Szerbiában is megkezdődött a megtorlás, ám egyre többen mernek hangot adni a rezsim aljas praktikáinak.
Szerbiában mára általánossá vált, hogy a hatalom nyomást gyakorol saját állampolgáraira, lojalitásra kényszerítve őket - mutatta ki egy jelentés különféle beszámolók alapján. Ám egyre többen állnak ki magukért és hajlandóak rámutatni a jogsértésekre.
Szerbiában az utóbbi hónapokban egyre inkább eluralkodik a megtorlás és megfélemlítés atmoszférája. A civil kezdeményezések, a független értelmiségiek, valamint a diákmozgalmak ellen irányuló nyomásgyakorlás már nem csupán elszigetelt esetek halmaza, hanem egy rendszerszintű jelenséggé vált, amely az állami szektor, az oktatás, az egészségügy és a közszolgáltatások mélyebb rétegeit is áthatja. A Pokret Kreni-Promeni (Indulj-Változtass) mozgalom által közzétett jelentés szerint több száz lakossági bejelentés érkezett az ország különböző területeiről, mindegyik ugyanarra a következtetésre jut: az állami alkalmazottakat politikai lojalitásra kényszerítik, és ha ellenállnak, az komoly következményekkel járhat, beleértve az állásuk, jövedelmük vagy akár egzisztenciájuk elvesztését.
A szervezet e bizonyítékokat dokumentált formában nemzetközi intézményekhez, köztük az EBESZ-hez is eljuttatja, sürgetve a helyzet független kivizsgálását és a dolgozók, valamint a választópolgárok védelmét a pártpolitikai kényszertől.
A Kreni-Promeni kutatócsoportának megállapításai alapján a politikai megfélemlítés szinte minden közhivatalban és intézményben jelen van. A Szerb Haladó Párt (SNS) helyi szervezetei rendszeresen utasítják a közintézmények vezetőit, hogy munkatársaikat kötelezzék a pártgyűlések, kampányesemények vagy tömeges demonstrációk látogatására – gyakran munkaidő alatt.
Egy szabadkai óvónő tapasztalata szerint, aki már két éve ideiglenes munkaviszonyban dolgozik, 20 kilométerrel arrébb helyezték át, miután nem jelent meg egy pártrendezvényen. Kelet-Szerbiában egy önkormányzati alkalmazottat elbocsátással fenyegettek, mert nem vett részt az SNS által szervezett felvonulásokon; a hivatalvezető, aki nem volt hajlandó teljesíteni a mozgósítási utasítást, attól fél, hogy őt is leváltják.
"Itt mindenki úgy érzi, hogy betelt a pohár a korrupcióval" - Elérkezett a szerb tavasz.
A mozgalom szerint egy hierarchikus "lojalitási háló" működik, amelynek középpontjában a helyi pártkoordinátorok állnak. Az intézményekben egyre inkább elterjedt az a gyakorlat, hogy a politikai hűség fontosabbá vált a szakmai tudásnál és kompetenciánál.
A Kreni-Promeni szóvivője, Nikola Stanković, hangsúlyozta, hogy a cél nem a panaszok gyűjtése, hanem az, hogy egyetlen szerb se legyen kénytelen választani a munkája és a méltósága között.
A jelentés szerint a nyomásgyakorlás országos méreteket ölt, és "komoly aggodalomra ad okot" a demokratikus folyamatok jövője szempontjából. A mozgalom azt kérte az EBESZ-től, hogy az sürgős értékelést és ajánlásokat fogalmazzon meg, hiszen a választások nem lehetnek szabadok és tisztességesek, ha az embereket megélhetésükkel zsarolják. Ez nem pártpolitikai kérdés, hanem az állampolgári méltóság és a közszolgálat tisztaságának ügye. A dokumentum a jövőben jogi és intézményi reformok alapjául szolgálhat, és felelősségre vonást sürget azok ellen, akik a közintézményeket pártpolitikai eszközként használták.
Az Európai Unió nehéz döntés előtt áll: támogassa-e a lázadó szerb diákokat, akik a jövőjükért küzdenek, vagy inkább a lítiumbányászat fejlesztésére összpontosítson, amely gazdasági előnyöket ígér?
A mozgalom kutatásában megszólaló szakértők véleménye szerint a félelem egy tudatosan megtervezett kormányzati eszközként funkcionál. Ksenija Bradić Veljović, a kruševaci iskola tanárnője, arról számolt be, hogy kollégáit már hosszú évek óta politikai rendezvényekre kötelezik. Például meg kellett jelennie az ünneplő tömegben, amikor Vlagyimir Putyin 2019-es belgrádi látogatásakor fogadták.
