"Női szörnyetegek", akiknek hálával tartozunk, mert általuk ma szabadon élhetjük meg önmagunkat.

Koniorczyk Bori legújabb műve, a "Női szörnyetegek", a századforduló ikonikus női karaktereit állítja középpontba, akik bátran léptek át a kor társadalmi normáin. Ezek az úttörő alakok nem csupán a konvenciók ellen lázadoztak, hanem új utakat is nyitottak a női identitás és önmegvalósítás terén.

Borival arról folytattunk eszmecserét, hogy miért épp ezek a történetek vonzották őt annyira. Felfedeztük, hogyan találkozik egymással az urbanisztika és a feminizmus az ő életében, és miért tartja fontosnak, hogy a "szörnyeteg" valójában a legemberibb oldalunkat is tükrözheti.

A "szörnyeteg" kifejezés sokféleképpen értelmezhető - hordozhat félelmet, kívülállóságot, vagy éppen ellenkezőleg, egyfajta erőt és hatalmat is. Számomra "női szörnyetegnek" lenni azt jelenti, hogy a nőiesség és a belső erő összefonódik, egy olyan identitás teremtése, amely képes szembenézni a társadalmi elvárásokkal, és bátran vállalja a saját különlegességét. Ez a kifejezés a bátorságot, a szenvedélyt és a határozottságot is magában foglalja, hiszen egy "női szörnyeteg" nem fél megmutatni igazi énjét, még akkor sem, ha az mások számára ijesztő vagy szokatlan. Az ilyen nőiesség nemcsak a lágy vonásokról szól, hanem a küzdelemről, a kitartásról és arról, hogy a félelmeket leküzdve válhatunk igazán erőssé.

A Női szörnyetegek címét egy rossz véget ért, 1907-es parlamenti felszólalás adta, amikor Kmety Károly egyetemi tanár és országgyűlési képviselő meggondolatlanul női szörnyetegnek nevezte a diplomás nőket, hiszen - Kmety szerint - egy egyetemet végzett nő már nem fogja annyi örömét lelni az anyaság és a háztartás örömeiben, mint tanulatlan társai. Az ügyből hatalmas botrány lett, és hamar kiderült mindenki számára, hogy a 20. században már nem lehet így beszélni nőkről.

A Női szörnyetegek hét művész története, akik nő létükre nem féltek alkotói pályára lépni, egy olyan korszakban, amikor még semmi és senki nem biztatta őket erre.

Miért éppen ez a hét nő kapott helyet a kötetben? Milyen vonzalom alakult ki bennem e különleges életek iránt? Az ő történeteik nem csupán a nehézségekről szólnak, hanem arról is, hogyan találtak utat a kihívások között. E női sorsok sokszínűsége és ereje mélyen megérintett, hiszen mindannyian különböző hátterekből érkeztek, mégis közös bennük az elszántság és a kitartás. Az ő tapasztalataik révén a női identitás gazdagságát és sokféleségét szerettem volna bemutatni, hogy mások is inspirációt meríthessenek belőlük.

A célom az volt, hogy a Női szörnyetegek révén egy különleges pillanatfelvételt nyújtsak a századelő budapesti nőiről, akik mindent alárendeltek a művészi alkotásnak, míg a háztartás csupán másodlagos szerepet játszott. Szerettem volna, ha minél szélesebb spektrumot ölel fel a könyv, különböző művészeti ágak és sorsok bemutatásával, fókuszálva egy olyan generáció nőtagjaira, akik a tizenkilencedik század végén látták meg a napvilágot, de a huszadik század elején már karrierjüket építették. Így a mű nem csupán a női alkotók története, hanem egyben Budapest történetének egy izgalmas időszakának is a lenyomata, amikor a város és lakóinak életmódja hihetetlen ütemben átalakult.

