A Duna vize igazi reptérként funkcionált: válogass a lenyűgöző képek között!

Hogy lehetett az 1920-as évek derekán a legrövidebb idő alatt lejutni Budapestről a Balatonhoz, ráadásul viszonylag olcsón? Hát hidroplánnal, ami a Duna vízéről szállt fel. Tudjuk, hogy hihetetlenül hangzik, ezért mutatjuk fotón is.

A Junkers F-13-as repülőgépek már régóta a Jankovich-Bésán Endre gróf kedvenc közlekedési eszközei voltak, amikor 1923-ban megkezdték a Budapest és a Balaton közötti légi járatokat. Grófunk a Duna vizéről emelkedett a magasba, élvezve a repülés izgalmát és a lenyűgöző táj szépségét.

A Duna vizén lebegő, vagy éppen a kék ég felé emelkedő hidroplánok látványa igazi különlegességet jelentett 1923 és 1926 között. Ezek a légi járművek színesítették a rakparti sétákat, ahol az érdeklődők figyelemmel kísérhették a légi közlekedés izgalmas pillanatait. A Junkers hidroplánok pilótái szinte a szabad ég alatt ülték meg az irányítást, miközben 4 utast szállítottak 160 km/h sebességgel. A tisztán alumíniumból készült gép kabinjában ennyien fértek el, ami a kor technikai vívmányainak lenyűgöző példája volt.

Egy vonatjegy ára állítólag csupán három- vagy négyszerese volt a repülőjegynek, és miután az utasok megváltották helyeiket, körülbelül egy óra alatt elérhették a Balatont a budai Gellért-szálló melletti felszállópályáról. Azonban a nem túl nagy létszámú utasforgalom, valamint az állami támogatás megszűnése súlyosan megnehezítette a működést. Jankovich-Bésán Endre gróf pénzhamisítási botránya csak tovább súlyosbította a helyzetet, így nem meglepő, hogy a vállalkozás nem tudta sokáig fenntartani magát. Pár év elteltével ezek a repülőgépek már nem a rakpart jellegzetes látványosságai közé tartoztak.

Nyitókép: Egy Junkers A-50 Junior hidroplán, a kiképző repülőgép bájos sziluettje a mólónál 1930-ban. A kép varázsa a múltidéző hangulatban rejlik, amelyet a Fortepan gyűjteményéből származó, Szent-Istvány Dezső által készített felvétel örökít meg.