Milyen titkos föld alatti atomlétesítményt támadott meg Trump Irán területén, és milyen következmények várhatóak a jövőben?
A Fehér Ház hivatalos közleményében bemutatott felvételen Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, és Marco Rubio, az amerikai külügyminiszter látható a washingtoni Fehér Ház titkosszolgálati központjában, a helyszínül szolgáló Situation Roomban, 2025. június 21-én. - Fotó: White House / Reuters
"Örömmel jelentem be, hogy sikeres műveletet hajtottunk végre... Teljes bombatömeget dobtunk le a fordulóra... Külön gratulálok rendkívüli amerikai katonáinknak. Nincs még egy hadsereg a világon, amelyik képes lett volna erre. MOST VÉGRE ELÉRKEZETT A BÉKE KORA! Köszönöm, hogy figyelmet szenteltetek nekem." – így számolt be Donald Trump a közösségi oldalán az amerikai légierő Irán nukleáris létesítményei ellen végrehajtott akciójáról.
Az amerikai elnök később tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a föld mélyén elhelyezkedő fordói, valamint az iszfaháni és natanzi nukleáris létesítmények már nem léteznek. "Irán legfontosabb nukleáris dúsító létesítményeit teljesen megsemmisítettük" - fogalmazott Trump. Hangsúlyozta, hogy elérkezett az idő, amikor Iránnak béketárgyalásokat kellene kezdeményeznie, különben újabb, még intenzívebb támadásokkal kell szembenézniük.
A múlt pénteken Izrael intenzív támadássorozatot indított az iráni atom- és rakétaprogram ellen, amelyet egzisztenciális fenyegetésnek tartanak. Az izraeli hatóságok hangsúlyozták, hogy a vasárnap hajnali csapások megtervezését teljes mértékben egyeztették az Egyesült Államokkal. Az iráni tisztviselők csak annyit ismertek el, hogy a létesítmények támadást szenvedtek el, de határozottan tagadták, hogy ezek jelentős károkat okoztak volna a mélyen a föld alatt elhelyezkedő fordói urándúsítóban.
A csapások során a világ legnagyobb bunkerromboló bombáját használták, amelyet különösen a fordói létesítmény ellen fejlesztettek és finomítottak az évek folyamán. Ebből a bombából csak az Egyesült Államok rendelkezik, ami miatt az utóbbi napokban sokan találgatták, hogy Trump elnök esetleg beavatkozik a háborúba. Csütörtökön az amerikai vezető jelezte, hogy két héten belül meghozza döntését, ugyanakkor hangsúlyozta: Irán nem birtokolhat atomfegyvert. A nyilatkozatot követően, alig több mint két nappal, végrehajtották a támadásokat a hírhedt bunkerromboló bombával.
A CBS News amerikai hírportál értesülései szerint az Egyesült Államok szombaton előre tájékoztatta Irán vezetését a közelgő támadásáról. A hírek szerint Washington azt is hangsúlyozta, hogy nem tervez további csapásokat, és nem célja az iráni rezsim megdöntése. Donald Trump azonban figyelmeztette Teheránt, hogy bármilyen megtorlási kísérlet esetén olyan mértékű válaszcsapásra számíthat, amely a vasárnapi akcióval összehasonlíthatatlanul erősebb lenne.
Abbász Aragcsi, Irán külügyminisztere Isztambulban tartott sajtótájékoztatóján éles bírálatot fogalmazott meg az amerikai támadásokkal szemben, amelyeket felháborítónak és az ENSZ alapokmányával, valamint a nemzetközi joggal ellentétesnek tartott. A Trump-adminisztrációt háborús uszítónak és jogsértőnek minősítette, hangsúlyozva, hogy bármilyen válaszlépését Irán a helyzetre reagálva hozza meg, azonban a felelősség kizárólag az amerikai vezetés terhét nyomja. Vasárnap délután Moszkvába utazik, hogy találkozzon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, ezzel is hangsúlyozva Irán nemzetközi kapcsolatait és a regionális feszültségek kezelésére irányuló törekvéseit.
Irán vasárnap újabb rakétatámadást indított Izrael ellen, miközben az amerikai érdekeltségeket nem célozták meg közvetlenül az atomlétesítmények bombázása után. Az Egyesült Államok aktív részvétele azonban radikálisan átalakította a konfliktus eddigi dinamikáját, és most a világ minden táján találgatások folynak arról, hogy meddig eszkalálódhat a helyzet a Közel-Keleten.
