Soha nem volt még dolga "betrianonozott" gyerekkel - így tanítja a románt egy magyar tanárnő Kézdivásárhelyen.

Gyakran előfordul, hogy a magyar anyanyelvű diákok gúnyolják egymás román nyelvtudását. Cserei Gyöngyvér azonban igyekszik felhívni a figyelmüket arra, mennyire lényeges a román nyelv elsajátítása.

"Az óráim kezdetén szinte mindig bemutatok nekik egy román dalt. A szöveget a telefonjaikon is követhetik, és úgy tűnik, ez nagyon elnyeri a tetszésüket" - mondja Cserei Gyöngyvér, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Főgimnázium romántanárnője. Kézdivásárhely népessége 2011-ben 18491 fő volt, ebből 16597-en magyar nemzetiségűnek vallották magukat, ami azt jelzi, hogy a város lakosságának jelentős része magyar.

Ezen a helyen a román nyelv tanítása számomra már önmagában is izgalmas kihívásnak tűnik. Gyöngyvér azonban huncut kérdésemre azt válaszolja, hogy soha nem találkozott olyan gyermekkel, aki "betrianonozott" lenne. A nehézségek inkább a többség részéről erednek, hiszen a "beszélj románul, Romániában élünk!" típusú megjegyzések érthetően csökkentik a gyerekekben az állam nyelve iránti tanulási kedvet.

"Ne azzal kezdj, hogy Romániában vagyunk, és beszélj románul!, hanem inkább azt mond, hogy érdekel, ki vagy, és szeretnélek megismerni."

"Mindig is nyitott voltam az eltérő kultúrákra" - meséli Gyöngyvér, aki egyetemista évei alatt négy román lánnyal osztotta meg az otthonát. Az évek alatt sosem merült fel komolyabb probléma az etnikai eltérésekből adódóan. "Természetesen mindkét oldalról előfordulhatnak furcsa megnyilvánulások vagy előítéletek, de fontos, hogy ezeken túllépjünk, és a normális, emberi kapcsolatokra koncentráljunk."