Sok nő havonta 200 órát szentel a háztartási feladatoknak, és sajnos gyakran úgy tűnik, hogy még ezért is ő fizet: a jóléte, a karrierje és a nyugdíja rovására.

A gazdaság és a politika még mindig nagymértékben figyelmen kívül hagyja a fizetetlen - és többnyire nők által végzett - háztartási munkát. Nem kalkulálják bele a GDP-be, nem látható a hivatalos számadatokban, gyakran nem szerepel a szociális programokban, és csak ritkán jelenik meg érvként a nők fizetett munkával kapcsolatos nehézségeiről szóló vitákban. Egyesek számára ez nem is "valódi" munka - hiszen az erőteljes társadalmi normák a házimunkát továbbra is csupán a "női kötelesség" kategóriájába sorolják. Mózes Zsófi írása.

Bár a nők egyre szélesebb körben jelennek meg a munkaerőpiacon - egyes országokban a nemek közötti foglalkoztatási különbségek szinte eltűntek -, a fizetetlen háztartási és gondozási feladatok terhe továbbra is elsősorban őket (vagyis minket) sújtja. Ez a helyzet akkor is fennáll, ha mindkét nem képviselői teljes munkaidőben dolgoznak, vagy ha a nők a család fő keresői. Sőt, még akkor is igaz, ha a férfiak munkanélküliek.

A nők folyamatosan helytállnak, és a társadalom elvárja tőlük, hogy ezt a szerepet továbbra is magukra vállalják. Közben sokszor észre sem veszik, hogy mindez valójában kemény munka. Ez a feladat hatalmas terhet jelent: rendkívül kimerítő és időigényes, főleg akkor, ha gyermekek is érintettek.

Viszont elképzelhetjük, hogy ha számszerűsítjük azt a munkát, ami elengedhetetlen az otthonunk és életünk harmonikus működéséhez, talán új fényben láthatjuk a helyzetünket. Ráadásul egy friss kutatás éppen e céllal készült, és érdekes eredményekkel szolgál.

Az Oxfam számításai alapján, amennyiben a nők számára minimálbért biztosítanának az általuk ellátott összes fizetetlen gondozási és háztartási tevékenységért, az évente közel 11 billió dolláros hozzájárulást jelentene a globális gazdasághoz. Ez a világ GDP-jének körülbelül 9%-át teszi ki, és több mint háromszorosan felülmúlja a globális technológiai ipar teljes értékét.

Egy másik korábbi tanulmány becslése szerint, ha az Egyesült Államokban a nők a háztartási munkából való részesedésükért mindössze 10 dolláros órabért kapnának - ami alacsonyabb, mint egy dadus vagy egy házvezetőnő átlagos órabére -, akkor is közel 300 dollárt tennének zsebre hetente.

Amy Westervelt újságíró egy különleges "láthatatlan munka kalkulátort" fejlesztett ki, amely az amerikai Munkaügyi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült. Ennek célja, hogy a nők jobban megérthessék, mennyit ér a munkájuk, attól függően, hogy hetente hány órát fordítanak különböző háztartási feladatokra. A kalkulátor eredményeként Westervelt becslése szerint a nők éves szinten körülbelül 44 249 dollárt kereshetnének, ami heti szinten mintegy 850 dollárt jelent – ez több mint 300 ezer forintnak felel meg.

Eddig egyetlen kutatás sem foglalkozott ennyire alaposan és széleskörűen a témával, mint a Beike Biotechnology legfrissebb tanulmánya. Ez a munkálat a háztartási és gyermekgondozási feladatok kiszervezésének költségeit vizsgálta 80 városban világszerte, beleértve Budapestet, New Yorkot, San Franciscót, Los Angeles-t, Londont, Dubajt, Zürichet, Szöult és Rómát - csupán néhány példa a sok közül.

A teljes egészében egy otthon maradó szülő által vállalt munkaterhelés értékét nyolc gyakori házimunka elemzésével és az egyes feladatokra fordított idő számszerűsítésével állapították meg havonta, és a háztartásban élő gyerekek számától függően.

Egy tipikus otthon maradó szülő, aki két gyermeket nevel, havonta...

Ez összesen 200 óra, ami havonta körülbelül kilenc teljes munkanapot jelent.

Egy tipikus négygyerekes otthon maradó szülő havonta körülbelül 300 órát szentel a háztartási és gondozási feladatoknak. Érdemes megjegyezni, hogy ha több gyerek van a családban, gyakran előfordulnak szinergiák: például ha nem főzünk minden gyermeknek külön, vagy egyszerre tudjuk kimosni a ruháikat. Ahhoz, hogy jobban érzékeljük a helyzetet, egy 8 órás munkanap havonta körülbelül 160 órát jelent. Ez a szám fele annyi, mint amennyire egy négygyerekes család ellátása szükséges.

