Nemere és Fazekas: ötven évnyi ikonikus művészet és egy stílusos lemez (Képgalériával!) | Demokrata
Nemere István 1974-től 2024-ig tartó alkotói pályájának öt évtizede alatt nem kevesebb, mint nyolcszáz (!) könyvet írt. Átlagosan tehát nagyjából három hét alatt készült el eggyel, a konkrét időráfordítást tekintve viszont nemegyszer előfordult, hogy ennél rövidebb idő - tíz nap, két hét - alatt jutott el a nyitó mondat első szavától az utolsó bekezdést lezáró pontig. Napi penzuma negyvenezer karakter volt, ez - átlagos sorhosszúsággal és másfeles sortávolsággal számolva - mintegy 13-14 oldal szövegnek felel meg. Fazekas Attila - Korcsmáros Pál és Zórád Ernő mellett - az egyik legismertebb hazai képregény-rajzoló. Első munkája 1972-ben jelent meg, és '74-től mondhatja magát főállású képregénykészítőnek. Több, mint félévszázados alkotói pályafutása során összesen nyolc Nemere-könyv képregényváltozatát készítette el. Ezeket válogatta egybe a V26 kiadó a közelmúltban megjelent, új kötetében.
Az igényes megjelenésű, keménytáblás könyvben található papírmozik terjedelme, oldalbeosztása és az egyes panelek tartalma tökéletesen megegyezik a forráskiadványban egykor megjelent anyaggal. Az albumban azonban a nagyobb méret és a könnyebben áttekinthető elrendezés révén a panelek világosabban láthatók, a rajzok részletei pedig sokkal élesebbek. Emellett a papír minősége is jelentősen felülmúlja azokat, amelyeket az eredeti kiadványok használtak. (Olvasóink számára lehetőség nyílik arra, hogy ezt saját szemükkel lássák: cikkünket nemcsak az albumban fellelhető panelek illusztrálják, hanem néhány, a Fülesben megjelent régi, sárgás képkockát is bemutatunk, hogy a különbségek könnyen összehasonlíthatók legyenek - a szerk.)
A "Mindennap merénylet" című mű eredeti megjelenése 1978/79-re datálható, amikor a Füles lapjain debütált. A könyvformátum azonban csak a nyolcvanas évek közepén vált elérhetővé a boltok polcain, ami azt jelenti, hogy a képregény adaptációja megelőzte az alapjául szolgáló regény publikálását. Cs. Horváth Tibor a regény kézirata alapján készítette el a képregény szövegét. A történet középpontjában egy önkéntes testőrcsapat áll, amelynek feladata, hogy megóvja egy fiktív latin-amerikai ország reformpolitikusának életét. Augusto Sindero, aki a baloldali pártok egységfrontjának jelöltje, megnyerte a választásokat, ezzel pedig a következő államelnök pozíciójára pályázik. Azonban politikai ellenfelei elhatározták, hogy mindenáron eltávolítják őt a színről.
A testőrök feladata nem más, mint hogy biztonságban eljuttassák a fővárosból a leendő vezetőt, hogy aztán a következő napokban megvédjék minden veszélytől, és végül a beiktatási ünnepségre elvezessék a parlament falai közé. Azonban a valóságban ez a küldetés sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt elsőre elképzelték: a politikai ellenfelek eltökéltsége és a bérgyilkosok folyamatos aktivitása komoly kihívást jelent.
A "Mindennap merénylet" című mű egy politikai háttérrel átszőtt akcióthriller, amely pörgős cselekményével vonja be az olvasót. Az oldalak egymás után követik az izgalmas üldözéseket és feszültséggel teli összecsapásokat. Nemcsak Nemere István bizonyította be, hogy kiváló érzékkel bír a filmszerű, lebilincselő történetek megalkotásában, hanem Fazekas is megmutatta tehetségét az ilyen jelenetek megjelenítésében. Az ő által készített képek lendületesek és dinamikusak, összességében olyan akciófilm pillanatait idézik, melyek bár nem kerültek a vászonra, mégis élénken megelevenednek az olvasó képzeletében.