A nyilvánosan hozzáférhető információk alapján már korábban is sejthető volt, hogy a múlt pénteken kezdődött izraeli támadássorozat során szombatig több iráni nukleáris létesítmény megsérült, és atomtudósokat is eltávolítottak. Szakértők véleménye szerint, ha Izrael valóban célul tűzte ki Irán atomfegyver-építési képességének teljes megsemmisítését, akkor elengedhetetlen, hogy a fordói föld alatti bázist is célba vegye.
Az iráni atomprogram nagy vonalakban a következő városokban található, különféle típusú létesítményekből épül fel:
A nukleáris program egyik kulcsfontosságú eleme, a korábban szabotázsakcióval sújtott natanzi urándúsító, súlyos károkat szenvedett el az Izraeli Védelmi Erők (IDF) által végrehajtott támadások következtében. Emellett Iszfahán különböző területei is célpontokká váltak. Most az amerikaiak is újabb csapásokat mértek, de a legjelentősebb esemény a fordói támadás volt, amelyet kizárólag ők voltak képesek végrehajtani.
Richard Nephew, aki az iráni szankciók kérdésében folytatott tárgyalásokat Barack Obama és Joe Biden elnöksége alatt, a Wall Street Journalnak nyilatkozva megjegyezte: "Izrael kulcsfontosságú létesítményeit célozta meg az iráni atomprogram, és ha a nukleáris fegyverek előállítása miatt aggódnak, akkor Fordó kiemelkedő jelentőségű."
Ez az atomlétesítmény a kétezres évek elején, titkos körülmények között, Kom síita szent városától körülbelül negyven kilométerre északra épült. A létesítmény kialakításának fő célja az volt, hogy maximálisan megvédje az izraeli légitámadásoktól, ezért egy hegy belsejébe rejtették el. Az urándúsító berendezést körülbelül nyolcvan-kilencven méter mélyen, sziklák és föld rétegei alatt helyezték el, és valószínűleg megerősített betonnal is védték a biztonság érdekében.
A natanzi létesítménynél jóval kisebb, csak valamivel több mint ezer centrifuga van benne, ami arra utalt, hogy nem atomerőművekbe szánt fűtőanyag, hanem atomfegyverekbe való, magas dúsítású urán előállítására hozták létre. "Ennek a létesítménynek a mérete és a felépítése nincs összhangban egy békés programmal" - mondta róla Barack Obama akkori amerikai elnök még 2009-ben.
Ilyen mélyen - az atomfegyvereket nem számítva - csak egyféle bomba képes hatékonyan elpusztítani a létesítményt. Éppen ezért esett az elmúlt napokban hirtelen nagyon sok szó az amerikai a GBU-57 MOP (Massive Ordnance Penetrator, magyarul nagyjából nehéz behatoló lőszer) bunkerrombolóról: kiderült ugyanis, hogy Trump azt fontolgatja, beszálljon-e az Egyesült Államok az Irán elleni támadásokba, és bevesse-e ezeket a bombákat.
A GPS által irányított bomba méreteimént körülbelül hat méter hosszú és tizennégy tonna súlyú, ám ennek csupán egy kisebb része, körülbelül 2,4 tonna, a robbanóanyag, amely képes elviselni a nagy erejű becsapódásokat. A maradék tömeg a speciális ötvözetből készült acélburkolat, amelyet úgy terveztek, hogy a becsapódás során megőrizze integritását, és a robbanófejet minél mélyebbre juttassa a talajba. A jelentések szerint, amikor 15 kilométeres magasságból vetik be, a bomba a hangsebességet is túllépve csapódik be. A detonációt egy különleges indítómechanizmus aktiválja, amikor a bomba eléri az ideális mélységet, de már maga a becsapódás is óriási károkat okozhat.
A bomba első robbantási tesztjét 2007-ben hajtották végre, és az amerikai hadsereg számára való rendszeresítésre kész állapotba került. Azonban a kongresszus két éven át vonakodott finanszírozni a projektet. A helyzet 2009-ben drámaian megváltozott, amikor nyugati hírszerzők nyomozása során kiderült, hogy Irán titokban atomlétesítményt épít Kom városának közelében. Miután ez a hír 2009 szeptemberében napvilágot látott, a bunkerromboló beszerzését sürgősen felgyorsították, és a hivatalos jelentések szerint B tervként tekintettek rá abban az esetben, ha a diplomáciai erőfeszítések nem vezetnek eredményre az iráni atomprogram leállításában.