A kutatók ezután megvizsgálták, hogy a világ különböző városaiban összesen mennyibe kerülne, ha a kétgyerekes családokban felmerülő feladatokat – mint például a gyermekgondozás, takarítás és oktatás – különféle külső szolgáltatóknak, mint dadák, takarítók és tanárok, adnák át. Ezzel a megközelítéssel próbálták megragadni az otthon maradó szülők tényleges "értékét". A tíz legmagasabb pénzbeli értéket mutató város között a havi költségek Zürichben 5400 euróra, míg Helsinkiben 3900 euróra rúgtak.

az Egyesült Királyság egyéb városai között Edinburgh a második helyen végzett 3200 euróval, míg Manchester a harmadik helyet foglalta el 2900 euróval. A vizsgált amerikai városok közül San Francisco kiemelkedett a 4900 eurós költségével, ami a legmagasabbnak számít a listán. Washington D. C. a 7. helyet érte el 4200 euróval, New York City a 8. helyen zárt 4100 eurós havi kiadással, míg Los Angeles 4000 eurós költséggel a 9. helyet foglalta el. Az elemzés alapján tehát jól látható, hogy a nagyvárosok között jelentős eltérések vannak a munkahelyi kiadások terén, és a brit főváros a legdrágább a maga 3800 eurós havi költségével.

Budapest a lista 68. helyén áll, havi 1300 eurós átlagos jövedelmével.

Ezek a becslések valószínűleg a legtöbb gyereket nevelő ember számára nem meglepők, különösen, ha korábban a házimunka vagy a gyerekgondozás egy részét fizetett szakemberekre bízták. De meglepő lehet azok számára, akik szerint a háztartási munka nem "igazi" és nem "kemény" munka.

És ahogy a Beike Biotechnology tanulmánya és sok más tanulmány is mutatja, valóban rengeteg időt, és ami ebből következik, energiát, szellemi erőforrást és fizikai erőfeszítést igényel a háztartás vezetése és a családról való gondoskodás. Még inkább, ha figyelembe vesszük azt a munkát, amelyet a fenti tanulmány nem vett figyelembe, és amely az egészséges kapcsolatok fenntartásához szükséges összes kognitív munkára vonatkozik - beleértve a partnerrel és a gyerekekkel való kapcsolatot is.

A heteroszexuális kapcsolatokban a nők gyakran kénytelenek olyan terheket vállalni, amelyek a társadalmi elvárásokból fakadnak, és ez sok esetben a teljes munkaidős foglalkoztatásuk mellett történik. Ebből az okból származik Arlie Russell Hochschild szociológus "második műszak" kifejezése, amely a nőkre nehezedő, gyakran láthatatlan, de annál megterhelőbb háztartási és családi feladatokat jelöli. Ez a jelenség számos nemi egyenlőtlenséghez vezet, és tovább súlyosbítja azokat a meglévő társadalmi feszültségeket, amelyek a nemek közötti egyenlőség megteremtését akadályozzák.

Ahogy egy brit kutatás rávilágított, a nők szabadidővel való gazdálkodása drámai eltéréseket mutat a férfiakéhoz képest. Amikor éppen nem dolgoznak, a nők sokkal nagyobb arányban szánják idejüket fizetetlen tevékenységekre, mint például háztartási feladatok vagy családi gondoskodás. Ez a jelenség hozzájárul a nemek közötti hobbihiányhoz is, hiszen a nőknek sokkal kevesebb szabadidejük marad a szabadidős tevékenységekre, mint a férfiaknak. Ráadásul ez a helyzet nemcsak a pihenés és önmegvalósítás lehetőségét csökkenti, hanem a társadalmi és kulturális részvételt is korlátozza.

A kiégés és a stressz fokozott kockázatának vannak kitéve: bizonyos kutatások szerint a nők 32 százalékkal nagyobb valószínűséggel élnek át ilyen problémákat, mint a férfiak.

De a nem fizetett, mégis rendkívül értékes és szükséges háztartási munkák elvégzése jelentős hatással van a nők karrierjére és pénzügyeire is.

A női munkavállalók helyzete gyakran összetett kihívásokkal teli, hiszen az elvárások gyakran őket sújtják leginkább. Ennek következtében sokan kérnek rugalmas munkaidőt vagy váltanak részmunkaidőre, hogy jobban tudják kezelni a családi kötelezettségeiket. Azonban, ahogy a nők karrierjüket a családi élethez igazítják, és minél hosszabb ideig tart ez az alkalmazkodás, annál inkább nő a szakadék a fizetésük és a karriercéljaik között. Ez a helyzet egyre inkább logikussá teszi, hogy egy idő után a nő kénytelen legyen lemondani a munkájáról, vagy legalábbis annak egy részéről. Így a valós karrierlehetőségei és a kitűzött céljai közötti távolság folyamatosan növekszik.