A küzdelem intenzitását az új elnök megnyugtató higgadtsága ellensúlyozza: Sindero egy magabiztos értelmiségi, aki hitét és nézetei helyességét magabiztosan képviseli, amit megjelenése is tükröz: kockás zakó, szemüveg és gondosan fésült haj jellemzi, amikor az olvasó elé lép. Politikai programja – az ültetvények, ipari létesítmények és bankok államosítása – a fogyasztói kapitalizmus korában nem éppen magától értetődő, de a hetvenes évek végén, a Kádár-kori Magyarországon egy ilyen irányvonal csakis ilyen politikai háttérrel léphetett színre, másképp nem kapott volna helyet a nyomtatott lapok oldalain.
Az űrkalózok fogságában című mű 1979-ben látott napvilágot a Füles magazin hasábjain, és ez indította el a később hatkötetesre bővülő Lars, Don és Ariel kalandjait bemutató sorozatot. A regény első részében, a Műkincsrablók a kisbolygón, három kiskamasz – Lars, Don és Ariel – izgalmas története bontakozik ki a XXIV. század futurisztikus világában. Érdekes módon, a papírmozi adaptációban a legfiatalabb szereplő, Ariel nemét megváltoztatták; Cs. Horváth Tibor döntése révén ő lett a cselekmény középpontjában álló ifjú hölgy, lehetőséget adva ezzel a fiatal olvasóknak, hogy egy női karaktert is azonosítsanak a főszereplőkkel. A képregény a távoli 2360-as évbe repíti az olvasót, ahol a történet szerint az Astrea űrállomás bányászrobotjai a közeli aszteroida értékes ásványkincseinek kitermelésébe kezdenek. Azonban a dolgok nem mennek zökkenőmentesen: az egyik robot váratlanul meghibásodik, így az Astreáról egy űrhajó indul, hogy helyreállítsa a rendet.
Bár Lars, Don és Ariela feladata az űrállomáson maradni, az unalom oly mértékben eluralkodik rajtuk, hogy már nem tudják betartani a szabályokat, és szüleik utasításait is figyelmen kívül hagyják. Elhatározzák, hogy ellopnak egy űrhajót, és elindulnak egy izgalmas felfedezőútra - ezzel kezdetét veszi életük legnagyobb kalandja. A kisbolygón, ahol landolnak, olyan kihívásokkal találkoznak, amelyek próbára teszik bátorságukat és találékonyságukat - hogy pontosan mikkel, arról a könyv és a képregény címe világosan utal. Ám a helyzet még bonyolultabbá válik: önkényes távozásuk súlyos fejtörőt okoz az űrállomás felnőtt személyzetének, akiknek most nemcsak a gyerekek biztonságáért kell aggódniuk, hanem a rájuk leselkedő veszélyek elhárításáért is...
A legfiatalabb karakter nevének és nemének megváltoztatása nem megy a történet élvezhetőségének rovására. Az már valamivel zavaróbb, hogy a szöveg és a képi ábrázolás nincsenek összhangban: Cs. Horváth Tibor többször is a "kislány" szót használja, amikor Arieláról beszél, a paneleken viszont egyértelműen egy bakfis látszik. És ami szintén feltűnik: a történet túlnyomó része viszonylag lassú, ráérős tempóban bontakozik ki, a végkifejlet viszont kissé elnagyolt. Mintha Cs. Horváth Tibornak mindenképpen harminc oldalba kellett volna sűrítenie a regényt, de a munka megkezdésekor még nem lett volna pontosan tisztában vele, melyik szakasz mekkora terjedelmet kíván majd. A lezárás így kissé kurtára és gyorsra sikeredett.
De így vagy úgy: Az űrkalózok fogságában izgalmas, könnyed hangulatú képregény, amellyel a Nemere-Cs. Horváth-Fazekas-trió igazolja, hogy hármasuk hatásos ifjúsági sci-fik, űrben játszódó kalandtörténetek készítésére is képes. És ha már sci-fi: a rajzok szemléletesen jelenítik meg a késő hetvenes évek űrtechnikáját, az Atalante nevű aszteroida felszínére vivő képkockák grafikai megvalósítása pedig kimondottan izgalmas, impresszív.
