Putyin nem fogja tudni baráti viszonyra léptetni az új lengyel elnököt – interjú Domány András szakújságíróval.

Az ellenzéki populista jobboldal politikusa, Karol Nawrocki nyerte vasárnapi a lengyelországi elnökválasztás, ami nem hozza könnyebb helyzetbe a varsói kormányt. Donald Tuskék jelöltjének Domány András szerint az sem tett jót, hogy túlságosan is úrifiú benyomását keltette. A Lengyelországgal foglalkozó újságíró felvázolta a portálunknak, mire lehet számítani az északi szomszédunknál.

A lengyelországi elnökválasztás elemzése során számos érdekes aspektus merül fel, amelyek a választók figyelmét felkeltették. Az embereket elsősorban a politikai stabilitás, a gazdasági helyzet és a társadalmi igazságosság kérdései foglalkoztatták. A választók különösen érzékenyek voltak a nemzeti identitás megőrzésére és az EU-val való kapcsolatuk alakulására. Emellett a választás során a környezetvédelem és az egészségügyi ellátás is kiemelt szerepet játszott, mivel a pandémia utóhatásai még mindig érezhetők voltak. A fiatalabb generációk számára fontos volt a digitalizáció előmozdítása és a munkahelyteremtés, míg az idősebb korosztály a nyugdíjak és a szociális ellátás kérdéseit helyezte előtérbe. A kampány során a jelöltek közötti viták is sok kérdést felvetettek, amelyek tovább növelték a választók érdeklődését. Összességében elmondható, hogy a lengyel választók sokszínű és összetett igényekkel közelítettek a választásokhoz, ami tükröződött a választási részvételben és a politikai diskurzusban is.

A lengyel választók nemrégiben kifejezték véleményüket a másfél éve hivatalban lévő kormányról, amikor elérkezett az idő, hogy a kormánypárt jelöltjét vagy egy ellenzéki aspiránst támogassanak. Rafał Trzaskowski, Varsó polgármestere, sokak szerint Donald Tusk kormányfő árnyékában maradt, és végül 49,11 százalékos szavazati aránnyal vereséget szenvedett el. Az ellenfél, Karol Nawrocki csapata, aki 50,89 százalékkal nyert, folyamatosan hangsúlyozta, hogy Trzaskowski valójában Tusknak a bábjaként működik, és hogy fontos, hogy ne ő kerüljön fölénybe, elkerülendő az egypárti uralkodást az országban.

Az emberek elégedetlensége a kormányzati intézkedésekkel és politikákkal kapcsolatban számos okra vezethető vissza. Sokak számára a mindennapi élet kihívásai, mint például a megélhetési költségek növekedése, a munkahelyek instabilitása, vagy a szociális szolgáltatások hiányosságai, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kormányt hibáztassák. Emellett a politikai kommunikáció és a döntéshozatal átláthatóságának hiánya is fokozhatja az emberek frusztrációját. Sokan úgy érzik, hogy véleményüket nem veszik figyelembe, vagy hogy a kormány nem reagál a társadalmi problémákra. Az átláthatatlan döntések, a korrupcióval kapcsolatos vádak és a politikai ígéretek be nem tartása szintén hozzájárulnak az elégedetlenség érzéséhez. Az emberek gyakran úgy érzik, hogy a kormány nem a köz érdekét szolgálja, hanem egy szűk elit érdekeit védi. Ezek a tényezők együtt vezetnek ahhoz, hogy sokan csalódottak és dühösek a kormányra, és szeretnék, ha a hatalom jobban figyelembe venné az állampolgárok szükségleteit és elvárásait.

A kormány nehézségekkel küzd az ígéretei és programja végrehajtása terén, ami részben Andrzej Duda eddigi államfő vétóinak következménye. Ezek a vétók jelentősen lassítják a végrehajtó hatalom munkáját. Emellett a PiS által kialakított személyi struktúra is korlátozó hatással bír. Amikor a Tusk vezette kabinet 2023 decemberében hivatalba lépett, már akkor rámutattam, hogy olyan aknamezőn kell navigálniuk, ahol a kormányzati hatásköröket az alkotmány egyértelműen a kormányra ruházza, azonban az elnök vétójoga rendkívül nagyobb hatalommal bír, mint sok más országban, hiszen a parlamentnek csak minősített többséggel van lehetősége ezt felülírni. Ráadásul, a rendszerváltozás óta, egyetlen kormánynak sem volt ilyen erős parlamenti többsége. Ez azt jelenti, hogy az államfő vétói képesek megakadályozni a törvényhozást, így a parlamenti többség nem tudja elfogadni azokat a törvényeket, amelyeket a választási kampány során ígértek, és amelyeket a választók joggal várnak el tőlük.