A könyvben többek között olyan lenyűgöző női karakterek tűnnek fel, mint Erdős Renée, aki erotikus bestsellereivel hódít, és aki bátran osztja meg saját szerelmi kalandjait. Ott van Madzsar Alice, a mozgásművésznő, aki merész meztelen tornaórákat tartott a Gellérthegy varázslatos környezetében – ahol a füstölgő cigaretták és a szabad szellem egyaránt jelen voltak. És ne feledkezzünk meg Máté Olgáról sem, aki Budapest egyik első női fotográfusa volt, és aki nemcsak megélt a fényképezésből, hanem kivételesen sikeres is volt. Ezek a női sorsok számomra rendkívül közel állnak a szívemhez; a bátorságuk, a küzdelmeik és a mindennapi kihívásaik meglepően modernnek tűnnek a mai olvasók számára is. Ez pedig újra és újra felveti a kérdést: vajon tényleg olyan sok minden változott az elmúlt 120 évben?

Igen, volt egy olyan történet, ami mindig is foglalkoztatott, de végül valamiért nem került papírra. Ez egy fiktív világban játszódott, ahol az emberek és mágikus lények együtt éltek, de a békét egy ősi titok fenyegette. A főszereplő egy fiatal lány volt, aki felfedezte, hogy különleges képességekkel bír, és a sorsa összefonódott e titokkal. A történet tele lett volna izgalmas kalandokkal, barátságokkal és felfedezésekkel, de valahogy sosem találtam meg a megfelelő szavakat, hogy életre keltsem. Emlékszem, mennyire vágytam arra, hogy belemélyedjek a karakterek érzelmeibe és a világ részleteibe, de mindig akadt valami, ami miatt háttérbe szorult. Talán még nem jött el az ideje, hogy ez a történet megszülethessen, de a szívemben mindig is ott marad.

Rengeteg izgalmas történet vár felfedezésre! A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy kinek a sorsát hagyjam ki a sok érdekes személy közül. Még számtalan lenyűgöző női életút rejtőzik a könyvtárak és archívumok mélyén, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük és életre keltsük őket.

A könyv nőalakjai mindannyian valamilyen formában túlléptek a koruk által megszabott határokon. Ezek a karakterek bátorságukkal és önállóságukkal olyan utakat jártak be, amelyek sokszor szembehelyezkedtek a társadalmi normákkal. Ha párhuzamot vonunk közöttük és a mai női szerepek vagy elvárások között, akkor azt látjuk, hogy bár a külső körülmények sokat változtak, a belső küzdelmek és az önmegvalósítás iránti vágy továbbra is közös vonás. A mai nők is gyakran harcolnak azért, hogy megtalálják helyüket a világban, és hogy szabadon kifejezhessék identitásukat, legyen szó karrierről, családról vagy akár a saját szenvedélyeik követéséről. A múlt nőalakjai és a mai nők helyzete között feszültség és inspiráció is rejlik; az elődök példája sokszor erőt ad a jelen kihívásaival való szembenézéshez.

Jelenleg egy izgalmas időszakot élek át, hiszen megérkeztek az első olvasói visszajelzések, és magam is meglepődöm, mennyi párhuzamot fedeznek fel a Női szörnyetegekkel az olvasók. Sokszor hallom, hogy "Ezek pontosan olyanok voltak, mint mi" vagy "A barátnőimmel együtt fotózgatjuk a történeteket." Azt is észrevettem, hogy számos családban még mindig a nőkre hárul a háztartás és a gyereknevelés legnagyobb része. Ha pedig egy nő úgy dönt, hogy nem kíván gyermeket, akkor ezt a döntést továbbra is indokolnia kell, ami sokszor nehézségekhez vezet.

Miért volt számodra inspiráló Kaffka Margit alakja, és hogyan láttad, hogy mennyire küzdött a kor női elvárásaival szemben?

