Szécsényi Bálint: Milyen befektetési lehetőségek kínálkoznak zűrzavaros időkben? Zűrzavaros időkben, amikor a gazdasági és politikai bizonytalanságok árnyékot vetnek a jövőre, fontos, hogy tudatosan válasszunk befektetéseket. Az alábbiakban néhány olyan

A magas kamatszint jelentős gátat szab a befektetéseknek, és Szécsényi Bálint, az Equilor Befektetési Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint ez a helyzet valószínűleg jövőre is megmarad. A Budapesti Értéktőzsde korábbi alelnökeként a szakember az InfoRádió Aréna című műsorában kifejtette, hogy Donald Trump milyen mértékben befolyásolja a globális gazdaságot. Ezen túlmenően megosztotta véleményét arról is, hogy milyen összeggel érdemes elindulni a tőzsdézés világában.

Hogyan kommentálja az első negyedéves GDP-adatot? Nem lett jó?

Nem lett jó, csalódást keltő, ha röviden akarom megfogalmazni. Nyilván ennek sok oka van, részletes adatok még nincsenek, azokat csak június 3-án közli majd a KSH, de látszik, hogy a szolgáltatások segítették, az ipar és az építőipar pedig fékezte a GDP-növekedést.

A befektetések, a beruházások, a fogyasztás, mi az, ami legkevésbé alakult úgy, ahogy az előzetes elemzői konszenzus mondta? Ott plusz 0,3 százalék körül lőtte be mindenki.

Így van. A fogyasztás 2-2,5 százalékkal járult hozzá, de a beruházások mínusz 3-4 százalékkal. A beruházásokkal van a baj, Magyarországon nincs beruházási kedv, lett egyfajta nagy óvatosság a befektetők, beruházók részéről, ez erőteljesen látszik.

Mi formálja meg a beruházási hajlandóságot? Valójában csak a kedv játszik szerepet? Pénzügyi források elviekben rendelkezésre állnak, nem igaz?

Pénz, tőke lenne rá, de van két dolog, ami, szerintem, az adott helyzetben meghatározó. Az egyik a relatív magas kamatszint. Ilyen magas kamatokkal nem szívesen finanszíroztatják magukat a beruházók, hiszen általában a beruházásokhoz nemcsak tőke, hanem hitel is kell. A másik pedig az egyértelmű bizonytalanság, ami kialakult most a világban. Elsősorban persze Donald Trump különböző intézkedései miatt, azok visszahatottak ezekre a beruházási döntésekre is.

Mi az, ami ebben a helyzetben kétséges? Donald Trump elnök reggel kinyilatkoztat egy figyelemreméltó számot, majd délután visszavonja azt. Nem lenne érdemes idővel észrevenni, hogy ennek van egy sajátos ritmusa? Előbb-utóbb úgyis elérkezik a megegyezés pillanata, hiszen Trump, ahogy ő maga is hangsúlyozza, üzletember, és mindig a megállapodásokra törekszik.

Igen, ebben teljes mértékben egyetértek. Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb bekövetkezzen, de a piac még nem igazán ismeri fel, hogyan kellene ezeket a tényezőket helyesen értelmezni. A piaci szereplők többsége még nem alkalmazkodott ehhez a helyzethez, hiszen nem ez volt a megszokott számukra.

Egy befektetési szakember sem biztos, hogy képes megragadni ennek a dinamikának és ritmusnak a bonyolultságát. Vagy talán ő is most ismerkedik meg Donald Trump második ciklusos elnökként való szereplésével?

Donald Trump viselkedése az első ciklusában jelentősen eltért a mostani másodiktól. Az első mandátuma alatt volt egyfajta alkalmazkodási időszak, amikor még próbálta megtalálni a helyét ebben a hatalmas szerepben, és a globális politikai, valamint gazdasági környezet is teljesen más volt. Ezt a különbséget mindenkinek érdemes figyelembe venni. Szeretnék még egy fontos tényezőt megemlíteni: az EU-források hiányát. Az elmúlt évtizedekben Magyarország gazdasági növekedésének egyik kulcseleme volt, hogy ezeket a támogatásokat sikerült a helyi gazdaságba integrálni. Jelenleg azonban ezek a források már régóta nem állnak rendelkezésre, és úgy tűnik, hogy a közeljövőben sem várható, hogy helyreállnak.

Miért elengedhetetlenek az EU-források a beruházásokhoz? Sokszor halljuk, hogy a sikeres beruházások alapja a piaci kereslet, hiszen mindenki tudja, hogy az innovációknak és termelési folyamatoknak a piacon kell helytállniuk, hogy nyereséget generáljanak. De a valóság az, hogy a megfelelő források nélkül a legígéretesebb ötletek is elhalhatnak, mielőtt még lehetőség nyílna kipróbálni őket. Az EU-források nem csupán pénzügyi támogatást jelentenek, hanem egyfajta biztonságot is, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy kockázatosabb, ámde potenciálisan jövedelmezőbb projekteket valósítsanak meg.

Természetesen, itt van egy egyedibb megfogalmazás: Valóban, ez egy komoly aggodalomra ad okot. A magyar gazdaság szoros kapcsolatban áll az európai gazdasági térséggel, hiszen mind az export, mind az import tekintetében jelentős szereplő vagyunk. A német autógyártók nehézségei széles körben ismertek, és ezek a problémák is jelentős hatással vannak a magyar gazdasági növekedésre. Jelen pillanatban azonban bármely termék, amelyet Magyarországon állítunk elő, sokkal alacsonyabb potenciális kereslettel néz szembe az Európai Unión belül, mint azt korábban tapasztaltuk.

Mire lehet számítani a következő negyedévek során? Sokszor hallani, hogy amikor a gyárak újra beindulnak, és a gépekből árad az energia, akkor elérkezik az idő, amikor a fejlődés irányába mozdulunk el, és ez nem csupán a bázishatások következménye. Az optimizmus és a lendület most különösen fontos, hiszen a gazdasági környezet folyamatosan változik, és a megfelelő időben hozott döntések kulcsszerepet játszanak a jövőbeli eredmények alakulásában.

Az elemzői várakozások korábban 1,8 százalékos gazdasági növekedést prognosztizáltak Magyarország számára, de egyre inkább kétséges, hogy ez a szám tartható lesz. Ha tovább mélyedünk a problémákba és kockázatokba, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mezőgazdaságban tapasztalható száj- és körömfájás okozta kihívásokat, amelyek negatív hatással vannak a szektor jövőbeli hozzájárulására az országos GDP-hez. Ugyanakkor érdemes megemlíteni a filmipart is, ahol Trump nemrégiben 100 százalékos vámot vezetett be a külföldön készült filmekre. Kérdéses, hogy ez milyen következményekkel jár majd a szektor számára, amely eddig a GDP fél százalékát adta Magyarország gazdaságához.

A mezőgazdaság a teljes GDP-n belül csupán egy aprócska szeletet képvisel, és bár néhány évvel ezelőtt akadt olyan helyzet, amikor a kiváló mezőgazdasági teljesítmény segített a gazdasági növekedés fellendítésében, hosszú távon ez nem tűnik fenntartható stratégiának.

Hosszú távon azokra a szektorokra számíthatunk, azokra a gyárakra, azokra a vállalatokra, amelyek arra jöttek létre, hogy a GDP-növekedést ösztönözzék. Én bizakodó vagyok, és azt gondolom, hogy bizakodónak is kell lennünk, hogy ezek a beruházások, akár autóipari, akár akkumulátorgyártó kapacitások, vagy akár építőipari beruházások, előbb-utóbb alacsonyabb kamatszinttel szembesülve, a háború végével és egy fellendülő európai gazdasággal találkozva szemmel látható növekedést fognak eredményezni az országban.

Azt mondhatjuk, hogy azok az iparágak, amelyeket Magyarország jelenleg korszerűsít és fejleszt, igencsak figyelemre méltóak. Ezek az ágazatok olyan lehetőségeket kínálnak, amelyek a jövő gazdasági táját formálhatják meg, és a fejlődésük nemcsak a hazai piacra, hanem nemzetközi szinten is komoly hatással lehet.

Ez nem feltétlenül így van. A jelenlegi helyzet, amit tapasztalunk, kétségtelenül negatív hatással bír az autóiparra, sőt, az akkumulátorgyártókra is kihat. Ha Donald Trumpra is visszatérünk egy pillanatra, nehéz pontosan megjósolni a következményeket, de senki sem állítaná, hogy szándékosan ártana magának vagy az amerikai gazdaságnak. Ez a gazdaság pedig számos szálon kapcsolódik az európai és ázsiai piacokhoz is.

