Egy különleges magyar kutatócsapat tért vissza Norvégiából, ahol a helyiek szinte megőrültek a csapat tagjainak származása iránt.

Lenkey Nóra és Neubrandt Máté hét évet töltöttek Oslóban, ahol egy nemzetközi laborban mélyreható kutatásokat végeztek az agy működésével kapcsolatban. Jelenleg a magyar BrainVisionCenterben folytatják pályafutásukat, ahol innovatív technológiák kifejlesztésén dolgoznak, amelyek forradalmasíthatják bizonyos agyi betegségek kezelését. "Ha a vakságot rutinszerűen sikerülne gyógyítani, az akár Nobel-díjas eredménynek is számíthat" - osztották meg a kutatók, miközben bemutatták itthoni munkájuk egyik izgalmas projektjét. Norvégiában származásuk miatt nagyra értékelték őket, hiszen a magyar agykutatás és idegtudomány világszerte elismert hírnévvel bír.

Lenkey Nóra a Semmelweis Egyetem orvosi karán végzett, míg Neubrandt Máté az ELTE biológia szakán szerezte meg diplomáját. Már az egyetemi évek alatt felfedezték, hogy a kutatás világa vonzza őket: Nóra a gyógyszerfejlesztés rejtelmeiben, Máté pedig az idegrendszeri kapcsolatok tanulmányozásában találta meg a szenvedélyét. Az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében (KOKI) találkoztak, ahol PhD-hallgatóként közösen merültek el a tudományos munka izgalmaiban.

"Nagyon élénk volt a közösségi élet az intézet falain belül, különösen a fiatalok számára, akik rengeteg programot szerveztek közösen" - meséli Nóra. Volt egy péntek délutáni foci, ahol fiúknak és lányoknak egyaránt volt lehetőségük játszani - természetesen nem a játék színvonala számított igazán. Egy 24 órás túlélőtúra során azonban kiderült, hogy milyen jól kiegészítik egymást a csapat tagjai. "Akkor realizáltuk, hogy mennyire hatékonyan tudunk együttműködni" - mondják egyhangúlag. A közös természetjárás és a tudomány iránti szenvedély hozta őket közelebb egymáshoz, és 2017-re már a közös jövőjük megtervezésén dolgoztak.

A szakmai élet egyik alapvető követelménye, hogy a kutatók nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi színtéren is bővítsék tudásukat és tapasztalataikat, új módszereket sajátítsanak el. A házaspár számára különösen lényeges volt, hogy olyan országot válasszanak, amely nemcsak élhető, hanem gyönyörű természeti környezettel rendelkezik, és családbarát jellemzőkkel bír – hiszen már akkor a gyerekvállalás gondolatával is foglalkoztak.

A Nobel-díjas Moser házaspár tudományos munkái részben ihletet adtak számomra, miközben a PhD-m írása során Trondheim felfedezésére indultam. Akkor fedeztem fel, mennyire elbűvölő Norvégia természeti szépsége.

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – javasolta Máté. Végül egy oslói laboratóriumban akadtak posztdoktori állásra, amely teljes mértékben megfelelt szakmai hátterüknek: élő, viselkedő állatok agytevékenységét tanulmányozták. Ráadásul Nóra már ismerte a labor vezetőjét egy korábbi közös projekt révén, ami jelentős előnyt jelentett számukra.

A labor irányítását egy fiatal belga kutató vette át, ami bizonyos kockázatokkal járt, de ugyanakkor számos előnyt is magában rejtett.

"Nagyfokú önállósággal irányítod a projektet, te vagy a felelős minden döntésedért, és attól függ, hogy ki tudod-e alakítani a saját szerencsédet. Ha a projekt nem alakul jól, lehet, hogy néhány év múlva új munkalehetőségek után kell nézned. Éppen ezért érdemesebb egy kisebb, új laborban dolgozni, ahol a laborvezető jobban motivált abban, hogy minden projektből szülessen publikáció" – fejtette ki Nóra.