A New York Times 2019-es cikkében olvashatunk arról, hogy a Pentagon 2012 előtt titokban felépítette a fordói atomlétesítmény pontos mását egy sivatagi területen, hogy tesztelhesse az MOP bombát. Ezt követően a fordói urándúsító létesítmény elleni támadásokra való felkészülés jegyében különböző módosításokat hajtottak végre. A fejlesztések között szerepelt a bombák irányíthatóságának javítása és az elektronikus zavarás elleni védelem megerősítése, lehetővé téve, hogy egymás után két bombát is pontosan ugyanarra a célpontra dobjanak. Ez a stratégia kulcsfontosságú volt a földalatti csarnokok hatékony megsemmisítéséhez.
A bombázásokat jelenleg kizárólag az amerikai B-2-es lopakodó nehézbombázók hajthatják végre éles bevetés keretében, ahol egyszerre akár két bombát is szállíthatnak. Ebből adódóan már jelezte a várható támadást, amikor szombaton nyilvánvalóvá vált, hogy B-2-es gépek indultak el a Csendes-óceánon át Guam felé, ezzel a Közel-Kelet irányába az Egyesült Államokból. A CBS News számára egy, a művelet részleteire rálátó forrás, valamint a Védelmi Minisztérium egy magas rangú tisztviselője megerősítette, hogy a támadások során mindhárom célpontra két-két bunkerromboló bombát dobtak, amelyek így még nagyobb romboló hatással bírnak.
Nincs ennél hatékonyabb eszköz egy ilyen célpont eltüntetésére, és ahogy Trump bejelentette, ez már megvalósult. A NASA műholdas felvételei pedig lángnyomokat rögzítettek az érintett területen.
"Lenyűgöző és minden várakozást felülmúló eredmény született. A főparancsnokunktól érkező utasítás célzott, határozott és egyértelmű volt. Teljes mértékben felszámoltuk az iráni atomprogramot."
- mondta a Pentagonban tartott sajtótájékoztatón Hegseth. Szerinte a csapásokat célzottan és jól fókuszáltan hajtották végbe. A művelet kizárólag iráni nukleáris létesítményeket célzott, iráni csapatokat vagy civileket nem
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy Fordó mély fekvése és kiterjedt alagútrendszere alapján jelenleg nem állítható biztosan, hogy a létesítmény véglegesen sérült – hívta fel a figyelmet a BBC. A károk mértékét valószínűleg a következő órák és napok során fogják pontosabban felmérni. Azonban valószínűsíthető, hogy az amerikaiak akár több bombát is bevetettek volna Fordó ellen, ha nem bíznak az akció hatékonyságában.
Irán eddig csak alacsony szinten, Manan Reiszi iráni képviselőn keresztül jelezte, hogy a rombolás korántsem végzetes. Reiszi szerint "Trump hazugságaival ellentétben", Fordóban csak a felszíni épületek sérültek és a károk nem helyrehozhatatlanok. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy a jelenlegi helyzetben, a támadás utáni első órákban az iráni vezetésnek az amerikai támadás elítélése mellett érdeke erőt sugározva olyan nyilatkozatokat is tenni, amelyek szerint a csapások nem értek célt, bár valószínűleg nem véletlen, hogy ezt nem az ország magas rangú vezetőire, akár az elnökre de főként az ország irányítását 1989 óta kézben tartó Ali Hamenei ajatollahra hivatkozva adták hírül a világnak.
Egyelőre nem jelentek meg műholdképek arról, hogy milyen pusztítást okozhattak éjszaka az amerikai bombázások a fordói urándúsító üzemben, de a Maxar műholdas cég közzétett néhány képet a támadást megelőző napok idejéből. A június 19-én és 20-án készült fotókon "szokatlan teherautó- és járműtevékenységet" észleltek a földalatti atomlétesítmény bejáratának közelében, emellett a környéken frissen végzett földmunka nyomait is rögzítették a műholdak képei. A BBC szerint ez arra utal, hogy Irán megpróbált felkészülni a csapásokra és megerősítette a komplexumot.
Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szóvivője, Effie Defrin, vasárnap délután bejelentette, hogy továbbra is zajlanak az amerikai légicsapások által okozott károk részletes felmérései az iráni nukleáris létesítményekben. Defrin hangsúlyozta, hogy az amerikai erők szoros együttműködésben hajtották végre a támadásokat az izraeli hadsereggel. Emellett megjegyezte, hogy még korai lenne megítélni, vajon igaz-e Irán állítása, miszerint a dúsított uránt már az amerikai csapások előtt eltávolították a nukleáris létesítményekből.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) hétfőre különleges ülést hívott össze. A sugárzás szintjének emelkedését nem regisztrálták, pedig logikus lenne azt feltételezni, hogy egy megsemmisítő támadás esetén a centrifugák által használt létesítmények környékén ez mérhető jeleket hagyna. Azonban a helyzetet bonyolítja, hogy a szóban forgó épület mélyen a föld alatt található. Továbbá Irán állítása szerint az iráni vezetés a támadás miatti aggodalmak miatt már minden fontos berendezést eltávolított, gyakorlatilag kiürítve a létesítményt. Az viszont kérdéses, hogy ezt a berendezéseket hol tárolják, hiszen a Fordón kívüli helyszínek már sokkal védtelenebbek.
A vasárnap hajnali csapásokkal az Egyesült Államok közvetlen résztvevője lett Irán és Izrael konfliktusának. Eddig hírszerzési támogatás mellett Izrael légvédelmében játszott fontos szerepet az iráni ballisztikus rakétákkal és drónokkal szemben.
Az izraeli támadások múlt pénteki kezdete óta az amerikai vezetés folyamatosan hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt a konfliktusban. Ugyanakkor a világ figyelme a Trump által képviselt egyre határozottabb kommunikációra terelődött, ami miatt a hét közepére már sokan kezdtek találgatni, vajon megváltozik-e Washington álláspontja. Trump, aki kezdetben a tárgyalásokra alapozva kívánta megoldani az iráni atomkérdést, az izraeli offenzíva elindulása után olyan nézetet alakított ki, hogy a háború lezárásának kulcsa egy gyors megállapodás lenne, amelyben Teherán kötelezettséget vállal nukleáris programja teljes leállítására.
Azonban egyes források alapján a figyelemre méltó izraeli katonai és hírszerzési sikerek arra ösztönözték a politikai vezetőket, hogy aktívan részt vegyenek a támadásokban. "Teljes mértékben ellenőrzésünk alatt tartjuk az iráni légteret" – jelentette ki kedden, és feltétel nélküli megadásra szólította fel Iránt. Előzőleg a tízmilliós Teherán kiürítését követelte, miközben Ali Khamenei ajatollahot is burkoltan megfenyegette. "Lehetséges, hogy lépéseket teszek, de az is lehet, hogy nem. Senki sem tudja, mit tervezek" – mondta Trump szerdán, ezzel továbbra is nyitva hagyva a lehetőségeket. Csütörtökön, a nemzetközi feszültség és bizonytalanság néhány napos időszaka után, a Fehér Ház hivatalosan bejelentette, hogy "tekintettel arra, hogy a közeljövőben jelentős esély van a tárgyalásokra Iránnal, amelyek létrejöhetnek vagy sem", Trump két héten belül dönt arról, hogy az Egyesült Államok részt kíván-e venni a konfliktusban.
Izrael hónapok óta folytatott, Trump személyiségéhez igazított kommunikációs kampánya révén próbálta megnyerni az elnök támogatását a katonai beavatkozás híveinek táborában. Benjámin Netanjahu célja ezzel lényegében megvalósult, hiszen az amerikai erők közvetlenül is részt vettek az iráni atomlétesítmények ellen irányuló támadásokban. Netanjahu folyamatosan hangsúlyozta, hogy a teokratikus Irán atomprogramja, amely Izrael megsemmisítését tűzte ki célul, csakis erőszakos fellépéssel kezelhető - foglalta össze a BBC.
Az izraeli miniszterelnök számára különösen jelentős eredmény, hogy Trump az izraeli akciót követően gyorsan irányt váltott. Eleinte csak burkoltan utalt arra, hogy az Egyesült Államok tisztában volt az izraeli tervvel, később azonban egyre nyíltabban kifejezte, hogy Washington támogatta azt. Az elnök emlékeztetett arra is, hogy eredetileg 60 napot szánt Iránnak az atomalku megkötésére, de mivel ez nem valósult meg, Izrael a 61. napon lépett akcióba. Ezzel Trump egyértelműen jelezte, hogy az izraeli támadás összhangban állt az ő saját politikai ütemtervével is.
