Régi kedvencek, ahogyan azt mindenki vágyja – Budapest békebeli bisztrója, ahol a nosztalgia és a finom ízek találkoznak.
Kezdjük egy őszinte vallomással: a hagyományok iránti szeretetem határtalan. Különösen, ha az étkezésről van szó! Éppen ezért izgatottan vártam a Várkert Bazár utcafrontján tavaly nyáron debütáló IDA Bistro február eleji sajtóebédjét. Az eddigi, különböző forrásokból összegyűjtött információk és a közösségi média posztok alapján egy olyan hely ígérete rajzolódott ki előttem, amely tökéletesen illik az én ízlésemhez és elvárásaimhoz.
Igazából már az eleganciát és otthonosságot egyszerre sugalló miliő megvett, amihez még kellett azért a szerencsés együttállás is az időjárás részéről (napfényes, még kellemes hideg), plusz sokat hozzátett a tiszteletünkre picit átrendezett, hatalmas, kupolás belső tér. Így egy gyertyák tucatjaival csinosított, középre helyezett hosszú asztallal, halkan duruzsoló zongorajátékkal és megragadó panorámával üdvözöltek a hagyományok modern bisztrójában.
Ez a békebeliség nem csupán a hangulatot határozza meg, hanem – ahogyan nem sokkal később kiderült – az Osztrák-Magyar Monarchia ízvilágára épülő hely alapkoncepciójára is kiterjed. Az egykori neves építész, Ybl Miklós feleségéről elnevezett bisztróban egy mindenki számára érthető, szerethető és elérhető étlapot álmodtak meg. A régi nagy klasszikusokat idézik, olyan módon, ahogyan azt hajdanán mindenki kedvelte, és ahogyan valóban el kellene készíteni ezeket az ételeket. Mindezt a modern főzőműsorokban látott bonyolult megoldásoktól és trendi trükköktől mentesen.
Különösen lenyűgözött, hogy az étlap nemcsak ötletes és átgondolt, hanem kifejezetten letisztult is. Az ár-érték aránya pedig igazán kiemelkedő, hiszen háromféle kóstolómenü közül lehet választani: a magyar ízek kedvelői gulyáslevest, kacsacombot (vagy fogasfilét) és túrógombócot élvezhetnek; a klasszikus osztrák menüben található marhahúsleves, borjúbécsi és császármorzsa; míg a vegetáriánusok számára grillezett kecskesajt, käsespätzle és almás pite várja, hogy felfedezzék őket.
Az alkalomra összeállított menü Katona Dániel séf szerint a soft opening időszakban működő IDA eddigi legkedveltebb fogásait tartalmazta. Nyitányként érkezett például selymes libamáj terrine zöldalmával és még szinte forró brióssal, ennek inverzeként üdítően hűs marinált pisztráng uborkával, tormával, majonézzel, aztán a családi ebédek MVP-je, a daragaluskával, zöldségekkel és marhahússal masszívan megpakolt húsleves.
Az omlós szarvasgerinc, amelyet krémes burgonyapürével, roppanós bébi répával és gazdag jus-sal tálaltak, tökéletesen harmonizált a környezet eleganciájával. Ezzel szemben a Salzburger Nockerl, ez a szinte könnyű, habos édes galuska, egy új és izgalmas desszertuniverzumba kalauzolt el, amely eddig ismeretlen volt számomra. Emellett érdemes külön figyelmet szentelni a borlapnak is, ahol olyan ritkaságok sorakoznak, amelyek máshol nem kaphatók; a 130 tételes kínálat fele magyar, míg 40%-a osztrák borokat vonultat fel.
Budapest első békebeli osztrák-magyar bisztrója a hagyományokat és a klasszikus ízeket helyezi a középpontba, így ha valaha is vágyom egy kis nosztalgiára, biztosan ellátogatok egy jóleső, modern köntösbe bújtatott ízutazásra.