Egy profi befektető hogy számol az amerikai elnök a racionalitásával? Azt mondja, hogy biztos nem akarhat rosszat a saját gazdaságának, ebből következően ezt, meg ezt, meg ezt fogja tenni?

Rövid távon nincs változás. Trump második elnöksége eddig nagy csalódást okozott, hiszen az első lépései és ígéretei arról szóltak, hogy véget vet minden háborúnak, rendeződnek a megoldatlan ügyek, és erős gazdasági fellendülés, valamint tőzsdei élénkítés vár ránk, legalábbis az Egyesült Államok területén, ami aztán potenciálisan kiterjedhet a globális gazdaságra is. Eleinte valóban elindult egyfajta fellendülés, de most már egyértelmű, hogy a helyzet sokkal bizonytalanabb, mint ahogy azt az ő megosztó személyisége korábban sugallta. Nem szeretnék közhelyeket puffogtatni, de a valóság éppen az ellentéte annak, amit vártak.

Sokan úgy vélik, hogy az ukrajnai háború befejezése jelentős fordulópontot jelentene, amely segítene rendezni a folyamatokat, hiszen a konfliktus vége legalábbis a költségek csökkentését hozná magával. Egy tapasztalt szakértő is hangsúlyozza, hogy ez a tényező kulcsszerepet játszhat a jövőbeli fejlődésben.

Sajnos, egyre inkább úgy tűnik, hogy a háború kérdése nem olyan központi téma már, mint ahogyan azt egykoron gondoltuk. A jövőt illetően bizonytalanok vagyunk; nem tudjuk, mit hoz a tűzszünet, vagy hogy egy jogilag lezárt konfliktus milyen következményekkel jár. A jelenlegi helyzetben sokan már annak is örülnének, ha legalább a harcok megszűnnének, lehetővé téve, hogy más fontos ügyekre összpontosíthassunk, mint például a fegyverszállítások vagy az áldozatok sorsa. Az egyetlen dolog, ami biztosnak tűnik, hogy az Ukrajna újjáépítése rövid távon is kedvező hatással lesz, és gazdasági fellendülést hozhat. Az igazi kérdés az, hogy a magyar gazdasági szereplők milyen mértékben tudják majd kihasználni ezt a lehetőséget.

Ennek látják valamiféle kimeneteit? Földrajzilag nagyon közel vagyunk Ukrajnához. A magyar gazdasági szereplők egy része már elég erős ahhoz, hogy ilyen közeli területeken jó teljesítményt tudjon nyújtani. Látnak ebben racionalitást?

Bízom abban, hogy a magyar gazdaság szereplői aktívan részt tudnak venni ebben a folyamatban. Azonban felmerül a kérdés, hogy a döntések mennyire lesznek politikai indíttatásúak, és mennyire alapulnak racionális gazdasági megfontolásokon. Jelenleg látható, hogy az Egyesült Államok komoly erőfeszítéseket tesz Ukrajna újjáépítésére, és számos nyersanyagára is szeretné kiterjeszteni befolyását. Az igazi kérdés az, hogy kinek és milyen mértékben jut majd részesedés ebből a folyamatból.

A politikai kapcsolatok elemzése alapján nehéz lenne más következtetésre jutni, mint hogy a helyzet kedvezően alakul számunkra. Vagy talán az üzleti érdekek és a politikai játszmák nem is olyan könnyen összeegyeztethetők?

Nem, ebben valóban komoly összefonódások rejlenek. Nem szeretnék politikai elemzőként tetszelegni, de nyilvánvaló, hogy az ukrán és magyar kapcsolatok nem éppen a legjobb formájukat mutatják.

De az amerikai-magyar kapcsolatok igen.

Tökéletesen egyetértek, hiszen ennek a két tényezőnek a harmóniája fogja meghatározni, hogy valójában milyen módon tudunk bekapcsolódni ebbe a folyamatba.

Milyen befektetéseket érdemes fontolóra venni 2025-ben?

Mivel a kamatszintek továbbra is jelentős magasságokban mozognak, nemcsak itthon, hanem az európai piacon és az Egyesült Államokban is, úgy vélem, hogy a kötvények elengedhetetlen elemei kell, hogy legyenek a befektetők idei portfóliójának. Ugyanakkor javaslom, hogy a prudens befektetők mérsékeljék az amerikai eszközök arányát portfóliójukban.

Miért? Az a vélekedés járja, hogy a világ egyik legnagyobb gazdaságában, ahol a verseny szinte élet-halál harcnak tűnik, a vállalatok teljesítménye alapvetően meghatározza értéküket, és ebbe senki sem avatkozhat bele.

Valóban, a jelenlegi világgazdasági helyzetben nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok hegemóniája, amely korábban kivételes és domináns szerepet játszott a globális gazdaságban, hirtelen megkérdőjeleződött. Ez a változás bizonytalanságot hoz az amerikai vállalatok gazdasági növekedésében is, hiszen ha nem rendelkeznek olyan politikai támogatással a nemzetközi üzletek megkötéséhez, mint azelőtt, akkor a növekedési lehetőségeik is csökkenhetnek. Bár nem állítom, hogy az amerikai állampapírok ne lennének teljesen megbízhatóak, és azt sem, hogy a nagy multinacionális vállalatokat, amelyek nemcsak az USA-hoz, hanem a világ más részeihez is kapcsolódnak, ne lehetne bátran a portfólióban tartani. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az elmúlt évben számos túlárazott értékpapírral találkoztunk az amerikai piacon. Ennek hátterében több tényező is állt, de ahogy visszatérünk a normális kerékvágásba és a racionális értékelésekhez, úgy valószínű, hogy ezeknek az értékeknek is csökkenniük kell.

Ha az amerikai kötvények és részvények súlyozását csökkentjük, érdemes alternatív befektetési lehetőségeket keresni. Ilyenek lehetnek például a nemzetközi részvények, amelyek diverzifikációt kínálnak, vagy a különböző szektorokban található részvények, mint például technológiai, egészségügyi vagy fenntartható energia cégek. Továbbá, a reáljavak, mint az ingatlan vagy nyersanyagok, szintén jó kiegészítést nyújthatnak. A kriptovaluták és a digitális eszközök is izgalmas lehetőségeket rejthetnek, ám ezek magasabb kockázatot hordoznak. Az alternatív befektetések, mint például hedge fundok vagy magántőke alapok, szintén érdekes választások lehetnek a portfólió diverzifikálására.

Vannak olyan ázsiai piacok például, de a magyar piac is érdekes lehet ilyen szempontból, ahol pont ellenkezőleg, inkább alulárazottság volt megfigyelhető. Egyébként egész Közép-Kelet-Európában így volt, és annak ellenére, hogy természetesen senki nem tudja kivonni magát a vámháború hatásai alól, azért vannak olyan vállalatok, amelyek elég jól tudnak működni ebben a környezetben is, és nem feltétlenül vannak ennyire kiszolgáltatva a megemelkedett vámoknak.

Mi állhat az alulárazottság hátterében? Talán a környezeti tényezők játszanak szerepet? Vagy az, hogy Kelet-Közép-Európában helyezkedik el?

Abszolút egyetértek. Fontos észben tartani, hogy az intézményi befektetők túlnyomó része amerikai vagy angolszász gyökerekkel rendelkezik. Ha pedig az Egyesült Államokból tekintünk a világra, Közép-Kelet-Európa sokak számára háborús övezetként jelenik meg. A térképet szemügyre véve jól látható, hogy a régió határai érintkeznek egymással, ami mindenképpen a befektetések alulsúlyozását vonja maga után.

Nem elég nagy a nagyítójuk? Azért azt, mondjuk, lehetne látniuk, hogy a térségben nagyon stabil országok is vannak. Magyarország elég stabil ország.

Ez így van. Az összes közép-kelet-európai ország elég stabil. Ennek ellenére ilyenkor az óvatosság sokkal inkább szerepet játszik a döntésekben, ami egy háború esetleges befejeztével vagy egy tűzszünettel ki tud árazódni a piacokból.

Ugyanolyan szemmel néznek ránk, mint a lengyelekre, vagy figyelembe veszik az országok közötti eltérő méreteket? A lengyelek helyzete sem kedvező, hiszen ők is a háború szélén állnak, azonban az oroszokkal való kapcsolatuk már teljesen más dimenzióban mozog.