Emellett fontos szempont volt számukra, hogy részesei legyenek annak a teljes folyamatnak, ami egy fiatal, nemrég megalakult labor életét jellemzi, a kísérlettervezéstől a megvalósításig: a kísérletekhez szükséges speciális berendezések megtervezésétől, áramkörök forrasztásán át az összeszerelésükig, vagy a saját mérő és analizáló szoftvereik programozásáig, szinte mindent nulláról építettek fel.

Amikor beléptünk az oslói laboratórium küszöbén, a kinti vezetőnk szinte azonnal lelkesedéssel fogadta magyar származásunkat.

- mesélték. A norvég laborvezető jól tudta, hogy a magyar agykutatás és idegtudomány a világ élvonalában helyezkedik el, hiszen számos kiemelkedő magyar származású tudós járul hozzá e terület fejlődéséhez. Ezt alátámasztja az is, hogy 2011-ben az agykutatás Nobel-Díjaként számon tartott elismert Brain Prize-ot három magyar kutató, Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter érdemelte ki.

Noha számos elismert kutató, például Roska Botond, külföldön tevékenykedik, a hazai kutatóhelyek, különösképpen a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) által kínált alapképzés a nemzetközi közösségben is komoly hírnévnek örvend.

A kitüntetett figyelem természetesen magával hozta az elvárásokat is. A külföldi vezetőjük rendszeresen tréfálkozott, amikor valamilyen klasszikus magyar tudományos terület, mint például a gátlósejtek vagy az agyhullámok került szóba. "Ti magyarok biztosan jobban értetek hozzá!" - mesélték lapunknak a két kutató, miközben nevetve emlékeztek vissza ezekre a pillanatokra.

2018 tavaszától kezdve egészen 2025 nyaráig Norvégiában éltek, ahol két csodás kislány érkezett a családjukba. Azonban a kutatói pálya és a gyermeknevelés összehangolása nem volt könnyű feladat. Kíváncsiak voltunk, milyen áldozatokkal jár gyermeket vállalni egy kutató életében.

Rendkívül kihívást jelent.

- vágta rá Nóra őszinte elszántsággal. "Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a kísérleti munkát végzőknek gyakran hétvégén is be kell látogatniuk a laborba. Ha például az egereknek tanítunk egy adott feladatot, akkor nem engedhetjük meg, hogy két napot kihagyjanak a tréningből."

"A másik kihívás, hogy amikor a gyerekek még kicsik, akkor nehéz megoldani, hogy este tízig bent maradjunk a laborban. Ez a szakmánk sajátossága, és előfordul, hogy egy kísérlet éppen ezt kívánja meg. Arról már nem is érdemes beszélni, hogy kutatóként elvárják tőlünk a szakirodalom folyamatos követését, de ezt nem szabad a kísérletek és az adatelemzés rovására tennünk. Az otthoni olvasás pedig sajnos gyakran nem fér össze a családi élettel. Ráadásul, aki naponta fél ötkor indul az oviba a gyerekekért, azt a kollégák hamarosan messze megelőzik."

Olyan laborokról értesültünk, ahol a hallgatók között igazi versengés bontakozott ki, és ennek következtében egy rendkívül kompetitív atmoszféra fejlődött ki.

- Mesélte Máté, aki elmondta, hogy tudatosan távol tartották magukat az amerikai csúcslaboroktól. "A mi vezetőnk esetében a konstruktív és egymástól tanuló csapatmunka volt a kulcs" - tette hozzá. A házaspár ügyesen váltogatta a munkaidejét: egyik nap az egyikük, másik nap pedig a másikuk maradt bent tovább. "Családként nehéz volt úgy működni, hogy apa csak este kilencre érkezett haza, de néha engem is hiányoltak a gyerekek" - mesélte Nóra.