A boltok polcaira 1977-ben került A Triton-gyilkosságok regényformátumú változata, míg a képregény-adaptáció 1980-ban debütált a Népszava hasábjain. A történet a távoli 2428-as évben játszódik, középpontjában Bolton felügyelő áll, aki az Europol nyomozójaként egy rejtélyes gyilkosságsorozat ügyében nyomoz. A tettes célja nyilvánvaló: a Triton űrhajó legénységének minden egyes tagját el akarja tenni láb alól.
Ez az űrhajó korábban azzal a feladattal vágott neki a naprendszeren túlra vezető útjának, hogy a Földhöz hasonló, lakható bolygót találjon, ahová az emberiség egy része átköltözhet. Az űrben azonban baleset érte, így az expedíció megszakította az utat, hogy tagjai kijavítsák a hajóban keletkezett hibákat. E célból leszálltak egy közeli bolygóra, amely - legnagyobb meglepetésükre - lakhatónak bizonyult! Így a legénységnek nem volt más dolga, mint hogy tudassa a Földdel a jó hírt. Igen ám, csakhogy a nemrégiben felfedezett, lehetséges új otthon - az úgynevezett X-bolygó - adatai a visszafelé vezető úton eltűntek a fedélzeti számítógép memóriájából, és a Földre való visszatérés után hullani kezdtek az expedíció tagjai...
A Triton-gyilkosságok tehát sci-fi-krimi, amely olyan, a műfajban gyakran használt motívumok köré épül, mint túlnépesedés és az emberiség új bolygóra költözése. A nagy, ám kissé távoli és elvont célt a bűncselekmény-sorozat közelisége és fenyegető volta ellensúlyozza, így a befogadónak van miért - és kiért - izgulnia.
Jól felépített, megfelelő tempóban, kellő terjedelemben előadott hibrid A papírmozi, a Nemere-képregények egyik legjobbja, amely egyszerre bír futurisztikus, valamint a jövőről alkotott elképzelések létrejöttének idejéről árulkodó - akkoriban kortárs, manapság viszont egyértelműen retró - jelleggel.
A Neutron-akció képregényváltozata szintén előbb készült el, mint ahogy az alapjául szolgáló könyv megjelenhetett volna: a papírmozival már 1980-ban megismerkedhettek az olvasók, míg a regényt csak 1982-ben vehették kézbe.
A 1997-ben játszódó izgalmas történet középpontjában egy válságstáb áll, amelynek feladata a súlyos terrorakció következményeinek kezelése és megelőzése. Egy anarchista csoport két neutronbombát rabolt el, miközben egy másik sejt elfoglalta a Skorpió-4 nevű mesterséges holdat, amely a főváros felett kering az űrben. Mivel a bombákat távvezérléssel aktiválni lehet, a stábnak sürgősen cselekednie kell. Két fő irányt határoznak meg: egyrészt megpróbálják visszaszerezni a földön eltulajdonított nukleáris fegyvereket, másrészt az űrben is meg kell akadályozniuk a terroristák szörnyű tervének végrehajtását. Az események gyorsan pörögnek, és a feszültség egyre nő, ahogy a stáb küzd az idővel, hogy megakadályozza a katasztrófát.
A Neutron-akció egy izgalmas akcióthriller, amely egy sötét és keserű valóságot tálal elénk: könnyedén válhat elméleti fenyegetésből egy város, valamint annak sok százezer lakójának pusztulása. A katasztrófa nem a magas rangú állami vezetők ügyetlensége, vagy a fanatikus terroristák bénázása miatt következik be; sokkal inkább néhány, a szakmájuk iránt szenvedélyesen elkötelezett férfi és nő tökéletes szakmai tudásán múlik minden. Az ő profizmusuk az, ami a sorsot végső soron eldönti.
A képregény rajzai rendkívül kifejezően ábrázolják, hogyan védi meg a polgári védelem a civil lakosságot, valamint milyen lépéseket tesz a potenciális károk mérséklésére. Az űrben játszódó jelenetek hihető atmoszférát teremtenek, és általánosságban elmondható, hogy a szöveg és a képek egyaránt erőteljesen közvetítik a fenyegetés folyamatos jelenlétéből fakadó feszültséget, valamint a fokozódó kétségbeesést. Így a Neutron-akció méltán foglal helyet a jól megalkotott, emlékezetes Nemere-képregények sorában!