Dragan Milić kardiológus úgy gondolja, hogy a "példastatuálás", vagyis a kirakatbüntetések és elbocsátások célja, hogy megfélemlítse azokat, akik mernek önálló véleményt formálni. A közszolgáltatások világában ma már a párthűség és a lojalitás határozza meg a karrierlehetőségeket. "Az emberek túlnyomó többsége nem mer nyíltan kifejezni a véleményét, mert tartanak a lehetséges egzisztenciális következményektől. Ezt a félelmet nem elítélni kell, hanem megérteni - és támogatni azokat, akik mégis vállalják a kockázatot, hogy felemeljék a hangjukat" - hangsúlyozza Milić.
A mozgalom kutatása szerint a félelem a társadalom "csendes cementje" lett: a lojalitás hiánya nem csupán politikai, hanem gazdasági öngyilkosságnak is számít.
Az elmúlt hónapok során számos ellenzéki politikus, tanár, diák és újságíró vált célponttá, akik különböző támadások és rendőrségi eljárások áldozatává váltak, nem beszélve a karaktergyilkosságokról. E jelenség, amit "megtorlás mechanizmusaként" ismerünk, a hatalom önvédelmi reflexévé alakult: a rendszer a lojalitás kényszerítésével próbálja megakadályozni a társadalmi elégedetlenség szerveződését.
Szerbia és Magyarország sorsa mintha egyre jobban összefonódna. Az orosz hírszerzés befolyása mindkét államban érzékelhetően nő. A magyar kormányhoz hasonlóan a szerb rezsim is rendszeresen stigmatizálja a civil szervezeteket és a kritikus értelmiséget. Mindkét országban a hatalom és a félelem összefonódása vált a politikai stabilitás eszközévé. Szerbiában és Magyarországon is a másként gondolkodók elszigetelése és a civil társadalom gyengítése a cél: a kormányzati üzenet világos - aki nincs velünk, az ellenünk van.
A szerb hatalmi struktúra egyre inkább meging, Aleksandar Vučić már képtelen olyan nagy létszámú tömeget mozgósítani az utcákra, mint ahogyan azt a diákok esetében láthattuk.
A Kreni-Promeni jelentése ugyan komor képet fest, de egyben a polgári bátorság első jeleinek dokumentuma is. Egyre többen mernek beszélni a félelmükről és a rezsim piszkos módszereiről.
Amennyiben a jelentés elér a nemzetközi fórumokhoz, úgy ez lehet az első lépés a rendszerszintű megtorlások feltárásához. A szerb civil társadalom – a diákmozgalmaktól kezdve az orvosokig és tanárokig – fokozatosan, de biztosan kezd felébredni. Bár a megtorlás még mindig jelentős, a hallgatás falán már látható repedések jelentek meg.
Európa válaszút elé állítja Szerbiát
Aleksandar Vučić elnök múlt héten váratlanul arra kérte Djuro Macut miniszterelnököt és Ana Brnabić parlamenti elnököt, előző kormányfőt, hogy a lehető leggyorsabban hajtsanak végre minden olyan reformot, amit az Európai Unió elvár, még akkor is, ha azok némelyike "megalázónak" tűnik. Bár egyes hírmagyarázók szerint ez csak egy újabb színházi előadás a szerb elnök részéről, annak is a jele, hogy az elnököt egyre nagyobb nyomás alá helyezi az Európai Unió, s arra ösztökéli, valljon színt, Kelethez vagy Nyugathoz akar-e tartozni.
Nem kérdés, hogy egyre csak gyűlnek a fellegek Szerbia ege felett. Október végén az Európai Parlament új, a belgrádi vezetéssel rendkívül kritikus határozat kíván elfogadni, ami nem kötelező érvényű ugyan, mégis komoly jelentősége lehet. Az EP ugyanis láthatóan kezdi megelégelni a sorozatos szerbiai jogsértéseket, a brutális rendőri fellépéseket a diáktüntetők ellen. Szerbiában ráadásul egyre feszültebb a helyzet az újvidéki tragédia egy éves évfordulója közeledtével. Tavaly november elsején omlott le a frissen felújított helyi vasútállomás betonszerkezetes előtetője, 16 ember halálát okozva. A tragédia a szerbiai korrupció szimbólumává vált, ezt követően indultak a diáktüntetések, az egész országot behálózó blokádok.