Miután több amerikai médiában is megjelentek hírek arról, hogy Trump komolyan fontolóra veszi, hogy részt vegyen az Irán elleni támadásokban, a helyzet még a közelmúltban legelkötelezettebb híveit is egymás ellen fordította. A beavatkozás ellenzője, a volt Fox News műsorvezető Tucker Carlson és Ted Cruz texasi szenátor egy podcast során heves vitába keveredtek, míg a Trumpot támogató America First mozgalom tagjai is egymással összecsaptak: a katonai akciót sürgető szárny és a bezárkózást támogató frakció közötti feszültség eddig soha nem tapasztalt repedéseket okozott a Trump mögött álló jobboldali szövetségben.
Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Trump a vasárnap hajnali amerikai csapások után tartott sajtótájékoztatóján nem egyedül lépett a nyilvánosság elé, hanem adminisztrációja kulcsszereplőivel együtt. Jelen volt mellette J. D. Vance alelnök, Pete Hegseth védelmi miniszter, valamint Marco Rubio külügyminiszter is.
Az ő jelenlétük szimbolizálja a Republikánus Párt és a kormányzat egységét Trump mögött, amit az elnöknek hangsúlyoznia kellett, mivel a beavatkozás akár megosztó hatással is lehet a saját támogató táborára.
Vance nézeteiről ismert, hogy ellenzi az amerikai beavatkozásokat, és az egyik leghangosabb tagja a jobboldal elzárkózáspárti, külföldi háborúkat ellenző szárnyának, míg például Rubio már sokkal harciasabb politikát képviselt Iránnal szemben.
Trump elnökválasztási kampányának fő üzenete is a béke volt - amit azonban azóta sem sikerült elérnie az orosz-ukrán háborúban sem -, és legfőképpen az, hogy ha ez nem is valósul meg, az Egyesült Államok kivonja magát a konfliktusokból. Az izolacionista politika érvelése szerint az amerikaiak folyamatosan mások érdekében saját költségeik és áldozataik árán avatkoznak be, aminek véget kell vetni - ezért is követelte Trump, de valójában már korábban, finomabban elődje, a demokrata Joe Biden is, hogy a NATO európai tagjai költsenek többet saját védelmükre, ne csak az Egyesült Államok védelmében bízzanak. Ezt a távolmaradást Trump látványosan keresztülhúzta az iráni bevetéssel.
Trump ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez csak egyszeri akció volt, sikeresen visszanyesték az iráni atomprogramot, innentől kezdve az amerikai fél kész a megállapodásra, további bevetést nem tervez, ha Irán hajlandó tárgyalni. Csak akkor, ha Irán "bármilyen formában" megtorló akciót indítana az Egyesült Államok ellen. Azonban egyrészt ezzel mégis megnyitotta az esélyt egy olyan forgatókönyv előtt, amelyben kényszerhelyzetbe kerülve kénytelen lenne újabb akcióra vállalkozni, másrészt kérdés, hogy más formában nem vonódhat-e be újból az Egyesült Államok a konfliktusba.
A tálalásban kulcsfontosságú, hogy a lényeges cél megvalósult, ezt hangsúlyozta Netanjahu is, aki az amerikai különleges bomba fordói létesítmény ellen végrehajtott bevetését saját ígéretének beteljesedéseként kommunikálta.
A nyilatkozatok azonban jelzik azt az egyébként is előre sejthető helyzetet, hogy a támadás könnyen vezethet súlyosabb erőszakspirálhoz: Izrael is folytatta támadásait Irán nyugati részén és Irán is rakétákkal célozta Izraelt, elérve Haifát, Tel-Avivot is, lakóépületeket döntve romba. Az iráni akciókban legalább 86 ember megsérült Izraelben.
A beavatkozás új szintre emeli a közel-keleti helyzet körüli bizonytalanságot, nem csupán a nemzetközi közösség, hanem a helyi szereplők számára is előrejelezhetetlenné téve a következő napok eseményeit. Az események alakulása, valamint a különböző érdekek ütközése mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a résztvevők váratlan döntésekkel és lépésekkel találják szembe magukat.