Bár Norvégia sok szempontból ideális volt, Nórának nehézséget jelentett a skandináv mentalitás. "A norvég társadalom elég zárkózott, nagyon nehéz beilleszkedni, és ez engem nagyon zavart" - mondja. "Rendkívül kihívást jelent. szociális kapcsolatokat kialakítani. Nagyon kedvesek a norvégok, de nem annyira érdekli őket, hogy mi van veled." Még a szomszédok is csak két év után kezdtek köszönni a liftben - addig furán néztek rájuk a lakók, hogy mit akarnak tőlük, amikor néha rájuk köszöntek.

Az óvodás évek során hosszú időbe telt, míg néhány kapcsolat kialakult más családokkal, és ezek a kapcsolatok is főként bevándorló szülők köréből alakultak. "A saját otthonukba való meghívás szinte tabunak számított. Volt olyan eset, hogy a kislányunk ovis barátnője jelezte, szeretne átjönni játszani, és a szülei bejelentkeztek, hogy jöhet-e hozzánk vendégségbe? Természetesen igent mondtunk, majd vártuk, hogy visszahívjanak, de ez sosem történt meg. Aztán pár hónappal később ismét előkerült a téma, és mi is rákérdeztünk, hogy a mi kislányunk mehet-e játszani hozzájuk. Erre azt válaszolták, hogy igen, már gondoltak rá, hogy meghívják, és végül létrejött a play-date, de az egész folyamat számomra nagyon mesterségesnek tűnt" - mesélte Nóra, aki érezte, hogy a magyar kultúrára jellemző közvetlenség hiányzik az ilyen interakciókból.

Norvégiában a főként kutatásra specializálódott intézetek száma meglehetősen korlátozott, így a tudományos munkák zöme az egyetemek keretein belül zajlik. Itt a kutatók általában határozott idejű szerződésekkel végzik el feladataikat, ami meghatározza a kutatási projektek dinamikáját és a tudományos eredmények elérésének ütemét.

Az a baj, hogy a posztdoktori kategóriában, amiben maradhattunk volna, nincs határozatlan idejű szerződés - maximum három évig lehetsz egy egyetemen

„Azt szerettük volna, hogy amikor a gyerekek iskoláskorba lépnek, az életünk stabilabb legyen, ne pedig az, hogy évről évre izgulnunk kell a pályázatok miatt.” Ezt mondta, majd hozzátette: „Egy évig kerestem állást Norvégiában, és a meghirdetett egyetemi pozícióra majdnem százan pályáztak a világ különböző pontjairól.”

Tavaly télen, amikor Magyarországon töltötték szabadságukat, egy karácsonyi ünnepség keretein belül ismerkedtek meg Rózsa Balázzsal. Ő az újonnan alapított BrainVisionCenter egyik kulcsszereplője és vezetője.

"Újságolta, hogy most készült el az intézet, menjünk el, nézzük meg" - emlékezett vissza Máté. Amikor januárban ellátogattak oda, lenyűgözte őket, amit láttak. "Olyan mikroszkópot alkottak meg, ami egy hatalmas robotkar segítségével mikrométeres precizitással leköveti az egeret, miközben az egy 1,5 méter átmérőjű arénában szabadon mászkál, lehetővé téve nagyszámú idegsejt-aktivitás követését, természetes viselkedési mintázatok közben" - mondta Máté.

Beavatott, hogy a szabadon mozgó állatok vizsgálata kétfoton mikroszkópiával egy nagyon új terület, habár léteznek más fejlesztések, azok miniatűr mikroszkópok, ez a megoldás teljesen egyedi, és komoly előnyt jelent képminőség és technikai limitációk terén. Ráadásul ez a mikroszkóp csak egy példa az intézetben zajló számos izgalmas fejlesztés közül.

A BrainVisionCenterben olyan technológiák fejlesztésében vesznek részt, melyek áttörést hozhatnak egyes agyi betegségek kezelésében. Roska Botond csapata már dolgozik a retinában való látás visszaállításán, hogy egy speciális szemüveggel a vakság kezelhető legyen.

