belül tarthatóak. A hatékonyság kétségkívül lényeges, de az ilyen jellegű közszolgáltatásoknak nem feltétlenül kell nyereségesnek lenniük; elegendő, ha működésük fenntartható és nem termel veszteséget, vagy mérsékelt nyereséget hoz. A digitalizáció sokat segíthetne a folyamatok egyszerűsítésében, azonban gyakran előfordul, hogy a megvalósítás nem a legjobban sikerül, így újabb bürokratikus nehézségek támadnak, ami nemhogy könnyebbé, hanem bonyolultabbá teszi a munkát. Ezt jól példázza az adóhatósági rendszer, amelyet a vállalkozók nap mint nap tapasztalnak, habár az elmúlt években valóban voltak pozitív irányú fejlődések is.
A posta vezérigazgatója nem osztotta meg velünk, milyen alternatív megoldásokat kínál az állam a fizikai postai szolgáltatások megszűnésével kapcsolatban, amelyeket manapság a posta nyújt. Viszont volt egy megjegyzése, ami a hideg rázott meg minket, és elég cinikus, sőt komikus is volt: nemcsak a postahivatalok bezárásáról beszélt, hanem arról is, hogy a Román Posta fontolgatja a romániai kivonulást. Hosszan taglalta, hogy a gyorsfutárszolgálat piaca, amelyre a posta késlekedve, de végül belépett, nem éppen rózsás helyzetben van, hiszen csupán a piac 5%-át tudják megszerezni. Ezzel szemben a külföldi, különösen a nyugat-balkáni piacok iránti lelkesedése szembetűnő volt: úgy véli, hogy itt hatalmas lehetőségek rejlenek a román posta számára, amely jelentős részesedést szerezhet, ezáltal növelve a vállalat hatékonyságát. A vezérigazgató emellett más vállalkozókat is arra ösztönzött, hogy lépjenek ki a nemzetközi porondra, legyenek merészek és innovatívak, mivel ezáltal képesek lehetnek magasabb béreket generálni és fenntartani cégeiket.
A vezérigazgató tehát egyrészt bejelentette, hogy a Román Posta külföldi piacokon akar hódítani a gyorsfutárszolgálat területén, másrészt közölte, hogy belföldön bezárni készül a postahivatalokat. Ennek kapcsán óhatatlanul felmerül: ha a posta képtelen belföldön versenyképes szolgáltatást biztosítani a futárszolgálat piacán és nem képes itthon magáncégekkel szemben megnyerni a versenyt, akkor vajon mitől annyira derűlátó a vezérigazgató a posta külföldi piachódítási esélyeit illetően.
Természetesen egyetlen nyilatkozat nem adhat választ minden kérdésre. A vezérigazgató valószínűleg egy zűrzavaros helyzetbe keveredett, hiszen a vállalat vezetősége másnap hivatalos közleményt adott ki, amelyben finomították az eredeti álláspontot. Azt hangsúlyozták, hogy a postahivatalok bezárása nem képezi a prioritásaik között. Valószínű, hogy a politikai kampány idején a közlemény hatására sok politikusnak akadt a torkán egy falat, hiszen meglepődtak a vezérigazgató szavaiban foglaltakon. Egyértelmű, hogy az állami szektorban is szükség van a racionalizálásra, de ezt csak ott érdemes megtenni, ahol egyértelműen pazarlás tapasztalható. Azonban, ha nemzetbiztonsági szempontból lényeges szolgáltatásokat szeretnének megszüntetni, az már nem csupán a vállalatvezetők pánikreakciója, hanem egy súlyos tévedés, amely a költségek fűnyíróelv szerinti csökkentésére épít. Míg egy magánvállalat esetében ez viszonylag egyszerűen kivitelezhető, az állami szolgáltatások esetében minden jelentősebb beavatkozást gondosan meg kell tervezni, különben több kárt okozhatunk, mint amennyi hasznot remélhetünk.
Furcsa és aggasztó, hogy Románia a közúti személyszállítást magáncégek kezébe adta, miközben a szolgáltatás színvonala az utóbbi évtizedekben kritikán aluli és sokszor életveszélyes. Elterjedt az a populista felfogás - sajnálatos módon nemcsak a szélsőséges politikai csoportokban, hanem a mainstream pártok között is -, miszerint az állami vállalatoknak mindenáron profitot kell termelniük, függetlenül a következményektől. Úgy tűnik, hogy akik ezt a gondolkodásmódot képviselik, abban hisznek, hogy Románia világszínvonalú céggé válhatna, ha csupán bezárnák a postai szolgáltatásokat, a vasúti közlekedést, a Tarom légitársaságot, nem is beszélve a kulturális intézményekről. Sőt, ha még az iskolák és kórházak is bezárnának, valószínűleg azt gondolnák, hogy Románia gazdaságilag a világ élvonalába emelkedne, akár az Egyesült Államokat is megelőzve.
A viccet félretéve, fontos, hogy alaposan megfontoljuk, kire adjuk a voksunkat vasárnap az elnökválasztáson, majd december 1-jén a parlamenti választáson. A régiósítási tervek ugyanis olyan téma, amelyet egyesek csodafegyverként próbálnak bemutatni. Azonban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a döntéshozatal és az ügyintézés állampolgároktól való eltávolítása nem fogja megkönnyíteni az életünket; sokkal inkább bonyolítani fogja azt.
