Száz év elteltével végre fény derült egy magyar herceg gyilkosságának évszázados titkára.
Szó sem volt hidegvérről: brutálisan és agresszívan, dühtől vagy gyűlölettől hajtva gyilkolták meg az egykori macsói bánt, IV. Béla unokáját, Béla herceget 1272-ben - állapították meg egy, az ELTE kutatói által vezetett nemzetközi projektben, amely során azt sikerült megerősíteni, valóban Béla herceg maradványait találták meg. A vizsgálatokkal egy évszázados régészeti és történeti kérdést oldottak meg.
Az ELTE hivatalos weboldalán olvasható információk szerint 1915-ben a Margit-szigeti domonkos rendi kolostor területén végzett régészeti ásatás során egy fiatal férfi maradványaira bukkantak. A felfedezés körülményei, a történeti háttér, az eltemetés helyének jellemzői, valamint a csontokon észlelt sérülések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a maradványok esetleg egy Árpád-házi herceghez, konkrétan Béla macsói bánhoz köthetők. Azonban a korszak tudományos módszereinek korlátai miatt ezt a feltételezést abban az időben nem tudták sem megerősíteni, sem cáfolni.
Béla macsói herceg (született: 1243 után - elhunyt: Margit-sziget, 1272. november) különleges származással rendelkezett, hiszen anyai ágon IV. Béla király, apai ágon pedig a híres Rurik-dinasztia örököse volt, amely számos kijevi nagyherceget adott a történelemnek. A 13. századi osztrák krónikák említése szerint Béla herceg tragikus sorsa 1272 novemberében következett be, amikor Héder nembeli "Kőszegi" Henrik merényletet hajtott végre ellene a mai Margit-szigeten. A herceg súlyosan megsebesült, és holttestét a szigeten álló kolostorban helyezték végső nyugalomra.
2018-ban Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék) vezetésével nemzetközi kutatócsoport alakult, amelyben antropológus, genetikus, régész és archeobotanikus szakemberek, stabilizotóp- és radiokarbon specialisták, valamint fogorvosok vettek részt. A vizsgált férfi bizonyító erejű genetikai azonosítását az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében Borbély Noémi és Szécsényi-Nagy Anna végezték el, és több bizonyítékot is azonosítottak, nemcsak a genetikai adatokat, de még a fogakban maradt mikrofosszíliákat is elemezték, ahogy a férfi csontjaiban megőrződött szén- és nitrogénizotópokat is.
A csontváz vizsgálata során összesen 26, a férfi halálával összefüggésbe hozható sérülést azonosítottak, amelyek mindegyike egyetlen erőszakos esemény következtében keletkezett. A sérülések arra utalnak, hogy a támadást valószínűleg három elkövető hajtotta végre, akik összehangoltan léptek fel. A herceg sérüléseinek elhelyezkedése és típusa alapján egy nyílt összecsapás során, védőfelszerelés nélkül, szembesült támadóival, ami azt jelzi, hogy tudatában volt a rá irányuló agressziónak, és próbálta megóvni magát. A gyilkosság során a merénylők kétféle fegyvert használtak: egy valószínűsíthető szablyát és egy hosszúkardot. A merénylet a fej és a felsőtest ellen irányuló kardcsapásokkal indult, és miközben az áldozat igyekezett megakadályozni a további támadásokat, vágásokkal és védekezés közben sérüléseket szenvedett a karjain.
A támadók végül oldalról érkező csapásaikkal végleg harcképtelenné tették az áldozatot. A merénylők ezt követően sem álltak meg, és amikor a herceg a földre zuhant, halálos sebeket ejtettek a fején és az arcán. Az agresszió mértéke, valamint az arcra mért vágások és ütések arra utaltak, hogy a támadók intenzív érzelmi állapotban voltak – mint például hirtelen düh vagy gyűlölet – míg az összehangoltan okozott sérülések a gyilkosság előre megfontolt szándékát valószínűsítették.
A kutatások eredményei alapján megállapítható, hogy a macsói Béla herceg ellen 1272 novemberében végrehajtott merénylet, bár részben vagy teljesen meg volt tervezve, mégsem történt hidegvérrel - fogalmaztak a szakértők.
