A Sacher PT csapata Salzburg környékén indította felfedezőútját, hogy rábukkanjon az utolsó zselízi grófnő végső nyughelyére.

A zselízi Sacher Polgári Társulás nem csupán a helyi Sacher-kultusz népszerűsítésére összpontosít, hanem a helyi történelem különböző aspektusait is igyekszik bemutatni. E tevékenység szorosan összefonódik az itt található Esterházy-kastéllyal és annak korábbi lakóival, így természetes, hogy az egyesület figyelmét az utolsó zselízi grófnőre, Coudenhove Ernestinára (született Breunner) is kiterjeszti. Legutóbbi eseményük keretében egy történelmi tanulmányutat szerveztek, amely során a grófnő végső útjának részleteit és halálának körülményeit vizsgálták meg alaposan.

Coudenhove Ernestina férje, Coudenhove Kunó, 1915 óta pihen az egyre szebbé váló zselízi Esterházy családi mauzóleumban. Azonban a második világháború végének kaotikus eseményei miatt, több mint három évtizeddel később, 1944 őszén, a grófnő kénytelen volt elhagyni Zselízt, aggódva a közeledő szovjet erők miatt. Az oroszvári Lónyay-kastélyon keresztül jutott el Ausztriába, ahol végül a Salzburg közelében fekvő Niederalm településen, a rokoni Wallnerek birtokában álló kastélyban talált ideiglenes otthonra.

Ernestine Coudenhove Breunner grófnő, hosszú belső harcok után, 1944 novemberében döntött úgy, hogy elhagyja Zselízt. A közelgő szovjet csapatok árnyékában, legtöbb értékes kincsének otthont adó otthonát hátrahagyva indult útnak.

Az oroszvári Lónyay-kastély érintésével, kalandos menekülést követően a Salzburg melletti Niederalm falucskába érkezett"

- rekonstruálta az eseményeket Kepka Már, az egyesület vezetője.

Itt érte meg a háború végét. A Wallner-család birtokában álló Lasseregg-kastély nyújtott menedéket a betegeskedő, szemműtéten átesett 84 éves asszonynak. Sajnos, a legyengült egészségi állapotát súlyosan megviselték az elmúlt hetek eseményei, és a grófnő állapota folyamatosan romlott. A Svájcban tartózkodó Karl Auersperggel folytatott levelezésből kiderült, hogy a szomszédos Anifban lévő amerikai katonaorvos megpróbált segíteni rajta. Az ideiglenes kezelés azonban csupán néhány hónappal tudta meghosszabbítani az életét. Ernestine Coudenhove-Breunner 1945. október 22-én örökre eltávozott e világból.

Testét méltatlan körülmények között helyezték el egy 10 márkás, gyalulatlan deszkákból készült fakoporsóba. Utolsó kívánságát, amelyben férje, Cuno mellett szerette volna megtalálni a végső nyugalmat a zselízi családi kriptában, sosem teljesítették.

Az utolsó megmaradt bizalmasa, Klement Hedvig, Niederalmból való távozása után az elhunyt grófnő földi maradványai felett senki sem ügyelt többé. A kezdetben átmenetinek szánt sír sorsa hosszú időn át rejtély maradt, ezért a Sacher PT csapatával úgy határoztunk, hogy nekivágunk, és kiderítjük, mi történt valójában – folytatta.

Elmondásuk szerint a családfakutató adatbázisok és korabeli források alapján viszonylag pontosan beazonosítható volt a grófnő halálának helyszíne (Salzburg/Niederalm) és időpontja (1945. október 22.).

A kegyeleti témájú online oldalakon más esetekben fellelhető konkrét sírfelirat, fejfa, emléktábla azonban sehol nem bukkant fel, így a sír pontos hollétét homály fedte. A kutatást végző csapat ezért a meglévő információk nyomán a niederalmi temetőbe (Altes Friedhofba) utazott, hogy felderítse a rejtélyt.