Kaffka Margit egy különleges írónő volt, aki egyedüliként nyerte el a Nyugat körének tiszteletét. Tehetsége ragyogott, és bátran fellépett a kor szigorú öltözködési normáival szemben, amikor a divat még szigorúan meghatározta, hogy mikor mit lehet viselni. Margit híres volt arról, hogy nem törődött a külsőségekkel; gyakran jelent meg szakadékos harisnyában és félregombolt blúzban a portréfotózások során. Ám ha úgy tartotta kedve, egy elegáns, selyem estélyi ruhában indult el egy egyszerű délutáni sétára, bizonyítva, hogy a stílus nem csupán a ruhákban rejlik, hanem a viselőjük egyéniségében is.

Én szeretek öltözködni, de ettől függetlenül nagyon tetszett Kaffka Margit történetében az, hogy fel merte vállalni, hogy őt ez nem érdekli. Hiába keresnek kevesebbet továbbra is a nők, hiába hárul rájuk több az otthoni teendőkből, a kevesebb pénzünk és időnk jelentős részét ezeknek az elvárásoknak a teljesítésére kell, vagy kellene szánnunk.

Madzsar Alice élete és művészi karrierje valóban különleges és sokszor ellentmondásos volt, ami kortársai szemében "szörnyeteginek" tűnhetett. Az ő története nem csupán a művészeti világ kihívásairól szól, hanem a női identitás, a társadalmi normák és a kreatív szabadság határvonalainak feszegetéséről is. Kortársai számára Alice művészete talán provokatívnak és megdöbbentőnek hatott, hiszen nem félt reflektálni a világ sötét oldalára, és sokszor a tabukat is megkérdőjelezte. Ez a bátorság a művészetében sokszor a kirekesztettség, a fájdalom és a társadalmi elnyomás témáit hozta előtérbe, ami miatt sokan nem tudták őt teljes mértékben elfogadni vagy megérteni. Ma Alice története egy fontos üzenetet hordoz: a művészet hatalma abban rejlik, hogy képes rávilágítani a társadalmi igazságtalanságokra és az emberi lélek mélységeire. Az ő példája arra ösztönöz minket, hogy merjünk kifejezni magunkat, még akkor is, ha ez a társadalmi elvárásokkal szemben áll. Története arra figyelmeztet, hogy a kreativitás és az önkifejezés nemcsak jogunk, hanem felelősségünk is, és hogy a művészet képes hidakat építeni a megértéshez és az elfogadáshoz.

Madzsar Alice mozgásművésznő volt, aki a huszadik század elején meztelen tornaórákat tartott a Gellérthegyi stúdiójában, elmélete szerint ugyanis csak így lehetett igazán korrigálni a mozdulatokat. Stabil ügyfélköre volt mozogni vágyó nőkből, akik hamar megszokták, hogy egy szál semmiben tornáznak Alice-szel, de persze bőven akadtak kritikusai is. Ugyanis a női sportot sokáig károsnak tartották a termékenységre, különösen óvták a mozgástól a várandós nőket, ezzel sok esetben megnehezítve a komplikációmentes terhességek lefolyását is.

Alice szembehelyezkedett mindazzal, amikor a női egészség megkerülhetetlen alapfeltételéről beszélt, miszerint a rendszeres mozgás minden életkorban elengedhetetlen. Az ő története számomra a hit és a bátorság szimbóluma, és üzenete ma is éppen olyan aktuális, mint egy évszázaddal ezelőtt.

Ha valóban hiszel abban, amire törekszel, ne engedd, hogy a kételkedők eltántorítsanak az álmaidtól!