Nyilván látják a különbségeket, de látják azokat a különbségeket is, amelyek például az Európai Unióval való kapcsolatunkat jellemzik. Azt is látják, hogy a magyar gazdasági növekedéshez, amit a cégek növekedése táplál, hiányoznak például az EU-s források, amelyek a lengyeleknél nem hiányoznak ilyen mértékben. Csak egy példát hadd mondjak erre, nálunk a BUX-index papírjainak az előretekintő értékelése, a P/E mutatója, 6,9. Az USA-ban 21,4. Európában 15 százalék, tehát 15-ös az értéke ennek a rációnak. Ez azt mutatja ugye, hogy a cégek árfolyama az előretekintő eredményüknek hányszorosát éri, egy cég részvénye mennyit ér. Ez mindenképpen alulárazást mutat Magyarország tekintetében.

Képesek vagyunk saját magunkat kiemelni a nehéz helyzetekből, mint ahogy Münchausen báró is tette, vagy esetleg a részvényeink árazása nem csupán rajtunk múlik?

Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy a helyzetünk nem csupán rajtunk múlik. Természetesen van szerepünk benne, hiszen elengedhetetlen a költségvetési fegyelem fenntartása és az infláció kontrollálása. Azonban mivel mélyen integrált részesei vagyunk az európai uniós gazdasági rendszernek, valójában a gazdasági jövőnk nagymértékben függ az Európai Unió, különösen Németország gazdasági teljesítményétől.

A költségvetési fegyelem szerepe a vállalat részvényárfolyamában kulcsfontosságú tényező. Amikor egy cég szigorúan betartja a költségvetési kereteit, az nemcsak a pénzügyi stabilitását erősíti meg, hanem a befektetők bizalmát is növeli. A jól átgondolt pénzügyi tervezés és a költségek hatékony menedzselése hozzájárulhat a profitabilitás javulásához, ami pozitívan befolyásolja a részvények értékét. Ezen kívül a költségvetési fegyelem segít elkerülni a felesleges kiadásokat, és lehetővé teszi a források optimális elosztását, így a cég versenyképessége is nő. A befektetők figyelmesen követik a vállalat pénzügyi teljesítményét, és a költségvetési fegyelem hiánya esetén könnyen elfordulhatnak az adott cégtől, ami a részvényárfolyam csökkenéséhez vezethet. Összességében tehát a költségvetési fegyelem nem csupán számok kérdése, hanem a cég egészséges növekedésének, valamint a befektetői bizalom fenntartásának alapja is.

Egy vállalat részvényeinek árfolyama számos tényezőt tükröz, amelyek közül az egyik legfontosabb a cég által termelt eredmény. Azonban van egy másik, sokkal komplexebb dimenzió is, amely a jövőbeli növekedési lehetőségeket érinti. A tőzsdei árfolyam nagyrészt attól függ, hogy a befektetők hogyan értékelik a vállalat jövőbeli osztalékait és értékét. A jövőbeli növekedés számos külső faktortól függ, például az adórendszer esetleges változásaitól, az infláció alakulásától, a devizaárfolyamok ingadozásától, valamint a munkaerőpiac keresleti és kínálati viszonyaitól. Mindezek a tényezők összességében meghatározzák, hogy az intézményi befektetők hogyan látják a cég jelenlegi értékét, és ez hogyan jelenik meg az árfolyamban.

Mi ebből a legkevésbé biztos? Az adópolitika vagy az infláció? Az elmúlt időszakban azt tanultuk meg, hogy az egyik is, másik is villámgyorsan változhat, és nyilván összefüggésben vannak egymással.

A politikai változások kétségtelenül a legnehezebben előrejelezhető tényezők közé tartoznak. A makrogazdasági folyamatok nem feltétlenül a kormány közvetlen irányítása alatt állnak; léteznek olyan globális trendek és mozgások, amelyek saját dinamikájukkal formálják a gazdasági környezetet, legyenek azok kedvező vagy kedvezőtlen hatásúak. A kormányzati intézkedések, mint például az új adók bevezetése vagy a szektorális támogatások módosítása, a legnagyobb kockázatot hordozzák magukban. Ezek a lépések könnyen megingathatják a befektetők bizalmát, és kérdéseket vethetnek fel arról, hogy a vállalatok képesek lesznek-e fenntartható eredményeket produkálni. Érdemes megemlíteni, hogy léteznek olyan cégek, mint az OTP vagy a Richter, amelyek tevékenysége nem csupán Magyarországra korlátozódik. Ezek a vállalatok a bevételük jelentős részét más piacokról szerzik, így a befektetőknek figyelembe kell venniük azokat a nemzetközi piacokat is, ahol ezek a cégek aktívan működnek. Magyarországi gyökereik ellenére tehát a globális trendek és a különböző piacok alakulása is komoly hatással lehet a jövőbeli teljesítményükre.

Ilyenkor a cégek értékelése el tud válni az anyaállam értékelésétől? Ha jól emlékszem, az OTP-é, nem olyan nagyon régóta, eggyel jobb, mint a magyar állam besorolása.

Így van, el tud térni tőle. Eljutottunk oda, és erre nagyon büszkék vagyunk, hogy van olyan vállalatunk, amelyiknek el tud térni az értékelése. Azért ez más országokban megszokott, egy holland vagy egy osztrák, de egy amerikai vállalat is tud másmilyen értékelést kapni, hiszen egész más kockázatokkal szembesül, mint az adott állam, ahol be van jegyezve.

Melyek a befektetési trendek 2025 elején, amikor minden eléggé bizonytalannak tűnik? Látszanak-e egyáltalán befektetési trendek?

Látszanak. Azt látjuk, hogy a kötvények még mindig vonzó befektetésnek bizonyulnak, főleg amikor a részvényárfolyamokat sokkal nehezebb előre jelezni. Az arany jelentősen erősödött az elmúlt két évben is. Ez nagyon érdekes, mert már sokszor leírták az aranyat, mondván, hogy valójában nincs semmilyen egyéb funkciója, persze tartalékvalutaként vagy tartalékeszközként funkcionál, de valójában sok mindenre nem lehet a mindennapi életben használni.

Indiában az esküvői szezon varázslatos időszakot hoz magával, amikor a gyönyörű ékszerek iránti kereslet megugrik. Ez a fokozott érdeklődés természetesen az árakat is az egekbe repíti.

Valóban, az aranynak nem csupán ipari felhasználása létezik, de a jelenlegi értékváltozások azt is jelzik, hogy a befektetők mennyire óvatosak bizonyos eszközosztályokkal szemben. Emellett a kriptovaluták növekedése is figyelemre méltó, ám e téren mindenképp javaslom a körültekintést. Az intézményesedés folyamata még mindig távol van a befejezéstől, de kétségtelen, hogy egyre inkább előtérbe kerülnek.

Az arany emelkedésének mi a konkrét magyarázata? Félnek a bizonytalanságtól az emberek, és akkor azt mondják, hogy egy darab fém legalább megvan? Nem is biztos, hogy fizikai arany formájában birtokolnak aranyat.

Teljesen igazad van, a legtöbb befektető általában arany ETF-ekbe és különböző befektetési alapokba fekteti a pénzét, amelyek tényleges aranytartalommal bírnak, és ezeket a részesedéseket értékesítik. Emellett sokan választják a fizikai arany vásárlását is, ami szintén jelentős hatással van az arany árára és piaci mozgásaira.

Ez egy viszonylag költséges alternatíva, mivel szükséges a tárolása és a megfelelő odafigyelés is.

Ennek ellenére az elmúlt időszak azt mutatja, hogy ezeket a relatív magas fix költségeket bőven túlszárnyalta az árfolyam emelkedése, de az arany tekintetében mindenképpen azt a magyarázatot tudom adni, hogy nagyon nagy félelmet jelent a hagyományos vagy klasszikus tőkepiaci befektetési rendszerekkel kapcsolatban.

A kriptovalutákkal mi a baj? Elvileg azok is végesek, ez adja az értéküket, nem? Mindenki óva int, azt mondja, hogy vigyázzunk, egyelőre vigyázzunk. De vannak olyan államok, amelyek ebbe fektetnek.

Rengetegféle kriptovaluta van. Óriási az illúzió ezzel kapcsolatban, mindegyiket próbálják, nyilván azok, akiknek abban érdekük van, ugyanolyan szinten kezelni. Nyilván vannak jól működő, jól ismert, már bizonyos intézményi rendszerekbe betagozódott, már szabályozott piacokon, például Egyesült Államokban kereskedhető termékek, nem vonnék párhuzamot az összes kriptovaluta között. Az, hogy hova fog fejlődni a használata, és valójában be tudja-e tölteni azokat a digitális aranynak is aposztrofált funkciókat, amiket az arany töltött be sok évszázadon vagy évezreden keresztül, még nem tudjuk. Nagyon nagy erők vannak Egyesült Államokban is, de most már lassan az Európai Unióban is, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy jobban kell integrálni ezeket az eszközöket, de nem mindegyik eszközt, nem válogatás nélkül. Vagy, ne adj Isten, akár ennek a kibocsátójaként is föllépni, jegybanként.