A festői táj közepén fekvő, nyugodt és rendezett kis temető a Keresztelő Szent János-plébániatemplom körül terül el. Meglepetésünkre a közelben, csupán egy régi, egykor védelmi célokat szolgáló kőkerítésen belül áll a híres Wallner-kastély, Lasseregg. Az apró temető felfedezése könnyedén indult: hamar rátaláltunk a Wallner család sírhelyeire, köztük a Zselízen született Ervin Wallner (1920-2000) nyughelyére, ami nagy örömmel töltött el minket. Eufóriánk tovább nőtt, amikor rábukkantunk egy Coudenhove-sírra, amelyen egy különös becenévvel ellátott név, "Jack Graf Codenhove" állt. A sírfelirat alapján könnyen beazonosítottuk az Oroszországban fiatalon elhunyt Johann Gerolf Alexander Carl Franz Von Coudenhove-Honrichs Graf (1922-1941. 07. 07.) helyét. Jack (vagy Johann) az utolsó zselízi gróf, Coudenhove Kunó testvérének unokája volt – mesélte Csonka Ákos, az expedíció másik tagja.

A lelkes kutatók öröme egyre inkább keserűségbe fordult, mivel a grófnő sírját továbbra is homály fedte. A plébániatemető után a niederalmi köztemetőbe látogattak, de itt csak frissen ásott sírok fogadták őket, ami csak fokozta a tanácstalanságukat. Ekkor egy kerékpárral érkező úriember lépett a képbe, aki azonnal felajánlotta segítségét. Ervin Berner, a temetőszolgálat és sírásás szakértője, több mint 30 évet töltött a niederalmi plébániatemetőben, így jól ismerte a sírokat és azok történetét. Sajnos, Ernestine sírjáról ő sem tudott információt adni, bár személyesen ismerte a mellette élő Wallner családot, akiket az utolsó útjukra ő kísért el. Így hát, a grófnő sírjának holléte továbbra is rejtély maradt számukra.

Valószínű, hogy a háborút követő zűrzavaros időszakban a grófnőt jelöletlen sírba helyezték, amely azóta nyomtalanul eltűnt. Egy másik elmélet szerint a grófnő földi maradványai Jack Graf Coudenhove mellett, egy közös sírban pihennek, közvetlenül Wallnerék sírjai szomszédságában.

Mindenképpen, a Zselízhez kapcsolódó Coudenhove család iránti tiszteletünk kifejezéseként egyesületünk megkoszorúzta a névtelen sírhelyet, és szimbolikusan hoztunk haza egy marék földet a sírról Zselízre, hogy azt a családi kriptában helyezzük el.

- ecsetelte Kepka.

Ahogy rámutattak, a kutatásuk egyik legszembetűnőbb felfedezése az volt, hogy rábukkantak az Ernestine grófnő halálával kapcsolatos bejegyzésre a temető halálozási anyakönyvében. Ez a dokumentum egyértelmű bizonyítékként szolgál arra, hogy 1945-ben itt helyezték végső nyugalomra.

Csonka Ákos tájékoztatása alapján a döntéshozók arra az elhatározásra jutottak, hogy mivel Niederalmban és Zselízen semmi sem őrzi az emlékét, ezért egy emléktáblával szeretnék kifejezni tiszteletüket az emlék előtt.

A történészek tanulmányútjuk során megemlékeztek a Frauenkirchen (Boldogasszony, Burgenland) impozáns bazilikájáról és titokzatos kriptájáról is, ahol az Esterházy család jeles tagja, János Károly található. Az ő személye révén Franz Schubert, valamint közvetve Franz Sacher is megtette látogatását Zselízre, a festői Garam mentén, így egy különleges történelmi láncot alkotva, amely összeköti a múlt és a zene világát.

A Sacher PT kutatása egyúttal ráirányítja a figyelmet arra is, hogy az Esterházy-kastély, a mauzóleum, a Szent Jakab-templom és a Sacher-ház felújításával párhuzamosan nemcsak az épített örökség, hanem a hozzá kapcsolódó történetek feldolgozása is nélkülözhetetlen. Zselíz múltjának hiteles és méltó bemutatása csak akkor lehet teljes, ha ezek a sorsok is helyet kapnak a kollektív emlékezetben.