1984-ben megjelent az Időtörés című regény, amelynek képregényváltozata 1986-ban debütált a Füles oldalain. A történet 3044-ben veszi kezdetét, amikor a Galaktikus Rendőrség, vagyis a Galpol, észleli, hogy egy Lipp Kilyos nevű történész nem tért vissza az általa tanulmányozott múltból. Felmerül a gyanú, hogy a férfi a múltban próbálja megépíteni a karrierjét. Mivel ez időtörésnek minősül, a Galpol kénytelen egy kéttagú egységet visszaküldeni az időben, hogy vagy megakadályozza Kilyos terveit, vagy visszahozza őt a XXXI. századba, mielőtt még komolyabb következményekkel járna a múltba való beavatkozása.
Roy Medina felügyelő és hűséges társa, Barax, tehát 1992-ben találják magukat egy Bolivaria nevű fiktív latin-amerikai országban. Ez a hely nem csupán egy földrajzi név, hanem egy forrongó történelem színtere, ahol a forradalom küszöbén állnak az események. Néhány héttel azelőtt, hogy a történelem normális menete szerint a helyi diktatúrát megdöntsék, a két bátor ügynöknek sikerül nyomozásuk során átlépniük az időbeli határokat. Ahogy a páros a múlt rejtelmeit próbálja kibogozni, váratlan fordulatokkal találkoznak. Kilyos, aki ebben a tumultuózus időszakban a legnagyobb hatalommal bíró figura, nem más, mint Gallego Ramirez, a frissen hatalomra került diktátor. Alig egy héttel korábban lépett színre, és a felügyelőnek és társának sürgősen meg kell találniuk a módját, hogy elkerüljék a történelem viharos áramlatait, mielőtt végleg megváltoztatják a jövőt. Az idővonalak összegubancolódása pedig nem csupán egy elméleti probléma – az életük is múlik rajta.
Az a tény, hogy az államelnök letartóztatása a feladatok között szerepel, nemcsak a kihívások sorát bővíti, hanem azt is sugallja, hogy Kilyosnak van valami titkos terve. Kutatóként pontosan tudja, hogy a közeljövőben puccsisták léphetnek a hatalomra, ezzel véget vetve a jelenlegi politikai helyzetnek. Ennek ellenére úgy döntött, hogy visszatér ebbe az évbe, ebbe a hónapba és ebbe az országba, hogy új életet kezdjen. Mi rejlik a gondolataiban? Milyen célok vezérlik, amikor a jövő ilyen bizonytalan?
Az Időtörés egy izgalmas sci-fi akciókrimi, de sajnos nem tesz próbát a XXXI. századi világ vagy a Galpol "időbiztonsági" részlegének működésének részletes bemutatására. Ami a vizuális megjelenítést illeti, a rajzok stílusa sok helyen karikaturisztikus, ami némileg aláássa a történet komolyabb akcióthrilleres hangulatát. Például a 173. oldalon a szöveg arról tájékoztatja az olvasót, hogy "Roy és Barax egyenruhába öltöznek, Kilyosra is uniformist adnak", ám a grafikai ábrázolásokon ugyanazt a ruhát viselik, amit korábban. Emellett szinte el is halványul, hogy a szerzők meglehetősen felületes válaszokat adnak arra a fontos kérdésre, hogy miért éppen ezt az időszakot választotta Kilyos a múltba való beavatkozásra.
Nemere 1986-os akciókrimije, az „Élni életveszélyes”, izgalmas kalandokat ígér, melyek 1989-ben a Füles oldalain keltek életre egy papírmozi formájában. A történet középpontjában Daniel Skagen áll, aki egykori kommandós és testőr, most pedig Párizsban toborzóirodát üzemeltet. Fő profilja, hogy a harmadik világ országaiba toborozza a fegyverforgatásban jártas, keménykötésű férfiakat. Egy nap Pierre Gerradi államügyész keresi fel, és elmondja neki, hogy a francia állam értesült róla: Georges Clever, az algériai háborúban az OAS tagjaként szörnyűségeket elkövető férfi, álnéven él egy karibi szigeten. A célja az, hogy Clevert elfogják, és Párizsba szállítsák, ahol végre felelőséget kell vállalnia tetteiért. Skagen elvállalja a küldetést, és csapatot toboroz a veszélyes akcióhoz. Sikerül is kézre kerítenie Clevert, de a valódi kihívás még hátra van: ki kell jutniuk az országból, és mindezt lehetőleg épségben Párizsba kell juttatniuk. Danny számára a tét nem csupán a siker, hanem a túlélés is, hiszen a háttérben egy kiélezett hatalmi-politikai játszma zajlik, amelyben ő és csapata csupán apró, jelentéktelen figurák a nagyobb tervben. Kockázatot kell vállalnia, ha nem akarja, hogy a játszma végén vesztesként kerüljön ki. Az események egyre feszültebbé válnak, ahogy Skagen rájön, hogy a küldetés sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt először gondolta.