Erdős Renée élete során számos társadalmi korlátot kellett leküzdenie, amelyek nemcsak a női identitás, hanem a kulturális és politikai környezet következményei is voltak. A 20. század első felében, amikor nőként a művészetek és a tudományok területén érvényesülni akart, komoly kihívásokkal találkozott. Az akkori társadalom patriarchális berendezkedése, a női szerepek szigorú keretei és a zsidó származású emberek ellen irányuló előítéletek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Renée életútja különösen nehéz legyen. Történetének érdekessége a mai olvasó számára abban rejlik, hogy Erdős Renée nem csupán a korlátokat próbálta áttörni, hanem bátor és innovatív módon alakította a saját sorsát. Példája inspiráló lehet, hiszen megmutatja, hogy a nehézségek ellenére is lehetséges kitartani és elérni a célokat. Ezenkívül a női empowerment és a társadalmi igazságosság kérdései, amelyek napjainkban is aktuálisak, különösen relevánsá teszik az ő életét és munkásságát. Erdős Renée története tehát nemcsak egyéni küzdelemről szól, hanem a társadalmi változások szükségességéről és a személyes bátorságról is, ami mindenki számára tanulságos lehet.

Erdős Renée fiatal lányként, a huszadik század hajnalán, bátran merészkedett az erotikus költészet világába, amelyet nevén nevezett, címeket adott a műveinek, és nem rejtőzködött álnév mögé. Ez akkoriban igencsak szokatlan lépésnek számított, különösen egy hajadon esetében, akit a társadalom elvárásai szerint ártatlannak és tudatlanul kellett volna felnőnie. Később, az erotikus bestsellerekkel megalapozta a maga hatalmas vagyonát; a merész történeteket generációk bújták el a paplan alatt, szinte rongyosra olvasva a titkos vágyak kifejezésének ezen bátor formáját.

Renée igazi üzletasszony volt, aki mesterien bánt a közönségével, például kizárólag dedikált Erdős Renée-kötetek kerülhetett a boltok polcaira.

Lesznai Anna munkásságát és életútját gyakran emlegetik a modern női alkotók példájaként. Mit tanulhatunk a történetéből?

A Női szörnyetegek tele van a különböző szereplők közötti intrikákkal, összefonódó szerelmi szálakkal: a hasonló korú, hasonló pályán mozgó nők furkálódásai azt gondolom, hogy nekünk is görbe tükröt tarthatnak. Lesznai Anna képzőművész, írónő nagylelkűsége példaértékű lehet mindannyiunk számára. Lesznai túl tudott lépni a személyes sértettségeken, sőt, a világnézetüktől függetlenül szívesen látta a vendégeit akár a pesti szalonjában, akár a vidéki kastélyában: egyszerűen érdekelte az izgalmas emberek társasága, és élvezte a hajnalig tartó, értelmes vitákat.

Ferenczy Noémi a művészet és a társadalmi normák határvonalán helyezkedett el, ahol a kreatív kifejezés és a társadalmi elvárások gyakran ütköznek. Életében számos nehézséggel szembesült: nőként a művészvilágban harcolnia kellett az elismerésért és a tiszteletért, amelyet sokáig csak férfiak kaptak meg. Számos kihívással, például a közvélemény előítéleteivel és a társadalmi korlátokkal kellett megküzdenie, amelyek sokszor elnyomták a művészi ambíciókat. Története ma is releváns, mert inspirációt nyújt mindazok számára, akik a hagyományos normák ellenére szeretnék kifejezni önmagukat. Ferenczy Noémi életrajza emlékeztet arra, hogy a művészet nem csupán esztétikai élmény, hanem a társadalmi változás motorja is lehet, és bátorít arra, hogy a kreativitásunkkal bátran szembenézzünk a kihívásokkal. Az ő példája arra ösztönöz minket, hogy kitartóan küzdjünk a saját hangunkért, és merjünk kilépni a megszokott keretekből.

Ferenczy Noémi a huszadik század elején, a tömegtermelés korának hajnalán, újraélesztette a gobelin szövés rég elfeledett, középkori művészetét. Munkáját teljes egészében saját kezűleg végezte, ami a kortársai számára meglehetősen szokatlan elképzelésnek tűnhetett. Élete során szinte remeteként élt, minden energiáját és figyelmét a művészetének szentelve. Míg Erdős Renée szenvedélyes és viharos romantikus életét folyamatosan övezték a pletykák, Ferenczy Noémi élete rejtély maradt a körülötte élők számára. Az egyedülálló és gyermektelen nő, aki szintén bátran feszegette a kor társadalmi normáit, nem csupán a gobelin szövés mestere volt, hanem a női önállóság és kreativitás szimbóluma is.

