A krétai civilizáció eltűnésének rejtélye olyan titkokkal teli, mint a mély tengerek, amelyek körülölelik a szigetet. A történelem folyamán számos elmélet született, amelyek próbálják megmagyarázni, mi vezetett a virágzó társadalom hanyatlásához. Voltak,

Máig nem tudni pontosan, kik voltak a rejtélyes ókori város, Petra építői

A geológusok álláspontja szerint a tengerrengés időpontja i. e. 1630 körül helyezhető el, míg a régészek véleménye alapján ez a katasztrófa egy évszázaddal később következett be. A mai napig vitatott téma körüli bizonytalanság nem csökkent, és az általánosan elterjedt nézettel ellentétben a szökőár sem állítható párhuzamba a minószi civilizáció összeomlásával.

"A régészeti kutatások során feltárult a cunami utáni, i. e. 15. és 14. század közötti pusztítások nyoma, melyek elől csupán a királyság fővárosában, a knósszoszi palotában találtak menedéket. Filippo Maria Carinci, a velencei Ca' Foscari Egyetem Égei-tengeri antikvitásra és régészetre szakosodott professzora úgy véli, hogy a rombolás mögött talán további földrengések vagy háborúk álltak. Azonban ez csupán az egyik titokzatosság, amely Kréta szigetét övezi."

Egyenlő vagyoneloszlás, békés együttélés, előítéletek nélkül elfogadott nők: mindezek azt jelzik, hogy a minószi több egy letűnt civilizációnál, inkább egy páratlan, tökéletes kultúrának tűnik. A minósziak viszont mégis léteztek, és számos nyitott kérdést hagytak maguk után. Honnan érkeztek? Mit véstek tábláikra? És végül mi pusztította el palotáikat?

Kréta, az Égei-tenger legnagyobb szigete, már tízezer évvel ezelőtt is virágzó földműves és állattenyésztő közösségek otthona volt. Ezek a népcsoportok az északi partvidék közelében, Knósszosz szomszédságában telepedtek le, egy dombos, termékeny területen, amely gazdag forrásokban és vízfolyásokban bővelkedett. Carinci szavai szerint valószínű, hogy ezek a közösségek Anatóliából, a mai Törökország déli partvidékéről érkeztek.

A sziget számukra nem csupán egy földdarab volt, hanem egy kapu a görög földrészek felé. Az idők során ezek a közösségek egy rendkívül fejlett civilizációt alakítottak ki, amelyet részben a Közel-Kelet gazdag kultúrája ihletett, beleértve az egyiptomi és babiloni hagyományokat is. E civilizáció fénykorát i. e. 1600 és 1400 között élte, amikor is kulturális és tudományos vívmányai a világ figyelmének középpontjába kerültek.

A knósszoszi palota északi bejáratának romjai lenyűgöző időutazásra invitálnak. Ez a monumentális építmény nem csupán egy palota volt, hanem egy igazi mini-város, tele élettel és titkokkal. A falak között egykor pezsgő élet zajlott, ahol a művészet, a kultúra és a kereskedelem virágzott. A romok között sétálva könnyen elképzelhetjük, milyen lehetett itt a mindennapok forgataga, a kereskedők kiáltozása és a gyerekek játékos nevetése. Az épület nagysága és bonyolult szerkezete pedig mind arra emlékeztet, hogy egykor ez a hely valódi középpontja volt a minószi civilizációnak.

Más kutatók véleménye szerint a civilizáció megalapítói csak később érkezhettek a szigetre, ahol találkoztak az őslakosokkal. "Amit biztosan tudunk, hogy i. e. 2000 környékén jelentős fejlődés ment végbe: a minósziak impozáns palotákat emeltek, és urbanizálták a szigetet" - fejtette ki Anna Margherita Jasink, a Firenzei Egyetem égei-tengeri civilizációval foglalkozó szakértője. Azonban a természet erejét nem vették figyelembe.

"Az első jelentős építkezések után, i.e. 1750 és 1650 között, egy földrengés rázta meg a krétai városok szívét" - folytatta Carinci. A szigetlakók azonban nem hagyták magukat, és a romokból még szebb és impozánsabb épületeket emeltek. "Nem tisztázott, hogy a különböző paloták urai között teljes harmónia uralkodott-e, de Knósszosz, amely a kulturális dominanciáját megőrizte, végül megszerezte a politikai hatalmat is az egész sziget felett" - foglalta össze a szakértő.