Milyen fontos szerepet játszik az ingatlan egy alaposan megtervezett befektetési portfólióban?

Az ingatlan maga nem a mi területünk. Az ingatlanhoz kapcsolódó befektetési formák, ingatlanbefektetési alapok, vagy ingatlanhasznosító cégek részvényei, vagy ezekből képzett ETF-ek, összevont befektetési alapok sokkal érdekesebbek. Nyilvánvalóan a kamatemelkedés nem tett jót az ingatlanok értékelésének, de azért azt látjuk, hogy hosszú távon egy egészséges portfólióban az ingatlan nagyon jó balanszírozó szerepet tud betölteni, hiszen lassabb a forgási sebessége, és valójában olyan létező igényt elégít ki, ami hosszú távon biztos, hogy az inflációt meghaladó növekedést tud elérni.

A lakóingatlan, hiszen az otthonunk megteremtésére van szükség, vagy az iroda, ahol a munkánk során valóra válthatjuk elképzeléseinket?

Ezek mind különlegesek. Természetesen felmerülhetnek kérdések.

Amikor elindult a home office, számos kérdés merült fel, és az irodák kihasználtsága drasztikusan csökkent. Ráadásul egy olyan járvány is megérkezett, amelyre senki sem volt felkészülve.

Ebből persze nem lehet olyan következtetéseket levonni, hogy ez minden évben lesz, vagy minden ötévente lesz. Az biztos, hogy kialakult egyfajta hibrid munkavégzés, de az is látszik, hogy az emberek már visszatértek, nem csak arról van itt szó, hogy szeretnek otthon lenni vagy nem, hanem hogy igényli a munkahelyi környezetet sokszor a munkavállaló, meg a munkaadó is, hogy a csapatot egybetartsa, kialakítsa azt a kötődést a vállalattal, ami korábban megvolt. Azt látjuk, hogy bár akkor az irodafejlesztések egy időre megálltak, de az irodakihasználtságok nagyon szépen alakulnak. A lakóingatlanoknál minden statisztika szerint a fejlesztések elmaradnak az európai átlagtól, és sokkal többre lenne igény, persze nem mindegy, hogy milyen áron, de mindenképpen sokkal több lakóingatlanra lenne szükség ahhoz, hogy azt a fajta trendet elérjük.

Az állampapírok jelentős szerepet játszhatnak egy alaposan megtervezett befektetési stratégiában. Ezek az eszközök nemcsak stabil jövedelmet biztosítanak, hanem a portfólió kockázatkezelésében is kulcsszerepet töltenek be. A jól átgondolt befektetések során az állampapírok hozzájárulhatnak a tőkevédelemhez és a piaci ingadozások elleni védelmet nyújtanak, így a hosszú távú pénzügyi célok elérésére is ideális választás lehetnek. Érdemes figyelembe venni az állampapírok különböző típusait és hozamait, hogy a portfólió kiegyensúlyozott és fenntartható legyen.

Harminc-ötven százalék között.

Függetlenül attól, hogy éppen milyen összeget kell kifizetni?

Az állampapírok kamatfizetése ideális esetben szorosan kapcsolódik az infláció alakulásához. Magyarországon széles választék érhető el az állampapírok terén: találunk diszkontkincstárjegyeket, amelyek változó kamatozással rendelkeznek, inflációhoz kötött papírokat, valamint fix kamatú befektetéseket is. Az optimális helyzet az lenne, ha ezek az eszközök összhangban működnének, lehetővé téve a racionális befektetők számára, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek nemcsak saját érdekeiket szolgálják, hanem a kibocsátó, azaz az állam hasznát is szem előtt tartják. Magyarországon szerencsére van lehetőség arra, hogy ezekből az állampapírokból jól diverzifikált portfóliót alakítsunk ki, és különösen vonzó, hogy egyesek kizárólag a lakossági befektetők számára elérhetőek. Ezen értékpapírok jelentős előnye, hogy mentesek a kamatadótól, ami 15%-os előnyt jelent más befektetési lehetőségekkel szemben.

A racionális befektető karakterisztikái sokszínűek és változatosak, hiszen a pénzügyi célok és stratégiák széles spektrumot ölelnek fel. Egyesek a gyors nyereséget célozzák meg, mások viszont inkább a hosszú távú stabilitásra és a fokozatos növekedésre összpontosítanak. Ezek a különböző megközelítések három alapvető típust képviselnek. Az első típus, aki a gyors profitot keresi, hajlamos lehet a kockázatosabb befektetésekre, mint például részvények vagy kriptovaluták, ahol a hozamok gyorsan változhatnak. A második típus, aki hosszabb távra tervez, inkább a stabilabb, de lassabb növekedést biztosító eszközöket választja, mint például állampapírok vagy ingatlanok. Végül ott van a rendszeres megtakarító, aki a havi megtakarításait egy biztonságos, de alacsonyabb hozamú befektetésbe fekteti, hogy idővel felhalmozzon egy jelentősebb összeget. Bár mindhárom befektető racionálisnak tekinthető, az igényeik és preferenciáik különböznek, ami meghatározza a választott befektetési termékeket is. A befektetési stratégiájuk tudatossága és a kockázatvállalási hajlandóságuk teszi őket egyedivé a pénzügyi világban.

Igen, lehet, hogy a "racionális befektetés" kifejezés nem teljesen pontos. A befektetési döntések mögött mindenki számára ott rejlenek érzelmi és racionális szempontok egyaránt. Az a személy, aki csak gyors meggazdagodásra törekszik, nem tekinthető igazán racionális befektetőnek. A kockázat és a hozam aránya jól definiálható a különböző termékek, piacok és időtávok tekintetében. Egy bölcs befektető, aki figyelembe veszi anyagi helyzetét, életkorát és jövőbeli terveit, sosem tervez hosszú távra, ha tudja, hogy egy év múlva lakásvásárlásra lesz szüksége. Hasonlóképpen, nem fektet be minden pénzét dollárba, ha tisztában van azzal, hogy forintban fogja költeni azt. Persze, lehetőség van dollárba történő befektetésre, de ez inkább spekulációnak számít, semmint konzervatív befektetési döntésnek.

Azt kell mindenkinek először átgondolnia, hogy ő maga mit akar, és a saját akaratához, meg elképzeléséhez képest kell valamilyen befektetést eszközölnie?

Én személy szerint úgy látom, hogy a lehetőségek és a vágyak összefonódása izgalmas kihívás. Javaslom, hogy próbálja meg ezeket a gondolatokat papírra vetni. Ez nem egy egyszerű feladat, hiszen...

A vágyaim elválnak a lehetőségeimtől.

Általában igen, de elképzelhető, hogy valaki hosszú távon szeretne befektetni, azonban ha egy kedvező lehetőség adódik, akkor szívesen hozzáfér a pénzéhez. Csakhogy ez a helyzet nem mindig adott. Érdemes lenne a befektetéseket olyan kategóriákra bontani, mint a hosszú távú optimális befektetések és a rövid távú, gyorsan megtérülő lehetőségek. A cél az, hogy ezeket az arányokat a lehető legprecízebben meghatározzuk.

Nekem mint magánbefektetőnek kell azzal foglalkoznom, hogy mondjuk egy Apple-részvényt, vagy bármilyen más amerikai részvényt veszek, akkor tulajdonképpen azt a vállalatot fogom finanszírozni Amerikában, hiszen a pénzemmel ő utána döntéseket fog hozni és abból fog élni? Vagy nem kell ezzel foglalkozni, ne legyek ennyire patrióta?

Nagyon pozitív dolog, ha valaki patrióta, de az egyéni szinten ezt nem érdemes túlzottan hangsúlyozni, hiszen az emberek általában a számukra legjobbnak tűnő és legnagyobb haszonnal kecsegtető döntéseket hozzák meg. Ezt a kérdést inkább intézményi és európai uniós szinten szükséges megvizsgálni, és az EU már aktívan foglalkozik is ezzel. A tőkepiaci tőkekiáramlás az EU-ból egyre jelentősebb, amelyet a könnyen elérhető lehetőségek is elősegítenek. Magyarországon például bárki, akár a telefonján is, könnyedén vásárolhat amerikai részvényeket, kötvényeket vagy befektetési alapokat. Ezzel nemcsak a saját pénzét viszi ki az országból, hanem hozzájárul az EU gazdaságának gyengüléséhez, miközben az amerikai gazdaságot és vállalatokat támogatja.