Undi Mariska életútja a kortárs művészet szempontjából mennyire volt egyedi, és milyen személyes élményeket hozott neked a feldolgozása?

Undi Mariska, a tehetséges iparművésznő, mindig is a megfelelő pillanatban és helyen tündökölt. Kreativitása és érzéke a trendekhez lehetővé tette számára, hogy maximálisan kihasználja a korszak adta lehetőségeket. Karrierje során számos izgalmas területen alkotott: tervezett szőnyegeket, bútorokat, elegáns ruházatot, gyerekjátékokat, és még lenyűgöző freskókat is festett. Munkái igazi sokszínűséget tükröznek, és minden egyes alkotásával új dimenziókat nyitott meg a művészet világában.

Hosszú éveken át Párizs varázslatos világában élt, ahol a portréfestészet és a hazaérkező divattudósítások adták meg számára a megélhetést. Hihetetlen egyéniség lehetett, akinek a neve mára szinte eltűnt a köztudatból. A kutatás során felfedeztem a hagyatékában nem csupán leveleket, hanem egy egész életművet – táncrendeket, gyönyörű kézimunkákat, és egy lila estélyi táskát is, amit gyöngyökkel díszítettek. Ez a szín különösen kedves volt számára, hiszen Marsika mindig is a lilát tartotta a kedvencének. Az ő emléke még mindig ott lebeg a tárgyak között, és izgalmas utazásra hívott a múltba.

Máté Olga esetében a "szörnyeteg" jelzőt leginkább az a brutális cselekedet emelte ki, amelyet elkövetett, valamint az a környezet, amelyben ez a cselekedet történt. A történet hátterében húzódó érzelmi és pszichológiai tényezők, valamint a társadalmi reakciók is hozzájárultak ahhoz, hogy a közvélemény ennyire elítélje őt. A történetéből azt tanulhatjuk, hogy a sötét oldalak mögött gyakran bonyolult okok és indítékok rejtőznek, amelyek megértése segíthet abban, hogy ne csupán a cselekedeteket, hanem azok hátterét is vizsgáljuk. Emellett hangsúlyozza, hogy a társadalmi stigmatizálás és a megbélyegzés nemcsak az egyénekre, hanem a közösségekre is súlyos következményekkel járhat. A megértés és az empátia kulcsfontosságú lehet a hasonló helyzetek kezelésében.

Máté Olga a századforduló kiemelkedő budapesti fotográfusaként vált ismertté, és ő volt az egyik első nő, aki a fényképezésből képes volt megélni. Története számomra a női találékonyság és a folyamatos megoldáskeresés példája. Máté Olga felfedezte, hogyan lehet nőként érvényesülni a kreatív világban. Munkássága során számos jelentős személyiséget megörökített, köztük a Női szörnyetegek minden egyes szereplőjét is. Ő zárja le a kötetet, mint a korszak elfeledett szemtanúja, akinek szemén keresztül a múlt titkai újra életre kelnek.

Az összes karakter közül számomra a leginspirálóbb történet az, amelyik a változásról és az önfelfedezésről szól. Az a figura, aki szembenéz a kihívásokkal, és képes túllépni a saját határain, mindig lenyűgözött. Az ő utazása nem csupán a külső világ felfedezéséről szól, hanem a belső küzdelmek legyőzéséről is. Az inspiráció forrása számomra az, ahogyan a nehézségek ellenére képes talpra állni, tanulni a hibáiból, és végül saját magát meghaladni. Ez a történet arra emlékeztet, hogy mindannyian képesek vagyunk a fejlődésre, ha hajlandóak vagyunk szembenézni a saját félelmeinkkel és korlátainkkal.