Néztem néhány videót, ahol a vak emberek felpróbálják a speciális szemüveget, és csodálatos módon képesek lesznek érzékelni egy sötét telefont, ami egy fehér asztalon fekszik.

- mesélte Máté. Megkérdeztük, mekkora potenciál van ebben a kutatásban, hisznek-e abban, hogy ebből Nobel-díj lehet.

"Teljesen egyértelmű" - mondták egyszerre. "A kérdés csupán az időpont. A Nobel-díjak esetében sokan évtizedekig is várakoznak, és azt sem tudjuk, hányan várakoznak a sorban" - fűzte hozzá Máté.

A házaspár a neurológiai kutatások területén, különösen az agykéreg látásvisszaállításán és az epilepszia kezelésén dolgozik. Nóra elmondta: "A BrainVisionCenterben Lőrincz Tibor kollégám kísérletei azt mutatják, hogy már képesek vagyunk azonosítani azokat a sejteket egerekben, amelyek az epilepsziás aktivitás gócait képezik. Egy speciális mikroszkóp segítségével ezeket a sejteket el tudjuk pusztítani. Az eredmények rendkívül ígéretesek, hiszen ezekben az egerekben az epilepsziás aktivitás gyakorlatilag megszűnt."

Megkérdeztük, mennyire van már közel az emberi alkalmazás. "Tényleg nem mernék számokat mondani" - válaszolta óvatosan. "Ha minden jól megy, akkor talán tíz év múlva már lehetnek első próbálkozások, de a tudomány olyan, hogy van, ami elsőre működik, és van, ami három-öt évet is elvihet". A technikai fejlesztések, a kontrasztanyag bejuttatás optimalizálása, majd az etikai engedélyek - mindez időigényes folyamat. Az epilepszia lehet az első, ahol áttörés jöhet, mivel ott már amúgy is végeznek agyi műtéteket.

"Bízunk abban, hogy Budapesten is rátalálhatunk arra a közegre, ahol hasonló színvonalú életet élhetünk, mint Norvégiában. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a jelenlegi anyagi és szociális biztonság, az oktatás színvonala, valamint az egészségügyi ellátás tekintetében Norvégia előrébb jár. Optimistán tekintünk a jövőbe, és reméljük, hogy Magyarország is fejlődni fog ezekben a fontos területekben" - osztotta meg véleményét Máté. Kérdésünkre, hogy miben éri el Magyarország Norvégiát, érdekes válaszokat kaptunk.

Sokkal színesebb a programválaszték itt Budapesten. Nagyon sok színvonalas program van itt, akár kultúra-, sport- vagy családos esemény, és sokszor ingyenesek is - ott kint szinte minden fizetős volt

- Ezt emelte ki Nóra. "Nagyon értékelem ezt a közvetlenséget, mert kint valahogy eltűnt. Olyan, mint egy játszótér, ahol a gyerekek pillanatok alatt elkezdenek barátkozni és játszani, és a szülők is nyitottabbak egymással."

A szakmai aspektusokat nézve számos előny körvonalazódik. "Itt egy szélesebb idegtudományi közösség található" - fogalmazott Máté. "Amikor egy kutatónak eszébe jut egy innovatív módszer, a magyar szakmai környezetben garantáltan akad valaki, aki már rutinszerűen alkalmazza azt. Ez lényegesen kényelmesebb, mint ha külföldi kollégával kellene együttműködni."

Idén ősszel veszi kezdetét a BrainVisionCenter új fejezete, ahol a csapat hatórás munkaidővel indul, hogy a kicsik zökkenőmentesen beilleszkedhessenek a bölcsődébe és óvodába. Azonban már most érzik, hogy a valóság sokkal összetettebb kihívások elé állítja őket. "Itt nem az a cél, hogy minden nap tíz órát dolgozzunk, hanem az, hogy a projektünk folyamatosan előre haladjon" - osztotta meg Nóra az új munkahelyén szerzett tapasztalatait. "Bízunk benne, hogy a családunk támogatásával végre sikerül időt szakítanunk egymásra is."