Szívfájdító, mégis hálás üzenetet osztott meg az ásotthalmi szamaras fiú.
Egy fejezet most lezárult, de a kalandok újra kezdetét veszik. Koszonits Patrik búcsút intett, de szívében mindig magával hordozza az emlékeket és az új utakat, amelyek rá várnak.
Koszonits Patrik, akit nemrégiben ismert meg az ország, szívszorító üzenetet osztott meg a nyilvánossággal.
Az "ásotthalmi szamaras fiú" tavaly, 2024-ben robbant be a köztudatba, amikor elindult egy lenyűgöző, 450 kilométeres kalandra. Hűséges társa, Füles nevű szamara, végigkísérte őt az úton. A gyalogtúra célja nem csupán a felfedezés volt, hanem egy nemes cél érdekében történő adománygyűjtés: az akkor mindössze 19 éves fiú szeretett volna egy szamárfarmot létrehozni, ahol a jószágok boldogan élhetnek.
Koszonits Patrik egy különleges egyéniség, akinek sokoldalú tehetsége és érdeklődési köre kiemeli őt a tömegből. Szakmai pályafutása során számos területen kipróbálta magát, legyen szó művészetről, tudományról vagy sportokról. Patrik mindig is kíváncsi természetű volt, ami folyamatosan ösztönözte arra, hogy új kihívásokkal nézzen szembe, és folyamatosan fejlődjön. Barátságos és nyitott személyisége miatt könnyen barátokra lel, és mindig szívesen osztja meg tapasztalatait másokkal. Az ő története inspiráló példa arra, hogy a szenvedély és a kitartás révén bárki elérheti céljait.
A mosonmagyaróvári származású fiú családjával együtt Ásotthalomra költözött, ahol saját tanyát alapított. Ezen a helyen kezdődött el az ő kalandja, amely végül a sikerhez vezetett. Ekkor döntött úgy, hogy megalapítja az "Ott vagyunk már?" állatvédelmi alapítványt, és elhatározta, hogy létrehoz egy szamár szanatóriumot.
A terület szépen fejlődött, de az élet nem kímélte őket, több megpróbáltatást is eléjük állítva. Egy tűz ütött ki a tanyájukon, amelynek következtében Koszonits Patrik bokája kificamodott. Ráadásul a ragadós köröm- és szájfájás járvány miatt be kellett zárniuk a szanatóriumot. A legnagyobb kihívást azonban a szárazság jelentette, ami súlyos takarmányhiányhoz vezetett. Ekkor döntöttek úgy, hogy a közösségi médiához fordulnak segítségért, ahol vegyes reakciókat kaptak a megosztott kérésükre.
Baj baj után
Azonban a baj annyira nagy volt, hogy nem volt mit tenni, a költözés mellett döntött a szamaras fiú. Himód és Kisfalud között egy 3,6 hektáros területen találtak új otthonra a szamarak, akik már békésen legelésznek új környezetükben. A birtokon egy ház is áll, amelyet szerkezetileg felújítottak - Patrik pedig várhatóan két héten belül be is költözik. A költözés nemcsak a szamarak kényelmét szolgálja, hanem új távlatokat nyit a közösségi programok fejlesztésében is.
Búcsúzni néha nehéz, hiszen minden elválás egy új kezdet ígérete is egyben. Az emlékek összefonódnak a szívünkben, és a pillanatok, amelyeket együtt töltöttünk, örökre velünk maradnak. Ahogy elindulunk különböző utakon, érdemes megőrizni azokat a mosolyokat és nevetéseket, amelyek összekötöttek minket. A búcsú nem vég, hanem egy új fejezet kezdete, ahol a múlt tanulságai és a közös élmények fénye továbbra is irányt mutat az életünkben. Köszönöm az együtt töltött időt, és remélem, hogy a jövőben ismét találkozunk!
Június 7-én egy szívhez szóló búcsúüzenet jelent meg Ásotthalom Facebook-oldalán. Az üzenetben kifejezésre jutott a köszönet minden ásotthalmi lakosnak, a polgárőrségnek, valamint mindazoknak, akik segítették az alapító munkáját és álmait. Különösen hangsúlyozta háláját a polgármester asszonynak, aki mindvégig támogatta az alapítvány céljait. Bár az élet most Győr-Moson-Sopron irányába sodorta, Ásotthalom örökre megmarad az Ott vagyunk már? Állatvédelmi Alapítvány születési helyeként.