Az Élni életveszélyes Nemere egyik legizgalmasabb akcióregénye - nem véletlen, hogy könyvben összesen kilenc kötetes sorozattá nőtte ki magát az évtizedek során. (A Skagen-Monti-széria legutolsó, 2012-ben megjelent részében már Danny fia a főszereplő.) Ami a papírmozi-változatot illeti: a történet megfelelő tempóban halad előre, a feszültség fokozatosan nő. A rajzok lendületesek, dinamikusak, és ahogy az akciójeleneteket ábrázoló paneleket elnézi, a befogadó szemei előtt ismét filmként kezdhet peregni a képkockák által elmesélt történet, ahogy a Mindennap merénylet vagy a Neutron-akció esetében. Vagyis: az Élni életveszélyes helye a kötet legjobban sikerült, legjobban működő képregényei között van - az olvasó csak sajnálni tudja, hogy a könyvsorozat következő, Csak kétszer halhatsz meg című epizódjából már nem készült papírmozi!
1986-ban debütált a Holtak harca könyvváltozata, amely később képregényformában is megjelent 1991-ben a Füles című lapban. Érdekesség, hogy a szövegkönyvet nem Cs. Horváth Tibor, hanem Kiss Ferenc jegyezte. A regényhez kapcsolódó információk annyira figyelemfelkeltőek, hogy szinte háttérbe szorítják magát a könyvet. Nemere nyíltan beszélt arról, hogy a 1993-as A pusztító című amerikai film forgatókönyve valójában e történet alapjaira épült, ám ő nem adott áldását erre a feldolgozásra. Más szóval:
Hollywood ellopta a történetét!
Az ügyben nem született bírósági döntés - ahogy Nemere több interjúban elmondta: sem ideje, sem pénze nem volt arra, hogy az Egyesült Államokban pereskedjen a filmet gyártó Warner Brothersszel -, úgyhogy hivatalos megerősítésről vagy cáfolatról nem beszélhetünk, csupán az író gyanújáról. Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy egy Nemere által felkért, hazai szerzői jogvédő iroda megállapította: a regény és a film cselekménye 75 százalékban azonos!
De a képregényváltozatra rátérve: története Vincent Maaren felügyelő, és Dann Sedym, a zavaros fejű terrorista viaskodásáról szól. A bűnöző végez a felügyelő családjával, majd - álnéven - hibernáltatja magát, a jelenben gyógyíthatatlannak minősített betegség szimptómáival. Az orvosok csak akkor ébresztik fel, amikor már ismerik a gyógymódot a szóban forgó egészségi problémára, addig azonban háborítatlanul alhatja álmát.
Maaren nem tudja elviselni, hogy családja gyilkosának sikerült kibújni a felelősség alól. Elhatározza, hogy ő is hasonló módon a jövőbe jut, és amikor végre felébred a mélyálomból, szembesül azzal, hogy a társadalom sokkal racionálisabb keretek között működik, a világ pedig kényelmesebb és nyugodtabb hellyé vált, mint amit valaha is ismert. Ám a béke látszata csalóka: az erőszak megnyilvánulásai ott vannak a közelben, és Maaren nem tudja, hogyan kezelje őket. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Sedym, aki két évvel korábban ébredt fel a hibernációból, ott folytatja, ahol egykor abbahagyta. Így Maaren és a terrorista sorsa újra összefonódik…
A történet az Időtörés ellentettje - egy bűnöző nem a múltba menekül, hanem a jövőbe, üldözőjének tehát oda kell utána mennie, ott kell kézre kerítenie -, és a képregényváltozat is hasonló benyomást kelt, mint az abból készült papírmozi: a jövőbeni társadalom rajza elnagyolt, míg a történet túlegyszerűsített - igaz, ebben annak is része lehet, hogy terjedelme mindössze huszonhat oldal, nem több. Az akciók persze így is pörögnek, de a képregény jóval kevésbé emlékezetes benyomást nyújt, mint a regény.