Valamilyen módon mindegyik karakterhez szoros kapcsolat fűzött, hiszen hosszú hónapok során osztoztam velük az élményeikben, kutattam a kézírásuk mögötti titkokat, felfedeztem a bonyolult személyes kapcsolataikat és a rejtett motivációikat. Nagy ajándék volt számomra, hogy volt időm és teret adtam magamnak a történeteik megírására, mivel a Női szörnyetegek ötlete egy nehéz időszakban született meg. A férjemmel több mint egy évtizede együtt dolgozunk a hosszúlépés.járunk? városi séta cég keretein belül, és tavaly tavasszal, amikor ő egy másik, rengeteg időt és energiát igénylő projekttel volt elfoglalva, hónapokig egyedül kellett boldogulnom a munkámmal, a háztartással és a gyerekneveléssel.

Ez az időszak valóban egy igazi kihívás volt, és közben a szívem mélyén egy könyv megírása iránti vágy fűtött. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy olyan budapesti nők életét szeretném feleleveníteni, akik szintén az alkotásra vágytak, csupán száz-húsz évvel ezelőtt. Amíg a férjem a harctereken teljesített szolgálatot, én megtaláltam a menedékemet a könyvtár csendjében, ahol kutathattam és írhatta a történeteiket.

A könyvben bemutatott nők "szörnyeteg" címkéje valójában azokat az elvárásokat tükrözi, amelyekkel a társadalom próbálja korlátozni az egyéni kreativitást és az önálló gondolkodást. Ezek a nők mertek kilépni a megszokott keretekből, amiért sokszor elítélték őket. Ma a "szörnyeteg" kifejezést újraértelmezzük, hiszen azokra használják, akik próbálnak helytállni a munkahelyükön, a családban, és a háziasszonyi szerepben, miközben mindezt elvárások és nyomás alatt próbálják megvalósítani. Ez a párhuzam rávilágít arra, hogy a női szerepek sokszoros terhet rónak ránk, és a modern nőket is egyfajta belső küzdelem elé állítják. A válasz a kérdésedre talán abban rejlik, hogy megtaláljuk a saját határainkat, és merjünk nemet mondani, amikor szükséges. Fontos, hogy tudatosan válasszuk meg, mi az, amit valóban szeretnénk csinálni, és mi az, ami csak a külső elvárások miatt van jelen az életünkben. A prioritások felállítása, a tudatos időmenedzsment, valamint az önmagunk iránti türelem segíthet abban, hogy elkerüljük a túlterheltséget, és megtaláljuk a harmóniát a különböző szerepeink között. Az öngondoskodás és a közösség támogatása is kulcsszerepet játszik abban, hogy a szörnyeteg címkét levetkőzve, valódi nőiességünket élhessük meg.

Karrierista, hisztis, túlságosan ambiciózus, ősanya - ma már senki sem hívja női szörnyetegnek azokat a lányokat, akik az egyetemi padokban keresik a helyüket. Ugyanakkor a mai napig érnek nőket teljesen indokolatlan és sértő jelzők. Szerintem elengedhetetlen, hogy ne hagyjuk, hogy ezek a negatív megjegyzések befolyásolják az életünket, hiszen mindenkinek joga van a saját útját járni, és büszkén képviselni önmagát.

fontos belátni azt, hogy ha az ember padlón van, másnak sem tud túl sokat adni.

Tudom, hogy nagyon könnyű azt mondani, hogy mindenki szánjon magára több időt, hiszen sokszor ez a legnehezebb. Viszont mindenki megpróbálhat kevésbé tökéletes munkát végezni. Próbáld meg a saját munkádat elvégezni, ne a másét. Otthon pedig hidd el, hogy a férfiak is képesek egy csomó mindenre, csak lehet, hogy nem pont úgy, ahogy te csinálnád. Ennyi okos gondolatom van a munka-magánélet egyensúlyról, de most sajnos indulnom kell az irodából a gyerekemért.