Nyitott szívvel válunk igazi testvérekké - Ferenc pápa a börtönben megnyitotta a Szent Kaput - Vatican News.
„Ma szeretném szélesre tárni a Kaput” – kezdte beszédét a Szentatya. „Az első kaput a Szent Péter bazilikában nyitottam meg, és most ez a második már a Tiétek” – fordult a fogvatartottakhoz. Ez a gesztus, hogy kinyitjuk a kapukat, valóban szép, de sokkal fontosabb, amit ez valójában jelent: a szívünk megnyitása. Nyitott szívek! Mert ez az, ami a testvériséget létrehozza. A zárt, kemény szívek nem segítenek a mindennapi életben. Éppen ezért a jubileum ajándéka abban rejlik, hogy kitágítsa és megnyissa szíveinket a remény előtt. A remény pedig soha nem csap be bennünket! (vö Róm 5,5) – emelte ki a pápa a római levél tanítását, amelyet alapos mérlegelésre ajánlott.
Ferenc pápa szívesen gondol a reményre, mint egy horgonyra, amely a parton van, mi pedig kötéllel hozzákötve biztonságban vagyunk, mert a reményünk olyan, mint a szilárdan rögzített horgony (vö Zsid 6,17-20). Ne veszítsétek el a reményt! - bíztatott a pápa. Ezt az üzenetet szeretném átadni nektek, mindnyájatoknak, köztetek elsőként magamnak. Ne veszítsétek el a reményt! A remény soha nem csal meg. Soha. Néha kemény a kötél és fáj a kéznek..., de a kötelet mindig a kezünkben tartva, partra szegezett tekintettel, a horgony előre visz minket. Mindig van valami jó, mindig van valami, ami tovább visz minket.
Először is, a kötél a kezünkben, másodszor a szélesre táruló ablakok és ajtók, de legfőképpen a szívünk kapuja - így hirdette a pápa. Amikor a szív bezárul, megkeményedik, olyan lesz, mint a kő, mert elfelejti a gyengédséget. Még a legnehezebb pillanatokban is - hiszen mindannyiunknak megvan a saját könnyebb vagy nehezebb helyzete - soha ne zárjátok be a szíveteket, hiszen éppen ez az, ami összeköt minket testvérekké. Nyissátok meg a szívetek kapuit! Mindenki tudja, hogyan kell ezt megtenni. Mindenki tisztában van azzal, hogy hol található az a zár, amelyik zárt vagy csak félig nyitott. Ezt mindenki tudja.
"Két fontos üzenetet szeretnék megosztani veletek," folytatta a pápa. "Először is, tartsátok kezetekben a remény horgonyát, mint egy kötelet, amely stabilan tart bennünket a viharos tengeren. Másodszor pedig, nyissátok ki szívetek ajtaját szélesre! Ezt a kaput közösen nyitottuk meg, és ez a szívünk ajtajának szimbóluma. Kívánok nektek egy csodás jubileumot, tele békével és harmóniával. Minden nap gondolok rátok, és imádkozom értetek – valóban, szívből. De ez nem csupán üres beszéd. Ti is kérlek, emlékezzetek meg rólam imáitokban. Köszönöm, hogy meghallgattatok" – zárta szavait Ferenc pápa.
A szentmise záróáldása előtt a Szentatya ismét hangsúlyozta tanításának lényegét: fontos, hogy ne felejtsük el, miként kell cselekednünk a kezünkkel. Először is, ragaszkodjunk a remény kötelékéhez, mint egy horgonyhoz, és soha ne engedjük el! A második lépés, hogy tartsuk nyitva a szívünket. Tehát nyitott, befogadó szívek! Az Úr adjon nekünk erőt ebben a törekvésben. A szentmise után Ferenc pápa búcsúzó szavai a Rebibbia börtön női és férfi fogvatartottjaihoz így hangzottak: „Mielőtt befejezzük a látogatást, mindenkinek boldog új évet kívánok. Legyen a következő év szebb, mint az idei! Minden évnek jobbá kell válnia!” Ezen kívül külön üdvözölte azokat a foglyokat is, akik nem tudtak részt venni az eseményen: „Üdvözlet mindnyájatoknak! Ne feledjétek: kapaszkodjatok a horgonyba! Tartsa össze kezetek! Ezt soha ne hagyjátok figyelmen kívül! Boldog új évet kívánok mindenkinek!”
A Rebibbia börtön Róma északkeleti csücskében helyezkedik el, a Tivoli felé vezető út mentén, és 1946 óta áll. Jelenleg körülbelül 1800 fogvatartott várja itt a szabadulását, a közelben pedig egy női börtönrészleg is működik. E falak között élt Ali Agca, a börtön legnevesebb lakója, aki 1981. március 13-án, a Szent Péter téren rendezett szerdai általános kihallgatás során merényletet hajtott végre a pápa ellen. A Szentatya csodával határos módon túlélte a merényletet, és megbocsátott támadójának. Törökországi látogatása során találkozott Ali Agca édesanyjával, majd 1983. december 27-én, pontosan 41 évvel ezelőtt, ellátogatott a Rebibbia börtönbe, hogy személyesen keresse fel merénylőjét. Bement a cellájába, az ajtót bezárták mögöttük, és hosszasan beszélgettek. Szent II. János Pál pápa soha nem osztotta meg, miről szólt a találkozójuk, hiszen az a három érintett - kettejük és a Jóisten - titka maradt.