Egy intézményi befektető mit tud csinálni? Lebeszél engem a remek kis Apple-részvényről, hogy vegyél inkább egy jó európai vállalatot?

Az intézményi befektetők döntései mindig a saját, jól megfontolt érdekeik és a kezelt pénzeszközök igényei alapján születnek. Fontos, hogy olyan vonzó befektetési lehetőségeket teremtsünk az EU-n belül, különösen Magyarországon, amelyekkel a tőkepiaci szereplők szívesen foglalkoznak. Ezzel elérhetjük, hogy ne kelljen külföldre utazniuk a keresett befektetésekért, hanem itthon is megtalálják az értékes lehetőségeket.

Mi teszi a jó befektetést Európában? Mitől jó egy európai befektetés?

Az elmúlt évek és évtizedek legizgalmasabb történetei a technológiai szektorban bontakoztak ki, és a befektetők figyelmét is leginkább ezek a területek ragadták magukkal. Itt születtek a legmerészebb ötletek, a legdinamikusabb növekedéseket tapasztaló vállalkozások, és a leglátványosabb aktivitások zajlottak. Azonban az Európai Unió ebben a versenyfutásban láthatóan lemaradt. A kontinens nem tudta magát az innováció élvonalába emelni, különösen nem a technológiai újítások terén, ahol más régiók már régóta vezetnek.

Sajnos nem tudom beszerezni az európai Google részvényeit, mivel azok nem állnak rendelkezésre.

Telekomcégeket lehet venni, de ezek nem hasonlíthatók növekedési szempontból sem ezekhez a cégekhez. Nyilván vannak hagyományosabb iparágak, ahol azért lehet találni befektetési sztorikat, de a probléma inkább az, hogy ezek a cégek nem is itt keresik a tőkét. Tegyük föl, jön egy európai sztori, ami jó ötlet, vagy egy jó technológia, azonnal kimegy Amerikába, és ott keres magának tőkét, hiszen ott az infrastruktúra, az az ökoszisztéma, ami ezt működteti. A kockázati tőkések sokkal aktívabbak, és utána az az iparág, amit mondjuk tőzsdei vagy befektetési banki szektornak hívunk, sokkal hatékonyabban építi ezeket a cégeket, és viszi utána be a piacra.

Talán azért olyan élénkek abban a környezetben, mert nem érzik annyira a szabályozások nyomását a vállukon?

Ez az egyik kulcsfontosságú tényező. A helyzet kevésbé megterhelő, és ráadásul sokkal inkább ösztönzi a fejlődést. A kontinentális Európában – és Nagy-Britanniát most nem emelhetjük ki ebben a diskurzusban – a hangsúly mindig is az univerzális bankrendszeren volt, amely lehetővé tette a finanszírozások megvalósítását a kereskedelmi bankokon keresztül. A koncepció az volt, hogy minden vállalkozás banki hitelre építve növekedjen. Azonban ennek a megközelítésnek van egy lényeges hátránya: a bankok általában biztosítékokat és garanciákat követelnek meg a hitelekhez, ám a gyorsan fejlődő, dinamikus vállalatok gyakran nem rendelkeznek ilyen eszközökkel. Számukra csupán a jövőbe vetett hit marad az egyetlen komoly lehetőségük.

Nem tudják odaadni a gyártelepet, mert most fogják megépíteni.

Igen, és nem is biztos, hogy ez a technológia sikeres lesz. Ehhez vannak a kockázati tőkések, akik szívesen odaadják a pénzt, vagy azok a tőzsdei befektetők, akik hisznek abban, hogy majd a jövőben magasabb áron tudnak ebből a cégből kiszállni, még akkor is, ha nem termelt még egy fillér profitot sem.

Azt állítják, hogy az Európai Unió már fontolóra vette ezt a megoldást? Vajon lehetséges ezt a kérdést központilag irányítani? Az EU-t gyakran éri kritika amiatt, hogy hajlamos mindent a felsőbb szintről szabályozni, és így gyakran túlszabályozza a dolgokat.

Ez a legnagyobb probléma, a túlszabályozás. Túl vagyunk szabályozva. Gyakorlatilag megfojtja az elmúlt években, vagy akár az elmúlt évtizedben létrejött, meg kialakult, óriás amőbaként növekvő szabályozás az európai uniós tőkepiacot. Nagyon sok dolgot akar részletesen szabályozni, nagyon sok dolgot akar túlszabályozni, és nagyon sok mindenben akar olyan központosítást létrehozni, ami működésképtelenné teszi ezeket az egyébként magukban talán sokkal hatékonyabban növekvő piacokat.

A verseny elintézné a kisiklásokat? Azzal kéne számolnunk, hogy több bukás is van benne.

Igen, ezt el kell fogadnunk. Az Egyesült Államokban a befektetők már jóval könnyebben feldolgozzák a kudarcokat. Nálunk, ha valaki csődbe megy vagy valamilyen problémával küzd, azonnal megvetés tárgyává válik, és teljesen elzárják a közéletből, mintha soha nem létezett volna. Ott viszont, ha valaki mindent szabályszerűen csinál, és mégis kudarcot vall, ezt az élet természetes részének tekintik. Az ilyen helyzetekkel bátran szembe kell nézni, és merész döntéseket kell hozni, hiszen ha tíz sikeres vállalkozásra öt bukás jut, akkor összességében mindig nyerünk.

Elméletileg volna elég tőke ahhoz, hogy a tíz sikeres kísérletből kilencet úgy finanszírozzon meg, hogy abból lehet, hogy nem lesz semmi? Van itt, Kelet-Közép-Európában, vagy akár Magyarországon erre elegendő bátor tőke?

Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő forrás, de ha az intézményi keretek szabadabban és rugalmasabban működnének, akkor lehetőség nyílna arra, hogy akár az Egyesült Államokból is pénzeket vonzzunk ide. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem csupán egyirányú folyamat; mi is képesek lennénk ezeket a tőkéket integrálni a gazdasági növekedésünkbe, amennyiben a működési feltételeink egy kicsit kedvezőbbé válnának.

A magyar tőzsdei élet karaktere markánsan eltér azoktól az országoktól, amelyek szintén a szocializmus árnyékából léptek ki. Míg más államokban különféle utakon haladtak a piacok liberalizálása felé, Magyarország sajátos fejlődési pályát járt be, ami nyomot hagyott a tőzsdei működés dinamikáján és kultúráján.

A tőzsdei világban számos hasonlóság és eltérés figyelhető meg, különösen a közép-kelet-európai államok esetében. A tőzsdék mérete szoros összefüggésben áll az egyes országok területével, lakosságával és GDP-jével. Minden országban létrejöttek tőzsdei platformok, közülük a lengyel tőzsde emelkedett ki, hiszen piaci kapitalizációja háromszorosan meghaladja a magyar megfelelőjét, míg forgalma nyolcszorosa annak. Érdekes, hogy az osztrák piac kapitalizációja "csak" kétszerese a magyarénak, viszont forgalma négyszer nagyobb. A cseh és román piacok kisebbek, mint a magyar, míg a délkelet-európai országok tőzsdéi viszonylag elhanyagolható méretűek. A tőzsdék többsége az 1990-es évek elején vagy közepén alakult újjá, de az adott országok privatizációs folyamatai és pénzügyi szabályozásai nem ösztönözték kellőképpen a vállalatokat arra, hogy tőzsdén keresztül vonjanak be tőkét. Ennek következtében a növekedés számukra nehezebbé vált. Jelenleg azonban a helyzet kezd változni, és a tőzsdék szerepének erősítése egyre inkább a középpontba kerül, de ez a folyamat nem egyik napról a másikra valósul meg. Az eddigi fejlődéshez is hosszú idő kellett, és valószínű, hogy a közeljövőben is sokáig várnunk kell, míg a változások érdemi eredményeket hoznak.

A tőzsdén keresztüli tőkebevonás nem mindig egyszerű folyamat, és sok esetben nem lehet kényszeríteni, ha a vállalat vezetése vagy tulajdonosa nem látja benne a lehetőséget vagy szükségességet. A sikeres tőkebevonás általában a vállalat stratégiai elképzelésein, a piaci helyzet megértésén és a megfelelő előkészítésen múlik. Ha a tulajdonos nem ismeri fel a lehetőségeket, akkor érdemes lehet egy szakértővel konzultálni, aki segíthet a potenciális előnyök feltárásában és a megfelelő lépések kidolgozásában.

