Puzsér Róbert: A pedofíliát fontos megvitatni, még akkor is, ha Magyar Péter éppen a lájkjai megóvásán fáradozik.

Puzsér Róbert szerint ha a Büntető törvénykönyv is különbséget tesz pedofil hajlam és pedofil bűncselekmény között, akkor ezt ő is megteheti. Szerinte ez egy kabátlopási ügy, de arra nem számított, hogy Rogán Antal és Magyar Péter közösen vádolja majd kabátlopással.

Puzsér Róbertet az utóbbi napokban a kormánymédia pedofilmosdatással vádolja egy évekkel ezelőtti beszélgetésből kiindulva, melyben a publicista különbséget tett a pedofil hajlam és a pedofil bűncselekmény között. Arról, hogy mit mondott pontosan, és ezt hogyan tálalta a kormánymédia, itt írtunk bővebben:

A kormányhoz közeli médiumok támadása után Magyar Péter, akit a szóban forgó sajtótermékek pedofilmentegetőként próbáltak feltüntetni, lemondta a Puzsér által szervezett eszmecserét. A döntését azzal indokolta, hogy "a rogáni propaganda által generált méltatlan körülmények megakadályozták volna, hogy a beszélgetés a magyar embereket igazán foglalkoztató kérdésekről szóljon."

Puzsér, aki úgy véli, hogy Magyar visszakozása számos tízmilliós kárt okozott neki és a Szélsőközép csapatának, pénteken a következőket osztotta meg a közönséggel: "Furcsa látványt nyújt Magyar Péter, ahogy megretten Rogán Antaltól - ilyen pillanatra a színre lépése óta nem volt példa. Pedig a 'ne féljetek' üzenetéből nem ez a reakció lenne várható."

A publicista vasárnap aztán újabb Facebook-posztban futott neki a pedofília kérdéskörének. Szerinte a gyerekek megrontása olyan téma, "ami annyira terhelt, hogy nem érdemes hozzászólni, mert aki ezt teszi, maga is könnyen kabátlopási ügybe keveredhet - arra mégsem számítottam, hogy Rogán Antal és Magyar Péter közösen vádol majd kabátlopással, csak mert a kabát és a lopás fogalmait értelmezni merészeltem".

Puzsér nem osztja Magyar megállapítását, miszerint a pedofília kapcsán "nincs helye értelmezési kérdéseknek". Szerinte a "puszta megértés visszautasítása ugyanis nem oldja meg a jelenség képezte társadalmi és közbiztonsági bajt, emberi tragédiák tömegét, aki pedig annyira fél, mint ő, hogy a puszta értelmezéstől is visszaretten, az egész témát az árnyékba tolja - oda, ahol a ragadozók titokban megrontják áldozataikat".

A publicista hangsúlyozza, hogy a hajlam és a (bűn-)cselekmény két különböző dolog, és a pedofília önállóan betegségnek számít, amit a vezető pszichológiai szakmai szervezetek is elismernek. Ezzel szemben Puzsér úgy véli, hogy "a gyermekmegrontás a gyilkosság után a második legszörnyűbb bűn, amit egy ember elkövethet". Hozzáteszi: "a betegség orvosi beavatkozást igényel ahhoz, hogy ne alakuljon át bűncselekménnyé - aki ezt a tudást figyelmen kívül hagyja, és a közvélemény elvakultságát táplálja, az valójában nem tesz semmit a gyerekek védelméért".

Hajlam és tett között szerinte óriási a különbség, amit az is alátámaszt, hogy ha mindkettő bűnnek számítana, akkor a Büntető Törvénykönyv mindkettőt büntetné. Ám ahogy ő fogalmaz, "az elmúlt tizenöt évben pártunk és kormányunk kétharmados országgyűlési többsége birtokában nem tette a pedofil hajlamot büntethetővé". Ebből fakadóan felveti a kérdést: Miért nem léptek eddig a szükséges jogi intézkedések irányába?

Vajon Orbán Viktor valóban relativizálja a pedofíliát azzal, hogy nem alkalmazza a törvény szigorát a "puszta hajlamra"? Kérdéses, hogy a politikai diskurzusban mennyire van jelen a felelősségvállalás és a jogi következmények érvényesítése, amikor a társadalmi normák és értékek védelméről van szó.

Puzsér véleménye szerint a pedofília egy borzalmas hajlam, amelyről fontos beszélni, hiszen "nem a jelenség megértésének hiányából, hanem éppen annak elutasításából válik valóságos gyermekmegrontás - még akkor is, ha Magyar Péter éppen a lájkjait félti" - írja a szerző.

Ezt követően bemutatja a beteges hajlam "három alapvető megélését": a megrontás aktusát, a gyermekpornográfia birtoklását, valamint a gyermekekről készült törvényes fényképek szexuális célú személyes felhasználását.

Az első esetben a Büntető Törvénykönyv a szexuális visszaéléseket egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel, míg a szexuális erőszakot öt és tizenöt év közötti büntetéssel sújtja. Ezzel szemben a gyermekpornográfia birtoklása csupán egy-három évig terjedő büntetést vonhat maga után. Ez azt sugallja, hogy "Orbán Viktor törvényei" arra utalnak, hogy a gyermekpornográfia birtoklása és felhasználása valamilyen szinten enyhébb morális megítélés alá esik, mint a valós gyermekek megrontása. Puzsér pedig ironikus módon kérdezi, hogy vajon Orbán Viktor nem tekinthető ezzel a hozzáállással pedofilmentegetőnek?

Az utolsó esehezt (Puzsér szerint például reklámújságok gyermekdivat-fotóinak nézegetéséhez) nem tartozik sértett, így "az morális értelemben nem tekinthető bűnnek, legfeljebb egy megnyomorodott pszichoszexusú személy beteges időtöltésének - és ezt Orbán Viktor Büntető törvénykönyve is visszaigazolja, ugyanis semmilyen módon nem bünteti ezt a cselekményt", majd hozzáteszi:

Lehetséges, hogy Orbán Viktor eltérő nézőpontból tekint erre a szexuális devianciára?

Puzsér szerint mivel a Btk. is különbséget tesz a fenti cselekménytípusok között, nem látja be, hogy miért ne tehesse meg ugyanezt. Szerinte Kónya Endre kegyelmi ügye annak a gyakorlata, aminek az elméletével a kormánypárti "revolvermédia" vádolja most őt: "azt hazudják, hogy mentegetem a pedofilokat - ők felmentik a büntetés alól egy tényleges ragadozó hús-vér bűnsegédjét".

Felemlegeti Kaleta Gábor volt perui nagykövetet is, aki "nem gyermekpornó-felhasználóként, hanem gyermekpornó-nagykereskedőként[!] bukott le, nemhogy a felhasználásért kiszabható három éves börtönbüntetést nem kapta meg, hanem 19 ezer darab felvétel birtoklásáért és csempészéséért 540 000 forint bírságot fizetett, és szabad emberként távozott a bíróságról - egy felvételre jutó büntetése tehát huszonnyolc[!] forintra rúgott. Lehet, hogy ezen a színvonalon szolgáltatott igazsághoz nagykövetnek kell lenni?" - sorolja Puzsér.

A szöveget így is átfogalmazhatom: Az írás végén a szerző megjegyzi, hogy az az ember, "aki a pedofília kísértésének borzalmas súlyával él, úgy, hogy egyetlen gyermeket sem bántalmaz, és soha nem él vissza gyermekpornográfiával, az számomra igazi hős". Menczer Tamás pedig bátran forgathatja a szemét - teszi hozzá.