Az erőszak elszabadulásának veszélyére figyelmeztetett az ENSZ főtitkára is. António Guterres szerint az egyébként is puskaporos Közel-Keleten súlyos eszkalációhoz vezethet az amerikai beavatkozás.
Ali Hamenei, a legfőbb vallási vezető, a támadást követő órákban nem adott ki hivatalos nyilatkozatot. Bár ő maga nem reagált közvetlenül, a teheráni vezetés kifejezte, hogy az amerikai lépés komoly következményekkel járhat. Irán hangsúlyozta, hogy a szuverenitásának védelme érdekében minden lehetséges intézkedést fontolóra vesz.
Irán rakétatechnikája bár elmarad az izraeli védelmi rendszerek szintjétől, az elmúlt időszak eseményei világosan jelezték, hogy egy jelentős mennyiségű rakéta használata mellett az izraeli védelmi mechanizmus sem garantálhat teljes körű védelmet. A konfliktus elhúzódását korlátozza az is, hogy mennyi ballisztikus rakétája van Iránnak, és mennyi elfogórakétát tud Izrael bevetni. A New York Times értesülései szerint izraeli források jelezték, hogy kénytelenek takarékoskodni az elfogórakétákkal, és nem áll módjukban minden egyes iráni rakétát megsemmisíteni. Ugyanakkor izraeli források hangsúlyozzák, hogy az irániak, akiknek rakétakészletei folyamatosan csökkennek, nem képesek a korábbiakhoz hasonlóan egyszerre nagyszámú rakétával támadni, mivel jelentős károkat szenvedtek el az iráni rakétaindító állomások, ami megnehezíti a komplex támadások összehangolását. Netanjahu szerint már a ballisztikusrakéta-indítók közel felét sikerült megsemmisíteniük.
A BBC rövid elemzése szerint Irán potenciális célpontjainak listája meglehetősen széleskörű. Az izraeli létesítmények mellett a térségben 20 amerikai katonai bázis is a támadások fókuszába kerülhet, amelyeket akár az iraki milíciák vagy a jemeni húszik révén is megkísérelhetnek elérni. Jelenleg körülbelül 50 ezer amerikai katona állomásozik a Közel-Keleten, és a bahreini vezetés már kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy Irán esetleg megtámadhatja az ország területén található amerikai támaszpontokat. Elméletileg Irán torpedónaszádjait is bevetheti az amerikai haditengerészet Perzsa-öbölben lévő egységei ellen.
Mert dönthet úgy is, hogy a fenyegető nyilatkozatok után nem tesz katonai lépést, ezzel biztosíthatja, hogy őt se érje újabb amerikai támadás. Ez utat nyithat a diplomáciai megoldás előtt is - erről azonban Abbász Aragcsi külügyminiszter azt mondta, hogy mindig nyitottnak kell lenni a diplomáciai megoldásokra, de az ajtó egyelőre bezárult. "Egy nagyon nagy vörös vonalat léptek át azzal, hogy megtámadták a nukleáris létesítményeket. (...) Az önvédelemhez való jogunk alapján válaszolnunk kell erre" - mondta.
Egy új dimenziót adna a helyzetnek, ha a feszültségek a tágabb régióra is kiterjednének, és Irán a Hormuzi-szoros lezárását fontolgatná. Ez a szoros kulcsszerepet játszik a világ olajkereskedelmében, hiszen naponta körülbelül 19-20 millió hordó olajat szállítanak át rajta. Múlt hétvégén egy iráni törvényhozó nyíltan fenyegetőzött a szoros lezárásával, ami komoly aggodalmakat vetett fel. A globális olajkereslet körülbelül 103 millió hordóra tehető naponta, így ha a szoros megközelíthetetlenné válna, az az olajellátás jelentős részét érintené, hiszen ez a mennyiség a globális kínálat egyötödét jelenti.
A teheráni rezsim belpolitikai helyzetének megítélése során figyelembe vehetik, hogy a kemény fellépés elmaradása gyengeséget mutathat, ami erősítheti a rendszer ellenzőinek bátorítását. A BBC értesülései szerint mindazonáltal lehetséges, hogy Irán inkább a kivárásra szavaz, és a helyzet alakulásától függően hoz döntéseket a potenciális válaszlépésekről. Ekkor a meglepetés erejét kihasználva, ha szükségesnek látják, egy ellentámadás lehetőségét is mérlegelhetik, a fent említett szempontok figyelembevételével.