A vállalatok tőzsdére lépésének kérdése nem erőltethető, sokkal inkább olyan ösztönző rendszereket kell kialakítani, amelyek vonzóvá teszik ezt a lépést a vállalatvezetők számára. Mi számos vállalatvezetővel és cégtulajdonossal folytatunk párbeszédet, célunk pedig az, hogy világosan bemutassuk számukra a tőzsdére lépés előnyeit, valamint azt, hogyan tarthatják meg a cég feletti kontrollt, vagy akár hogyan örökíthetik tovább a vállalatot. Ez lehet úgy, hogy kisebbségi tulajdonrészt értékesítünk intézményi vagy magánbefektetőknek. Sokan nem is sejtik, hogy a többségi tulajdon eladására is van lehetőség, hiszen ha egyetlen személy sem rendelkezik olyan mértékű részesedéssel, amely dominálna, vagy ha az alapszabály ezt lehetővé teszi, akkor kisebbségi tulajdont is lehet használni a cég irányítására. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a vállalat friss tőkéhez jusson, amelyet a tulajdonos nem tudna saját forrásból előteremteni, vagy amelyhez banki hitelt sem tudna felvenni. Ezen kívül a kockázat megosztása is lehetséges, így más, a kockázatvállalásra nyitott befektetőkkel együttműködve közösen viselhetik a vállalat jövőbeli kihívásait.

Milyen gyakori kérdés merül fel ilyenkor? Például sokan aggódnak amiatt, hogy ha a tőzsdén kereskednek, akkor gyakorlatilag minden információjuk a nyilvánosság elé kerül. Ez pedig nem feltétlenül kedvező helyzet számukra, nem igaz?

A helyzet már jócskán megváltozott. A vállalatok pénzügyi kimutatásai, mint például a mérleg és az eredménykimutatás, szinte már teljesen hasonlóak a tőzsdén jegyzett cégek adataihoz, csupán az időzítés más: ott a nyilvánosságra hozatal gyorsabb ütemben zajlik. Sok vezető aggódik amiatt, hogy esetleg elveszítik az irányítást, vagy hogy kívülről beavatkoznak a vállalat működésébe, kérdéseket tesznek fel. Azonban egy bölcs vállalatvezető, aki egy jól működő céget irányít, nem retteg ezektől a kihívásoktól. Éppen ellenkezőleg! Ő inkább úgy tekint erre, mint ami erősíti a céget, és egyfajta független ellenőrzést biztosít a menedzsment felett. Hiszen a kérdések általában nem arra irányulnak, hogy a céget lejárassák, hanem sokkal inkább arra, hogy rávilágítsanak a problémákra, vagy olyan konstruktív kritikát fogalmazzanak meg, ami a fejlődést szolgálja. A befektetők is abban érdekeltek, hogy a cég növekedjen, így a kérdések végső soron a vállalat javát szolgálják.

A kelet-közép-európai tőzsdék között a befektetők gyakran különböző tényezők alapján választanak, mint például a piaci likviditás, a gazdasági stabilitás, valamint a tőzsdei szabályozás szigorúsága. Ezen kívül a vállalatok nemzetközi terjeszkedésének lehetősége is meghatározó szempont, hiszen a globális piacra lépés érdekében sokszor külföldi tőzsdék előnyösebbnek bizonyulhatnak. A Wizz Air például valóban nem a magyar tőzsdén indította el a működését, hanem a londoni tőzsdén került bevezetésre. Ez a lépés jól mutatja, hogy a magyar hátterű cégek is kereshetik a nemzetközi lehetőségeket a tőzsdén, ha azok kedvezőbb feltételeket kínálnak számukra a növekedés és a tőke vonzása szempontjából.

- Ez így van. Magyar eredetű volt a cég, de utána nagyon hamar átvették angolszász befektetők a cég irányítását. A tulajdonosi szerkezete alapján jóval nagyobb többségben külföldiek kezében volt. Magyar gyökerekkel rendelkezett, és valamelyest van magyar bázisa, de az árbevételében sem volt meghatározó a kifejezetten a magyar emberek által megvásárolt repülőjegyek nagyságrendje. Általában a hazai piac mellett döntenek a befektetők. Ennek az az oka, hogy a kibocsátók ott ismerik legjobban őket a befektetők. Ott van a legnagyobb beágyazódottságuk, tehát egy Magyarországon fölépült működő céget biztos, hogy itt lesz a legkönnyebb eladni a befektetőknek. Egy Lengyelországban működőt ott lesz a legkönnyebb eladni. Most mondhatnám a Boci csokit vagy a Traubisodát vagy bármilyen terméket, ami itt működik, vagy a Pilóta kekszet, máshol ezt ezzel a névvel vagy ízvilággal nehezebb lenne eladni. ugyanez vonatkozik a tőzsdei kibocsátókra is. A Wizz Air külön történet, ott igazából megkeresték azt a piacot, nagy csata volt egyébként, én is részt vettem ebben, én is próbáltam meggyőzni Váradi urat arról, hogy a budapesti tőzsdén vezesse be a részvényeit. Ott azért hozták ezt a döntést, mert az összes versenytársuk, a Ryanair, az EasyJet, a londoni tőzsdén van jegyezve, és nekik befektetői oldalról sokkal fontosabb volt, hogy azon a piacon vannak, összehasonlíthatóan és olyan szabályrendszer szerint kezelve, amelyiken a versenytársak.

Nyilván mindketten ugyanazon a pályán szerettek volna diadalt aratni.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: Igen, azóta a Wizz Air, bár más formában, de elérhetővé vált a Budapesti Értéktőzsdén, ahol a forgalma folyamatos növekedést mutat. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy egy cég, hiába van jelen több piacon, általában a forgalmának 95%-a egyetlen piacon koncentrálódik.

Azon a piacon, amelyet a legjobban ismernek és ahol a helyi hagyományok és szokások lenyűgözően találkoznak a modern igényekkel.

Ahol a legjobban otthon érzi magát, az jellemzően a hazai piac.

A BUX mintha egy elvonult sziget lenne, ahol a viharok és villámok csak távoli zörejek, miközben nap mint nap felfelé kapaszkodik. Miért hagyja figyelmen kívül a körülötte lévő világ zűrzavarát, amelyben léteznie kellene?

Ez valóban egy remek kérdés! Úgy vélem, sokan fognak neki örülni.

Nyilván a tulajdonosok elsősorban.

A pénzügyi helyzetük növekvő tendenciát mutat. Fontos megjegyezni, hogy a BUX-index nem tükrözi a teljes magyar gazdaság állapotát, csupán azokat a vállalatokat reprezentálja, amelyek közvetlen hatással vannak az index értékére. Ezek közül négy kiemelkedő szereplő a legfontosabb.

Kék chipek.

A blue chipek határozzák meg 80 százalékban ennek az indexnek az értékét: az OTP, a Richter, a Telekom és a Mol. Ezek a vállalatok, ahogy már korábban is beszéltünk róla, nem kimondottan csak a magyar gazdaság teljesítménye alapján működnek, és nem ez határozza meg kizárólag az ő értékeltségüket és növekedésüket. Ezért tudott valamennyire elszakadni a reálgazdasági folyamatoktól a BUX-index értéke.

A négy blue chip négy külön szektor, négy külön terület. Ezek a növekedésre ítélt területek Magyarországon?

Nem kifejezetten a hazai piacon, de úgy tűnik, hogy az építőipar vagy a gépjárműipar területén a jövőben jelentős növekedés várható. Azonban fontos megjegyezni, hogy ezek a vállalatok nem a magyar tőzsdén, hanem inkább a német tőzsde színpadán játszanak fontos szerepet.

A magyar tőzsdén megtalálható a Masterplast, érdemes lehet jobban utánanézni, hiszen ha az építőipar végre beindul, annak biztosan hatása lesz a cég tőzsdei árfolyamára.

Teljesen egyetértek. A Masterplast részvényei érezhetően megszenvedték az építőipar visszaesését és a recesszió hatásait. Azonban ha a piac újra növekedési pályára áll, valószínű, hogy a cég árfolyama is pozitív irányba fog elmozdulni.

Hova tűntek a prémium magyar állampapírból kiáramló rettenetes nagyságú pénzek? Hogy látják?