Nem meglepő tehát, hogy a nők nyugdíjba vonulásakor jelentősen alacsonyabb juttatásokra számíthatnak. Az Egyesült Királyságban a Pensions Policy Institute legfrissebb tanulmányából kiderül, hogy a nőknek körülbelül 19 évet kellene pluszban dolgozniuk ahhoz, hogy a férfiakkal egyenlő nyugdíjmegtakarítással léphessenek be a nyugdíjas éveikbe. Az Egyesült Államokban pedig az Alliance for Lifetime Income új kutatása azt mutatja, hogy a jelenleg nyugdíjba vonuló nők sokkal nagyobb pénzügyi kockázatokkal néznek szembe, mint férfi megfelelőik. Miközben a 2030-ra 65 éves korba lépő férfiak medián nyugdíjcélú megtakarítása 269 ezer dollár, a nők esetében ez az összeg csupán 185 ezer dollárra rúg.

Az OECD-országokban a férfiak és a nők nyugdíjas jövedelme közötti különbség átlagosan 26 százalék.

Azok az anyák, akik a családalapítás idején a karrierjük mögött hagyva otthon maradtak, vagy soha nem léptek be a munka világába – ami már messze nem annyira elterjedt, mint korábban volt – sokszor még nehezebb helyzetbe kerülhetnek. A teljes munkaidős gyermekgondozás ugyanis azt jelenti, hogy nemcsak jövedelem, hanem társadalombiztosítási ellátás és hitel lehetőség sincs, így anyagi tartalék nélkül maradhatnak, ha váratlan események lépnek fel. Kivéve, ha előre gondoskodtak a pénzügyi jövőjük védelméről, például válás vagy a partnerük elvesztése esetére.

Mégis, számos kutatás alátámasztotta, hogy a válás pénzügyi terhei különösen a nőket érintik hátrányosan. Sok esetben ők azok, akik anyagi szempontból kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek, sőt, a következmények érezhetően megnehezítik az életminőségüket és a jövőbeli lehetőségeiket is.

A szegénység és a hajléktalanság súlyos kockázatai folyamatosan fenyegetik őket.

A valóság az, hogy a nők komoly áldozatokat hoznak, amikor a fizetetlen háztartási munka jelentős részét magukra vállalják. Ennek következményeként nemcsak fizikai és mentális jólétüket veszélyeztetik, hanem elveszítik a karrierépítés lehetőségeit is. Ezen kívül alacsonyabb megtakarításokkal és nyugdíjjal szembesülnek, ami tovább csökkenti a stabilitásukat, biztonságukat és védelmüket az élet különböző területein.

A hagyományos nemi szerepek gyakran úgy működnek, mint egy kiegészítő rendszer: a férfiak szerepe biztosítja a (viszonylagos) stabilitást és védelmet, míg a nők szerepe esetében a siker gyakran csak egy vállveregetés formájában jelentkezik – ha éppen kedvező a helyzet. Ha nem, akkor a nőket sokszor csupán megvetés fogadja a társadalom részéről.

A legnyilvánvalóbb megoldás az lenne, ha a férfiak aktívan részt vennének a ház körüli feladatokban, anélkül hogy a nőknek folyamatosan irányítaniuk kellene őket, hiszen ez is a munka egy formájának számít. De vajon miként érhető el ez, amikor még mindig sok férfi úgy véli, hogy a házimunka "nem férfias"?

Nyilvánvalóan meg kell változtatnunk a házimunkával kapcsolatos narratívát, és el kell ismernünk a munka valódi értékét és hatását. Azt, hogy ez a munka valójában ugyanolyan társadalmi méltósággal és gazdasági jelentőséggel bír, mint az otthonon kívüli munka.

A társadalmi normák átalakítása mellett a politikai színtéren is elengedhetetlen a változás. Napjainkban még az egyenlőségért harcoló családok is komoly nehézségekkel szembesülnek, hiszen a megélhetés terhei folyamatosan növekednek és egyre inkább megfizethetetlenné válnak.

Elengedhetetlen, hogy megteremtsük az általános, ingyenes és magas színvonalú gyerekgondozás lehetőségét, valamint a széleskörű, díjazott szülői szabadságot - mind nők, mind férfiak számára. Célunk egy olyan társadalom kialakítása, ahol az embereknek nem kell a végsőkig küzdeniük, csupán azért, hogy fenntartsák magukat és gondoskodjanak szeretteikről.

Gloria Steinem egyszer azt mondta:

"A nők addig nem lesznek egyenlőek az otthonon kívül, amíg a férfiak nem lesznek egyenlőek az otthonon belül."

A kedvező hír az, hogy a társadalmi struktúránkat mi magunk formáltuk. A "házi munka" kifejezés csupán az ipari forradalom kezdetén lépett be a köztudatba, amikor a férfiak szerepe az otthoni életben jelentősen csökkent a korábbiakhoz képest.

Bármi, ami jelenleg történik, nyitott a kérdéseinkre és a változtatásokra. Ha egyszer ráébredünk, mennyi igazságtalanság rejlik benne, elengedhetetlen, hogy lépéseket tegyünk a változás érdekében.

Kiemelt képünk színes illusztrációként szolgál - Forrás: Getty Images / The Good Brigade