Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a témáról: **A pragmatikus populizmus összekötő ereje** A pragmatikus populizmus, mint társadalmi jelenség, egyfajta híd szerepét tölti be a politikai diskurzusban. Ez a megközelítés a hétköznapi emberek igény
Képzelj el egy olyan területet, amely nettó haszonélvezőként működik egy nettó befizető ország keretein belül. Olyan, mint egy híd, amelyet már kétezer éve terveznek megépíteni, és amelynek sorsa szoros összefüggésben áll az unió politikai tájainak alakulásával, ahol a populizmus helyét a védelem foglalta el. A Messinai-szoros története pedig számos titkot rejteget erről a komplex viszonyrendszerről, amely nemcsak földrajzi, hanem gazdasági és politikai szempontból is gazdag tanulságokkal szolgál.
Mezzogiorno. Ezt a kifejezést használják az északi olaszok, kicsit lekezelő módon, hogy utaljanak a déli olaszokra. Olaszország igazi csizmája a Róma alatti területeket foglalja magában, beleértve a két nagy szigetet, Szicíliát és Szardíniát is. A szó eredeti jelentése „dél”, ami a napfényes időjárásra utal, de emellett az északiak által a déliekre aggatott sztereotípiákra is reflektál. E szerint a déli olaszok lusta, korrupt egyének, akik nem értenek sok mindenhez. Az északiak régóta hangoztatják, hogy nem is egy egységes népről van szó, hanem sokkal inkább eltérő csoportokról, akik különböző értékeket és kultúrákat képviselnek.
Ám ahogy a Risorgimento próbálta egyesíteni Olaszországot, úgy igyekszik meghaladni az ilyen ellentéteket a pragmatikus populizmus is. Matteo Salvini, a Liga vezetője korábban bőven esélyes volt arra, hogy Olaszország miniszterelnöke legyen, csakhogy az igazi populista hullámot nem tudta meglovagolni, mert jött helyette valaki, aki tehetségesebb volt nála.
Giorgia Meloni a mai Olaszország egyik legmegbízhatóbb politikai alakja, Silvio Berlusconi óta nem volt olyan vezető, aki ilyen ügyesen navigált volna a hazai politikai tájékozódásban. A modern Olaszország nem éppen a hosszú távú stabilitásáról ismert. Ha visszatekintünk az elmúlt hatvan évre, azt látjuk, hogy a miniszterelnökök átlagosan alig több mint egy évet töltöttek el hivatalukban. Kevesen gondolták volna, hogy egy olyan politikai pályafutással rendelkező jelölt, aki Benito Mussolini örököseivel közösen indult, ilyen sikeresen be tudja tölteni ezt a szerepet.
Főleg nem gondolhatta ezt Salvini, aki viszont egészen máshogy kezdte a politikai karrierjét. Először a Liga egy korábbi verziójában, az Északi Ligában tűnt fel, ami pont azt a délellenes indulatot próbálta meglovagolni, amit korábban említettünk. Az Északi Liga Milánóban és környékén volt igazán sikeres - ezek az északi városok adják Olaszország ipari és gazdasági teljesítményének nagy részét. Ebből a szempontból összehasonlíthatatlanok a déli részekkel, különösen Calabriával és Szicíliával, a legelmaradottabb régiókkal.