A tőke egy jelentős része mindenképpen ingatlanpiacra áramlott, amit az ingatlankereskedők és forgalmazók is megerősíthetnek. Egy másik része a fogyasztás területén találta meg helyét, míg egy harmadik rész, talán a biztonság kedvéért, visszakerült az állampapírok világába; a részvénypiacra viszont valószínűleg kisebb mértékben. A BUX index növekedésében is felfedezhető ez a jelenség, hiszen a friss tőke megjelenése ösztönözte a lakossági befektetőket, hogy kipróbálják szerencséjüket ezen a piacon is.

Lesznek további prémium állampapírhoz kapcsolódó kamat- és tőkekiáramlások. Vajon ezek is hasonló módon fognak eloszlani?

Mindenki, aki részt vesz a gazdasági élet különböző területein, abban reménykedik, hogy ez a megtakarítási összeg végül a megfelelő helyre fog áramlani. Az alapkezelők is örömmel vennék, ha ez a pénz a pénzügyi szektorban, különösen a befektetési piacon maradna. Érdemes megemlíteni, hogy az alapkezelők portfóliója is bővült, hiszen itt is tapasztalható egyfajta visszaáramlás. Azonban a jelentős kamatfizetések mértéke csökkent, és úgy vélem, hogy az államadósság-kezelő egy új stratégiát alakít ki, amelynek célja, hogy minél több forrást megőrizzünk az államadósság finanszírozásához.

Tehát várhatóan vonzó kamatlábakat fog biztosítani a közeljövőben?

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Valóban."

Az Államadósság Kezelő Központ által kínált kedvező állampapírkamatok jótékony hatással vannak a tőkepiacra és a részvénypiacra, valamint a magyar gazdaság egészére nézve is. Azonban, ha a befektetők inkább az állampapírokban keresnek biztonságot, a tőke nem mindig a vállalatok fejlesztésére fordítódik, ami korlátozhatja az innovációt és a gazdasági növekedést. Az optimális helyzet az lenne, ha a pénz áramlása egyensúlyban lenne, lehetővé téve a vállalatok számára is, hogy fejlődjenek és új lehetőségeket teremtsenek.

Teljes mértékben egyetértek veled, és úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzet alapvetően nem kedvező. Az alapértelmezett állapotban egyfajta kiszorító mechanizmus figyelhető meg, amelynek következtében a befektetések adómentes, magas kamatozású formái vonzóbbak, míg a másik oldal a nagyobb kockázatokkal és adókkal terhelt lehetőségeket kínál. Ez pedig érdekkonfliktust teremt a két szektor között. A magas kamatok kétségtelenül nem előnyösek sem a magyar állam, sem a vállalatok számára, hiszen szűkítik a finanszírozási lehetőségeket. Emellett a lakosság számára is hátrányosak, hiszen a hitelfelvételük is megnehezedik a magas kamatlábak miatt. Az államnak is komoly terheket ró, mert a magas kamatok miatt jelentős összegeket kell kifizetnie. Amennyiben mindez az inflációban csapódik le, a lakosság számára sem jelent előnyös helyzetet. Fontos hangsúlyozni, hogy bár ez az érdekkonfliktus fennmarad, a legnagyobb kihívást a magas kamatszint jelenti. Ez a probléma nem csupán idén, hanem valószínűleg a következő évben is középpontba fog kerülni, és komoly hatással lesz a gazdasági növekedésre. Reméljük, hogy sikerül megoldásokat találni erre a helyzetre, mielőtt még súlyosabb következményekkel kellene szembenéznünk.

Ki az, akinek olyan hatalmas kalapácsa van, hogy a magas kamatszintet képes lenne leszorítani? És egyáltalán, kinek lenne ez a feladata?

Ez egy közös feladat, mind költségvetési, mind monetáris oldalról kell lépést tenni ahhoz, hogy a kamatszint csökkenni tudjon. Nyilván van ebben a kamatszintben egyfajta kockázati felár is, aminek nem kéne feltétlenül benne lenni, ha nézzük a régiós kamatokat. Talán azt mondanám, hogy költségvetési, monetáris meg politikai feladat is van ebben.

Kinek mennyi a felelőssége ebben a kérdésben? Hogyan vélekednek róla? Van valamilyen elképzelésük arról, hogy mi lenne az ideális kamatszint, ami igazán megfelelne a magyar társadalom igényeinek?

A saját nézőpontomat szeretném megosztani ezzel kapcsolatban. A Magyar Nemzeti Bank célja az infláció tekintetében 3 százalék. Szerintem ahhoz, hogy a gazdasági folyamatok, amelyekre várunk, ténylegesen beinduljanak, a kamatoknak 5 százalék alatt kellene maradniuk. Csak így érhetjük el, hogy ezek a folyamatok valóban hozzájáruljanak a gazdasági növekedéshez.

Mikorra várható ennek az eseménynek az elérése? Van-e az Equilornál egy konkrét céldátum, amikor azt mondják, hogy elértük a kitűzött célt, és ha ez megtörténik, akkor megkezdjük az előrehaladást?

Bízom benne, hogy a kezdeti szakasz már csak egy lépésnyire van tőlünk, hiszen az első negyedév végére már nagyon közel kerülhetünk ehhez a célhoz.

Tőzsdén ugyanilyen évre számítanak ebben az évben, mint amilyen az elmúlt években volt? Meglehetősen hektikusan mozgott.

Természetesen, íme a szöveg egyedi változata: Igen, az év elején főként kaotikusan alakultak a dolgok körülöttünk. Minden év végén azt mondtuk, hogy ez egy igazán sikeres év volt, és hogy jövőre sokkal körültekintőbben fogunk eljárni, de valahogy mégis egy még sikeresebb évet tudtunk zárni. Mi optimistán tekintünk a jövőbe; az a fajta alulértékeltség, amiről korábban már említést tettem, azt jelenti, hogy ha bármilyen módon csökken a kockázat vagy éppen a kamatszint, az kedvezően hat a részvényekre. Ennek következtében biztosan meg fog mutatkozni az indexek emelkedésében, a vállalatok értékének növekedésében, valamint az árfolyamok emelkedésében is. Reméljük, hogy azok a kisebb részvények is, amelyek eddig nem tudtak teljes mértékben felzárkózni a nagyobbakhoz, végre utolérik őket.

Az OTP-nél észlelnek némi elmozdulást, mióta május elsejétől Csányi Péter vette át a vezérigazgatói posztot, miközben Csányi Sándor továbbra is az elnöki pozíciót tölti be. Csányi Sándor kifejtette, hogy két dolog különösen aggasztaná: ha a hír következtében drámaian csökkenne vagy éppen ellenkezőleg, jelentősen megemelkedne a részvényárfolyam.

Nem, egyáltalán nem látunk változást. Az OTP-t minden tőkepiaci szereplő, befektető, elemző, újságíró kiemelt figyelemmel szemléli. Ez egy nagyon jól előkészített váltás volt, hosszú-hosszú évek munkája előzte meg, jól volt kommunikálva, és az OTP-nek nagyon erős menedzsmentje van, nagyon stabil szervezete van, nagyon komoly szakmai háttere van. Egy ilyen változás csak erősíteni tud.

Már látszana, ha ezt a piac másképp gondolná?

A tőzsde rendkívül dinamikusan reagál a hírekre, legyenek ezek kedvező vagy kedvezőtlen események, és ez azonnal megmutatkozik az árfolyamokban.

A magyar lakosság tőzsdei hozzáállása meglehetősen vegyes. Míg a tőzsde világa sokak számára izgalmas lehetőségeket kínál, a lakosság egy része még mindig óvatosan közelíti meg ezt a befektetési formát. Az elmúlt években azért látható némi növekedés a részvénybefektetések iránti érdeklődésben, de nem mondhatjuk, hogy minden háziasszonynak lenne részvénye, mint például az Egyesült Államokban. Magyarországon a tőzsdei ismeretek még nem terjedtek el olyan széles körben, és sokan inkább a hagyományosabb befektetési formákat, például a bankbetéteket vagy ingatlanokat részesítik előnyben. A fiatalabb generációk körében azonban egyre inkább nő a tőzsde iránti érdeklődés, különösen a digitális platformok elterjedésének köszönhetően. Összességében elmondható, hogy a magyar lakosság tőzsdei hozzáállása folyamatosan változik, és egyre több ember kezd el felfedezni új lehetőségeket a pénzügyi piacon.