A bizalom fogyni látszik, és az Európai Unió türelme is kezd elfogyni Aleksandar Vučić irányába.
A tervezet mögött számos Európai Parlament-frakció áll, köztük a Szocialisták és Demokraták (S&D), a liberális Renew Europe, valamint a Zöldek. Különösen figyelemre méltó, hogy az Európai Néppárt (EPP) is támogatja ezt az kezdeményezést, amelyhez a Szerb Haladó Párt (SNS) jelenleg társult tagnak számít.
A határozat elítéli a politikai és rendőri elnyomást Szerbiában, felszólít a jogállamiság, médiapluralizmus és demokratikus intézmények helyreállítására, és éles hangvételű üzenetet küld Aleksandar Vučić kormányának. A szakértők szerint ez lesz az EP eddigi legkeményebb hangú határozata Szerbiáról, és útmutatássá válhat az Európai Bizottság és más uniós intézmények számára, amikor a Belgráddal folytatott kapcsolatok jövőjéről, a csatlakozási tárgyalások további menetéről döntenek.
A dokumentummal összefüggésben a leglényegesebb újdonság, hogy az EPP is támogatásáról biztosította, miközben korábban Aleksandar Vučić védelmére kelt.
Az Európai Néppártnál most belső vizsgálatot indítottak arról, mennyire indokolt az SNS társult tagsága.
Ez a lépés a megfigyelők szerint a mérsékelt jobboldali uniós pártcsalád bizalmának elvesztését jelzi a szerb elnökkel szemben.
Goran Miletić, a Civil Rights Defenders vezető tanácsadója a Danasnak elmondta: bár a határozat önmagában nem hoz azonnali változást, fontos precedenst teremt, amelynek alapján az EU a jövőben konkrétabb intézkedéseket hozhat, és tartósan bekerül az uniós politikai dokumentumok közé.
Miletić véleménye szerint a szerb kormány súlyosan téved, amikor lebecsüli az Európai Parlament határozatait és a nemzetközi kritikákat, hiszen más országok esetében ezek mindig politikai következményekkel jártak. A jelentésről való vita időzítése sem véletlen: október 20-23. között Strasbourgban kerül sor rá, éppen az újvidéki katasztrófa évfordulója előtt. A Zöldek és a liberálisok tudatosan ehhez a dátumhoz igazították a szavazást, hogy így fejezzék ki támogatásukat a szerbiai civil mozgalmak iránt.
Az Európai Unió nehéz döntés előtt áll: támogassa-e a lázadó szerb diákokat, akik a jövőjükért küzdenek, vagy inkább a lítiumbányászat fejlesztésére összpontosítson, amely gazdasági előnyöket ígér?
Balša Božović, a Regionális Akadémia a Demokrácia Fejlesztéséért vezetője úgy véli, hogy ez a határozat az elmúlt évtized leglényegesebb politikai irányelve a szerb állampolgárok számára. Európa most először áll ki nyíltan amellett, hogy nem hajlandó többé eltűrni Vučić autoriter rendszerét. A szerb elnök nem a stabilitás szimbóluma, hanem a Kreml érdekeinek kiszolgálója, aki Szerbiát a "russzkij mir" (orosz világ) ideológiai központjává alakította a Balkánon.
Egy szakértő véleménye alapján a Vučić-rendszer komoly nyomást gyakorol a médiára, folyamatosan üldözi az ellenzéki hangokat és a diákokat. Emellett Európa-ellenes és oroszbarát propagandát terjeszt, miközben destabilizáló politikát folytat Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Észak-Macedónia és Koszovó irányában.
Božović megfogalmazása szerint: "Szerbia már nem csupán egy foglyul ejtett állam, hanem egy autokrata szolgája, aki idegen érdekeket képvisel." Úgy véli, az uniós döntés most kulcsfontosságú: "Európának választania kell: Vučić vagy a szerb állampolgárok. Ez már messze túlmutat a demokrácia kérdésén; ez az életükről szól."
Az EP-határozat politikai iránytűként szolgál az Európai Bizottság, a Tanács és a tagállamok számára. Megnehezítheti Szerbia csatlakozási tárgyalásainak folytatását, és felfüggeszthetik egyes uniós alapok kifizetését, ha Belgrád nem hajt végre jogállamisági reformokat.
