Mircea Cărtărescu: Vitéz Mihályhoz - A Műút kortárs román irodalmi különszámának megjelenése | Litera - az irodalmi portál A Műút legújabb kiadványa a kortárs román irodalom kincseivel gazdagítja az olvasókat, különös figyelmet szentelve Mircea Cărtăresc
A kétarcú szerencse különös kihívások elé állít egy fordítót, aki abba a kultúrába merül, amelynek nyelvét és hagyományait igyekszik megérteni. Amikor A negyedik szív című Tiszatáj-antológiát szerkesztettem, még Marosvásárhelyen éltem, Erdély szívében, a magyar kultúra vonzásában. Feleségem is magyar volt, így egyfajta bűvös, de talán felszínes képet formáltam magamban. Ezt nem szándékosan tettem, inkább a körülményeim alakították a látásmódomat. A román írók és költők világát csupán email-es levelezések formájában ismertem meg; alig néhányukkal találkoztam személyesen, így a valódi kapcsolatok helyett inkább a távolság és az elméleti ismeretek határozták meg a viszonyomat.
Most azonban már szinte három éve Bukarestben élek, a barátnőm román, egész nap románul élek, és sokukat megismertem. Egyre több írótáborba kerülök el, tavaly Iașiban rezidencián is voltam egy hónapig a nagyszerű FILIT-nek köszönhetően (ez a Festivalul Internațional de Literatură și Traducere -- Nemzetközi Irodalmi és Fordítói Fesztivál betűszava, mely évente két írói ösztöndíjat hirdet), szóval most már a román kultúra része vagyok. Így aztán erőt vett rajtam egy hályogkovács-effektus: mintha korábban nem is tudtam volna semmit, úgy érzem magam.
Ebből a helyzetből az is következik, hogy az ember rengeteg bukaresti írót ismer meg, és arra is kell vigyáznia, hogy ne kerüljenek túlsúlyba. Ezért örülök, hogy a válogatásba számos nagyszerű "Bukaresten kívüli" szerző került be: a Franciaországban élő Ioan T. Morar és Matei Vișniec, a temesvári Șerban Foarță és Robert Șerban, a nagyváradi Mihók Tamás (aki társam a kulturális kétlakiságban), a iași-i Mariana Codruț, Sorina Rîndașu, Șerban Axinte és Bogdan Crețu, a kisinyovi Moni Stănilă, Emilian Galaicu-Păun és Alexandru Vakulovski, a nagyszebeni Marin Mălaicu-Hondrari és Radu Vancu, a kolozsvári Lena Chilari és Olga Ștefan, a félig kolozsvári, félig bukaresti Ștefan Manasia, a brassói Andrei Dósa és Mihail Vakulovski, illetve a besztercei Dan Coman.
A helyzetből adódóan az egész román kultúra új megvilágításba került számomra. Amikor a negyedik szív előszavát írtam, úgy éreztem, tökéletesen átlátom a román irodalom áramlatait és irányzatait. Ma már azonban sokkal körültekintőbben fogalmazok: hirtelen olyan jelenségek bukkantak fel, amelyek létezéséről korábban csak sejtekkel rendelkeztem.
Pedig mindig igyekeztem figyelni -- csakhogy egészen más figyelni valamit, mint benne lenni valamiben. Halvány sejtelmem sem lehetett például arról, ahogyan egyes költők keresik a kifejezés hitelét és igazságát, olyan sprőd alkotók, mint Sorina Rîndașu, Șerban Axinte vagy Olga Ștefan, akiknél a sorok mintha sebészkéssel metszenének ki valamit a valóságból. Vagy arról, ahogyan bizonyos prózaírók megteremtik a maguk valóságát -- hadd említsem itt csak Ioana Nicolaie és Bogdan Crețu nevét, akinek a Kevesebb a szerelemnél című regényét idén az Európai Unió irodalmi díjára jelölték.
Még nagyobb korábbi hiányosságom, hogy soha nem jártam Kisinyovban, ebben a sok szempontból Erdélyhez hasonlatos, többetnikumú, birodalmi múltú városban. A Cartier könyvkiadó körének megismerése életem egyik nagy élménye emberi és kulturális szempontból egyaránt, és mondhatni hüledező empátiával fedeztem fel mindazt, amit elém tárt.
Természetesen számos szempontot figyelembe vettem már A negyedik szív szerkesztése során. A magyar kultúrában elismert szerzők neve mindig is fontos szerepet játszik: a jelen válogatásban talán Mircea Cărtărescu és Matei Vișniec azok, akikről az olvasók valószínűleg hallottak. Cărtărescu műveit Koszta Gabriella fordításain keresztül ismerhetjük meg, míg Vișniec darabjait számos színházi előadás népszerűsíti. Ugyanakkor André Ferenc kitartó munkájának köszönhetően Radu Vancu is egyre nagyobb figyelmet kap, hiszen ő a Kaddis Radnóti Miklósért (Prae, Budapest, 2025) című verseskötet szerzője, amely szintén hozzájárul a költő ismertségéhez.
Nem sorolhatok fel mindenkit, az összeállítás végén levő életrajzi jegyzetek majd eligazítják az olvasót a szerzőket illetően is -- mindegyiküknek köszönöm, hogy hozzájárultak műveik megjelentetéséhez. A fordítóknak is köszönetet kell mondanom. András Orsolya, André Ferenc, Eszteró István, Kemenes Henriette, Koszta Gabriella, Mihók Tamás, Pethő Loránd, Száva Csanád, Szonda Szabolcs, Szőcs Imre egytől-egyig szenvedélyes érdeklődők és remek fordítók.
Nélkülük, és anélkül, hogy a különböző, időnként költői hévvel megadott határidőkhöz igazodtak volna, ez a válogatás sosem valósulhatott volna meg — ahogy Karádi Éva fáradhatatlan szervezőmunkája és a Műút nyitottsága is elengedhetetlen volt ehhez.
Csupán annyit tehetek, hogy szívből kívánok jó utat ennek az összeállításnak! Remélem, hogy elnyeri a magyar olvasóközönség tetszését, hiszen minden szempontból megérdemlik, hogy ilyen élményekkel gazdagodjanak. :)