Egyáltalán nem mondható, hogy a magyar lakosság aktívan részt venne a részvénybefektetések világában. Valójában az Európai Unió átlagához képest is jelentősen alacsonyabb ez az arány hazánkban. Bár közvetett módon, például befektetési alapokon vagy nyugdíjpénztárakon keresztül a lakosságnak van némi részvénykitettsége, még így is hatalmas potenciál rejlik a piacon. Ez különösen fontos, hiszen ha megfigyeljük a BUX-index emelkedését, világossá válik, hogy a hasznot főként külföldi intézményi befektetők zsebelik be, akik a Budapesti Értéktőzsdén a kereskedés 60%-át képviselik. Képzeljük el, ha ez a szám 50 vagy akár 40 százalékra csökkenne, és a különbség a hazai lakossági befektetők kezében landolna: az elmúlt évek növekedése így a magyar emberek javát szolgálná.

Mi hiányzik ahhoz, hogy teljes képet kapjunk? Az iskolai oktatás, amely megtanítaná nekünk, hogy a tőzsdézés valójában nem csupán egy gonosz kapitalista tevékenység, hanem egy összetett rendszer, amely lehetőségeket és kihívásokat egyaránt rejt.

Az iskolai tudás és az edukáció világa rendkívül fontos, és már léteznek különböző kurzusok, tananyagok középiskolai és egyetemi szinten is. Ugyanakkor a piaci szereplők felelőssége is hangsúlyos, hiszen elengedhetetlen a folyamatos edukáció, amely segít a befektetőknek megérteni az eszközök előnyeit és hátrányait. Az Equilor csapata ennek érdekében könyvet is megjelentetett, hogy széles körben elérhetővé tegyük ezt a tudást. Különösen fontosnak tartjuk, hogy eloszlassuk az illúziókat: nem minden részvény egyforma, és nem szabad mindent egy kalap alá venni a befektetések világában. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai sajnos azt mutatják, hogy a tisztességtelen kibocsátók csalódások sorozatát okozhatták a hazai befektetőknek, ami sokakat eltántorított a piacoktól. Ezen a téren a tudás és a tudatos döntéshozatal kulcsfontosságú, hogy elkerüljük a jövőbeli csalódásokat.

Ahhoz, hogy valaki tőzsdei befektetővé váljon, gyakran találkozik egy alapvető akadállyal: a megtakarítások hiányával. Sokan úgy érzik, hogy a tőzsdén való részvételhez hatalmas összegre van szükségük, ami sokakat elriaszt. De vajon valóban létezik egy elméleti minimum, amivel már érdemes elkezdeni a részvényvásárlást? A jó hír az, hogy a válasz igen! A modern tőzsdék és brókerek lehetővé teszik, hogy viszonylag kis összeggel is elinduljunk a befektetések világában. Számos platform már akár néhány ezer forintból is lehetővé teszi részvények vásárlását, sőt, léteznek olyan lehetőségek is, ahol részvények töredékei is megvásárolhatóak. Fontos azonban megemlíteni, hogy a tőzsdézés nem csupán a pénzről szól: a tudás és a stratégia legalább olyan lényeges. Érdemes alaposan tájékozódni, tanulni a piac működéséről, mielőtt belevágunk. Így elkerülhetjük a hibákat, és a kis befektetésekből is értékes tapasztalatokat nyerhetünk. Tehát, ha valaki elkötelezett a tanulás mellett, a tőzsdei kaland már kis összeggel is elkezdhető!

André Kosztolányi mondta azt, hogy akinek sok pénze van, az tőzsdézhet vagy kockáztathat, akinek meg kevés pénze van, annak meg muszáj kockáztatnia. Szóval azt gondolom, hogy viszonylag kevés pénzzel is el lehet kezdeni. Nagyon kedvező értékpapírszámlák érhetőek el, online módon is lehet ezt kezelni. Nyilván az nem mindegy, hogy az ember megfelelő felkészültséggel és megfelelő támogatással végzi ezt, tehát attól mindenkit óva intenék, hogy hasraütésszerűen válogasson a részvényekből. Talán az jobb, ha először egy részvénybefektetési alapot vásárol, az ugyanúgy közvetlen részvénybefektetés lesz, csak intézményesített formában, egy alapkezelőn keresztül veszi ezeket meg. Utána kezdje el nézni, kezdje el megtanulni ezeket a cégeket, és próbálja meg először fejben lejátszani, hogy mi lett volna, ha veszek ebből vagy abból a papírból, aztán alakítson ki egy diverzifikált portfóliót. Nyilván ehhez azért egy körülbelül 5 millió forintos szabad megtakarítással már rendelkezni kell, és akkor fogja igazából érezni azt, hogy az egyes portfólióelemek teljesítménye hogyan viszonyul hosszabb távú teljesítményben.

Fontos, hogy megértsem azt a vállalatot, amelybe befektetek, vagy elegendő, ha a befektetési alapkezelő szakértelmére támaszkodom? Ők majd válaszolnak az én egyszerű, laikus kérdéseimre?

Az alapkezelés kétségtelenül egy különálló tudományág, ahol az ember szerepe sokkal inkább passzív. Az első lépésben mindenkinek azt ajánlom, hogy ha úgy érzi, szeretne részt venni a részvénypiac emelkedésében, akkor érdemes egy hazai részvényalapot választania, amelyet bármelyik banknál vagy alapkezelőnél megtalál. Ha viszont valaki inkább a saját döntéseire vágyik, akkor fontos, hogy elkezdjen edukálódni, és olvasson utána a témának. Nem szükséges mindenkinek részvényelemzővé vagy vállalatelemzővé válnia; sokszor a józan ész és a mindennapi élet tapasztalatai is értékes útmutatók lehetnek a befektetési döntések során. Az ember bízhat bizonyos szektorokban vagy vállalatokban, de ezt mindig érdemes alaposan megvizsgálni. Például, bár a Tesla egy nagyszerű autógyártó, és én is élvezhetem a vezetésüket, ha azt látom, hogy a vállalat piaci értéke meghaladja az összes versenytársa együttes értékét, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban érdemes-e megvásárolni a részvényeit. Tehát szükséges egyfajta intuíció és személyes vonzalom a befektetések iránt, de elengedhetetlen a racionális ellenőrzés is.

Hogyan lehet racionális ellenőrzéssel feltérképezni Elon Musk napi impulzusait a Tesla világában? Sajnos nem tudom megjósolni, hogy másnap reggel mivel készül. Ráadásul azt sem tudom megmondani, hogy a reggeli aktivitásai után milyen irányba mozdul el a Tesla részvény árfolyama.

Ennek a helyzetnek nem feltétlenül kellene így alakulnia. Talán éppen a legrosszabb példát választottam, hiszen olyan vállalatról van szó, ahol az alapító vezető személyisége alapvetően befolyásolja a cég működését. Pedig egy autógyártóról beszélünk, ami valójában egy technológiai vállalat: járműveket tervez, szerel össze és értékesít. Az ő egyéni döntései és mellékes vállalkozásai nem kéne, hogy kihatással legyenek a vállalat alapvető működésére – mégis, itt ezt tapasztalhatjuk. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy maga a cég sem létezne, ha az alapító személyisége nem lenne ilyen meghatározó, nem így alakította volna ki a struktúráját. Más kérdés, hogy egy olyan vállalat, ahol több tízezer ember dolgozik és sokféle tevékenységet folytat, egészen más dinamikával bír, mint egy adott személy, aki lehet, hogy két hét múlva már nem is tölti be ezt a szerepet.

Nézzem meg, hogy a vállalatra szükség van-e ezen a piacon? Ha szükség van, az már jó jel. Nézzem azt is meg, hogy mennyire versenyképes? Ha nagyon, mert olcsóbban gyárt, az is egy jó jel, akkor két jó jelem van arra, hogy érdemes bemenni a részvényébe?

Warren Buffett, a világ egyik legismertebb befektetője, egykor azt nyilatkozta, hogy számára az a legfontosabb, hogy olyan vállalatokba fektessen be, amelyeket egyszerűen le tud rajzolni, hogy megértse, mivel is foglalkoznak. Bár az idő múlásával ez a megközelítés némileg változott, ez a gondolat még mindig sok befektető számára irányadó lehet.

Érti.

Az a meggyőződésem, hogy a befektetés világában a hagyományos, értékorientált megközelítés mindig is kiemelkedő szerepet játszott. Amikor valaki a tőzsdén kezdi pályafutását, érdemes inkább az olyan jól ismert ipari és kereskedelmi vállalatokba fektetni, amelyek működése világos és átlátható. Ahelyett, hogy a legújabb, sokszor nehezen érthető technológiákkal foglalkozó cégek felé fordulnánk, a stabil alapokkal rendelkező hagyományos cégek kiválasztása sokkal biztosabb utat jelenthet a sikerhez. Ahogy a hamburgerek készítése is precizitást és tapasztalatot igényel, úgy a befektetések terén is a jól bevált módszerek követése a legcélszerűbb.