Szovjet katona restaurálta a bényi feszületet – a helyiek nyomoznak a titokzatos figura után.

Nyolc évtizeddel ezelőtt egy szovjet katona a bényi szőlőhegy festői táján, a feszület árnyékában találta meg a menedéket a harci zűrzavar elől. Az idő múlásával, évekkel később, visszatért erre a különleges helyre, hogy ápolja és megóvja az építményt, amely egyszer a remény szimbólumaként szolgált számára.

Egy-egy szakrális kisemlékekhez sok történet is kapcsolódhat. Itt különösen azokra az építményekre kell gondolnunk, amelyek régóta, akár több mint 200 éve figyelik az alattuk zajló életet. Pontosan ilyen kisemléknek számít a bényi szőlőhegy bejáratát őrző, eredetileg 18. századi feszület, amelyet nemrég újítottak fel a helyiek.

Az eredeti posztamensen álló felirat tanúsága szerint a feszületet 1791-ben állíttatták. Hogy pontosan milyen okból történt ez akkoriban, nem tudni.

A feszület aztán egészen különleges szerepet töltött be a pontosan 80 éve lezajlott Garam menti páncéloscsaták valamelyikében. Mint közismert, a "csata" elnevezés három ütközetet jelentett 1944 decembere és 1945 februárja között. A harcok hevességét máig őrzi a környékbeli falvak emlékezete. Szinte közmondásos, hogy a sebesült és halott katonák vére vörösre festett a Garam vizét. Könnyen lehet vérfagyasztó történetek hallani például egyes szovjet egységek kegyetlenségeiről, ami miatt az "oroszok" kifejezés még ma is vészjóslónak számít.

Ugyanakkor a helyzet nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A Vörös Hadsereg soraiban is akadtak olyan emberek, akik a legrettenetesebb körülmények között éltek, de mégis megtalálták a módját, hogy túllépjenek a múltjuk sötét árnyain. Bény falujában például egy különleges történet kapcsolódik egy szentimentális kisemlékhez, amely a remény és a kitartás szimbólumává vált.