A Tusk-kormány helyzete tovább bonyolódik, mivel számos kulcsfontosságú intézményben - a médiatanácstól kezdve a nemzeti bankon át az alkotmánybíróságig és a legfelsőbb bíróságig - még mindig ott találhatók az előző kabinet emberei. Ezek a tisztviselők sok esetben leválthatatlanok, és egyesek nyíltan a PiS radikális szárnyának híveiként hivatkoznak magukra. Az általuk hátrahagyott személyi és jogi keretek jelentős akadályokat gördítenek a kormány elé. Emellett a négy pártból álló koalíció saját belső problémái is hozzájárulnak a kabinet zavartalan működésének megnehezítéséhez.

A lengyel koalíción belül több feszültség és kihívás is tapasztalható. A különböző politikai pártok eltérő nézeteket képviselnek, amelyek gyakran ütköznek egymással. Ez a különbség a politikai stratégiákban, a gazdasági kérdésekben vagy akár a társadalmi ügyekben is megnyilvánul. Ráadásul, a koalíción belüli hatalmi harcok és a vezetői ambíciók is hozzájárulhatnak a belső feszültségek fokozódásához. Mindezek a tényezők megnehezítik a közös döntések meghozatalát, és így a koalíció stabilitása is veszélybe kerülhet.

A helyzet bonyolultsága abban rejlik, hogy a koalíciót alkotó pártok ideológiai szempontból jelentősen eltérnek egymástól. A jobboldali és a két jobbközép, valamint a baloldali párt közötti nézeteltérések miatt számos fontos kérdésben nem tudnak közös nevezőre jutni. Ennek következményeként sok esetben nem is jutnak el odáig, hogy Duda elnök megvétózhassa a jogszabályaikat, mivel maguk a pártok sem képesek elfogadni a saját javaslataikat. Erre a legjobb példa az abortusztörvény tervezett enyhítése, amelyet a lengyel társadalom jelentős része régóta sürgetett.

Az is a saját tévedéseik közé tartozik, hogy miközben komoly esküt tettek arra, hogy náluk nem lesz sem protekció, sem nepotizmus, a valóság egészen más irányt vett. Kirúgták a PiS-es embereket, majd a saját pártjuk híveit ültették a helyükre. Ugyanolyan felkészületlen, de lelkes politikai aktivistákat és családtagokat helyeztek el az állami vállalatok igazgatóságaiban és felügyelőbizottságaiban, miközben korábban hevesen bírálják a PiS hasonló lépéseit. Lengyelországban létezik egy kifejezés, a "bierny, mierny, ale wierny", ami annyit jelent, hogy passzív, középszerű, de hűséges. Nos, pontosan ilyen típusú kádereket ültettek sok helyre, és ez az embereknek nem nyerte el a tetszését.

Visszatérve a szélesebb összefüggésekhez, a lengyel kormány számos ígéretét nem tudta teljesíteni, részben saját hibájából, másrészt a PiS "öröksége" miatt. Ez a választók körében elégedetlenséget szült, amit Trzaskowski kárára csatornáztak. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy talán nem ő volt a legalkalmasabb jelölt, hiszen egy nagyvárosi, értelmiségi fiatalemberről van szó. A lengyel választások megnyeréséhez viszont a vidék, a kisvárosok és falvak szavazataira van szükség, hiszen az ország demográfiai összetétele ezt diktálja. A másik oldalon ott van az ellenzéki politikus, Nawrocki, akit érdemes kiemelni, főként Jarosław Kaczyński, a PiS elnöke miatt. Kaczyński, mint ügyes stratéga, merész lépést tett, amikor a Nawrocki mögé állt, annak ellenére, hogy pártján belül többen is figyelmeztették, hogy ez kockázatos. Végül azonban jól sült el ez a húzás. Kaczyński nem akarta, hogy a saját pártjából jelöljön valakit, mert az veszélyeztetheti a saját pozícióját. Morawiecki korábbi miniszterelnököt sem kívánta, hiszen az összes kormányzási hiba a nyakába szakadna. Így hát "kitalálta" ezt a kívülálló jelöltet, aki ugyan nem tagja a PiS-nek, de ideológiai szempontból tökéletesen képviseli a párt érdekeit.