A "A királynő kiszabadítása" című képregény Nemere Leszek 2014-es, "Mint űzött vad" című könyvére épül, és ennek révén a Zsigmond-trilógia első részét hozza el a közönség számára. Érdekessége, hogy a papírmozi nem a Füles magazinban található, hanem a Fazekas Attila által szerkesztett Botond című kiadványban jelent meg 2019-ben, amely kifejezetten képregények közlésére specializálódott.
Története 1382-ben játszódik. Ekkor a nemrégiben elhunyt Nagy Lajos király lánya, a fiatal Mária a Magyar Királyság törvényes uralkodója, ám helyette édesanyja, Bosnyák Erzsébet gyakorolja a hatalmat - egészen addig, amíg ismeretlen tettesek mindkettejüket el nem rabolják. A későbbi király, Luxemburgi Zsigmond - aki csak 1387-ben lép majd a magyar trónra - megkéri hű vitézét, Zádort, hogy derítse ki, hol tartják fogva az ország jövőjének szempontjából oly fontos felséges asszonyokat. A vitéz elindul, kisvártatva nyomra akad, és végül nemhogy végrehajtja, de túl is teljesíti a feladatot...
A képregény túlságosan rövid terjedelmű ahhoz, hogy a nyomozás fordulatain és a kalandokon, akciószekvenciákon kívül bármi más is helyet kaphasson benne. A háttér felvázolására ugyanakkor célszerű lett volna némi terjedelmet biztosítani, hiszen a történelemben nem járatos olvasónak a kezdet kezdetén egyáltalán nem világos, ki kicsoda, ki van kivel, és tulajdonképpen miért történik, ami történik.
A rajzok valóban lélegzetelállítóak: a kötetben szereplő képregény egyértelműen bizonyítja, hogy Fazekas Attila remek érzékkel közelíti meg a történelmi regények adaptálását. A természet és az épített környezet, a viseletek, a fegyverek és az állatok ábrázolása rendkívül hiteles, míg a fény-árnyék játék mesteri alkalmazása – a fehér és fekete foltok ügyes elhelyezése, valamint a kompozíciók gondos megtervezése – igazán különlegessé varázsolja a paneleket. Ez a papírmozi arra is lehetőséget ad, hogy emlékeztessen minket: Nemere nem csupán sci-fi, krimi és politikai szálakkal fűszerezett akcióthriller szerzője volt, hanem történelmi regényeké is – bár talán pontosabb így fogalmazni: kalandregényeké, amelyek történelmi keretben játszódnak. (A könyvsorozat, amelyet négy évvel halála előtt indított el, szintén ebbe a kategóriába tartozott: A turul nemzetsége az Árpád-házi királyok korát, tehát az államalapítástól 1301-ig terjedő időszak legfontosabb eseményeit kívánta bemutatni, és végül nyolc kötetben öltött testet. Az utolsó kötet már posztumusz jelent meg.)
Összegzésként elmondható, hogy a gyűjteményes album felfedi, milyen varázslatos képregények születtek Nemere István és Fazekas Attila kreatív világának találkozásából. Ez a gondosan megkomponált kötet méltó tisztelgés az író és a rajzoló előtt, és nem csupán azok számára kínál élvezetes olvasmányt, akik évtizedekkel ezelőtt felfedezték e művek varázsát, hanem azoknak is, akik előzetes ismeretek nélkül, friss szemmel veszik kézbe a könyvet.
Bizonyára akadnak olyanok, akik a szöveget átolvasva elgondolkodnak azon, hogy vajon a szocialista időszak nem volt-e a magyar képregény virágzó és kreatív időszaka. Mindez persze nem zárja ki, hogy azok, akik abban az időszakban éltek és alkottak, nem érezték magukat aranykorban.