A megválasztott elnök véleménye Trumpról és Putyinról erősen befolyásolja politikai irányvonalát. Trumpot gyakran kritizálja, különösen a populista politikája és a nemzetközi kapcsolatok terén tanúsított megközelítése miatt. Ezzel szemben Putyinról vegyes érzésekkel nyilatkozik: elismeri Oroszország geopolitikai szerepét, de bírálja az autokratikus vezetési stílusát és az emberi jogok megsértését. Az elnök hangsúlyozza, hogy a két vezető megítélése tükrözi a nemzetközi politikai táj változásait és a demokratikus értékek védelmét.

Nawrocki Trumppal igyekszik nagyon jó kapcsolatot teremteni. Sikerült magát behivatni a washingtoni ovális irodába egy fotó erejéig, tehát a kampány alatt készült róla egy kép Trumppal, amire nagyon büszke volt. Később Trump igen lelkesen gratulált is neki a választási eredmények kihirdetésekor. Tehát nyilvánvaló, hogy van köztük egy szimpátia kapcsolat. Ezt viszont tudjuk, hogy Trumpnál ez nem feltétlenül jelent sokat, de ezzel együtt ott jó viszony várható. Putyinnal meg semmiképp, a Kreml szóvivője fanyalgott is a végeredményt látva.

Nawrocki Ukrajna helyzetéről kifejezetten eltérő nézőpontot képvisel. Ő hangsúlyozza, hogy Kijev NATO-tagságának elutasítása elengedhetetlen, és katonai támogatást sem szabad küldeni a szomszédos országba. Ugyanakkor nem említi, hogy fegyverek ne érkezzenek Ukrajnába, és a gazdasági segítségnyújtásról sem mond le. Különösen a lengyel mezőgazdasági termelők érdekeit védi, hiszen az ukrán gabonaexport túlzott mértékű növekedése tényleg problémákat okozott, amelyeket Tusk is észrevett, sőt, Szlovákiát is érinthetik. Nawrocki álláspontja tehát nem kedvez Putyinnak, de a hangsúlyai eltérnek a megszokottól.

A választások kimenetele jelentős hatással lehet a kormánykoalíció jövőjére, hiszen a politikai táj változása új lehetőségeket és kihívásokat is hozhat. Lengyelország esetében különösen érdekes a helyzet, mivel már egyre több pletyka terjed arról, hogy előrehozott választásokra lehet szükség. Ez a forgatókönyv több tényezőtől függ, beleértve a jelenlegi kormányzati stabilitást, a közvélemény alakulását és a politikai ellenfelek fellépését. Mindezek fényében fontos figyelemmel kísérni a helyzetet, hiszen a választások nem csupán a politikai erőviszonyokat, hanem a jövőbeni döntéshozatali folyamatokat is alapjaiban változtathatják meg.

Kaczyński természetesen boldog lenne, ha mielőbb visszavehetné a kormányzást is. Már bejelentést is tett arról, hogy mondjon le a kormány, és a munkát egy szakértői kabinet vegye át. Ám ez csak amolyan piszkálódás volt a részéről. A kormánykoalíció jövő szerdán kér bizalmi szavazást a törvényhozásban, és a miniszterelnök már most arról beszél, hogy új lendületet ad a kormánynak. Ezen pesze lehet gúnyolódni, de az biztos, hogy a kormánykoalíción belül senkinek nem érdeke egy új választás kiírása. A négy pártból kettő valószínűleg ki is esne a parlamentből. Eszükbe sincs feloszlatni a törvényhozást, hanem inkább új dolgokat fognak hirdetni. Azt mondták majd, hogy igenis, törvényeket fognak alkotni, még akkor is, ha azokat majd megvétózza az új elnök is, de legalább megmutatják, hogy képesek hatékonyan dolgozni.