Szürkehályog és zöldhályog: Különbségek, kialakulásuk módjai és a megelőzés lehetőségei – Orvosi tanácsok A szürkehályog és a zöldhályog két olyan szembetegség, amelyek jelentős hatással lehetnek látásunkra, de különböző okokból alakulnak ki és eltérő ke

Gyakran nyomkodja a telefonját, és szinte egész nap a képernyő előtt görnyed? Erről érdemes informálódnia!

A látás hónapját minden évben világszerte, így hazánkban is megrendezik, hogy felhívja a figyelmet a látás fontosságára. E kezdeményezés kezdetben főként az optikai látásjavításra, mint például a szemüveg- és kontaktlencse-viselésre összpontosított. Az évek múlásával azonban a fókusz áttevődött a látás, különösen a látásélesség megőrzésére és javítására. A 2024-es év apropóján Professzor Dr. Holló Gáborral, a Szemészeti Központ vezetőjével és glaukóma szakértőjével beszélgettünk a látásmegőrzés aktuális kérdéseiről, a legnagyobb veszélyt jelentő szembetegségekről, valamint ezek korai felismerésének jelentőségéről.

A fénytörési hibák orvoslása a globális szinten a látásjavítás legkiemelkedőbb tevékenysége. Érdekes megfigyelni, hogy a szegényebb, nagy népességű területeken a nem megfelelően korrigált fénytörési problémák a súlyos látáscsökkenés legfőbb okai. Magyarországon azonban a látás javításának számos lehetősége adott: az optometristák által kínált szemüvegek az optikai üzletekben könnyen beszerezhetők, a minőségi kontaktlencsék is elérhetők, és a komolyabb fénytörési hibák kezelése érdekében a szaruhártya alakformáló lézeres műtétek is választhatók.

A szürkehályog a világ második leggyakoribb látáskárosodást okozó állapota, és Magyarországon a műtéti beavatkozás viszonylag széles körben hozzáférhető. Ugyanakkor az állami egészségügyi rendszerben a várakozási idő gyakran hosszabb, ami megnehezíti a betegek számára a gyors hozzáférést. Ezért elmondhatjuk, hogy a fejlett országok jellemzőinek megfelelően a legelterjedtebb látáscsökkenések, mint a nem megfelelően korrigált fénytörési hibák és a szürkehályog, a hazai egészségügyi rendszer által teljes mértékben kezelhetőek. Ennek következtében érdemes a figyelmünket az egyéb, esetlegesen elhanyagolt betegségekre irányítani.

A rövidlátás, más néven miópia, nem csupán annyit jelent, hogy mínusz dioptriás szemüveget kell viselni az éles látás érdekében. Valójában ez a jelenség a szemgolyó kóros megnyúlásának következménye, amely főleg a korai kiskamaszkorban kezdődhet. A környezeti tényezők, mint például a képernyő előtt töltött hosszú órák vagy a természetes fény hiánya, hozzájárulhatnak a betegség fokozódásához, és ez a folyamat akár a felnőttkor elejéig is eltarthat. A rövidlátás nem a szemüvegviselés vagy a kontaktlencse használatának nehézsége miatt jelent problémát, hanem azért, mert a látás minősége és a szaruhártyán végzett műtétek is csak átmeneti megoldást nyújthatnak a nagyfokú rövidlátás kezelésére.

A szemgolyóra gyakorolt biológiai káros hatások komoly veszélyt rejtenek. A kórosan megnyúlt szemgolyó következtében az ideghártya (retina) és az érhártya sérüléseket szenved el, ami a vérkeringés csökkenéséhez vezethet. A rövidlátás nem csupán a látásélesség csökkenését okozza, hanem jelentősen növeli a glaukóma (zöldhályog) és a rövidlátás miatt kialakuló, vissza nem fordítható makuladegeneráció kockázatát is. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy tudatosan foglalkozzunk a megelőzés lehetőségeivel. A rövidlátás általában a korai tizenéves éveinkben kezdődik, és kialakulásának hátterében részben genetikai, részben környezeti tényezők állnak. Míg az örökletes tényezőkön nem tudunk változtatni, a környezeti hatásokon életmódunk révén annál inkább. A hosszan tartó közeli nézés, mint például a könyvolvasás, egyértelműen hozzájárul a rövidlátás kialakulásához. Az elmúlt évtizedekben ehhez a számítógépek, monitorok és mobiltelefonok használata is csatlakozott, ami tovább fokozza a problémát. Fontos tehát, hogy tudatosan ügyeljünk a szemünk védelmére és a helyes életmódra.

A jelenség hátterében főként az elektronikai eszközök által kibocsátott fény hullámhossza áll. Számos megbízható kutatás igazolta, hogy ha a fiatalok, különösen a serdülők, napközben jelentős időt töltenek a szabadban (feltéve, hogy nem a mobiltelefonjuk képernyőjét bámulják), akkor a rövidlátás kialakulásának esélye lényegesen csökken. Emellett a már meglévő rövidlátás súlyosbodása, vagyis a dioptriák növekedése is sokkal ritkábbá válik.

Ennek az az oka, hogy a napfény széles fényspektruma védő hatású a szemgolyó növekedése ellen, míg a tartós mobilhasználat, számítógépmonitor-figyelés rontja azt. Természetesen a korszerű elektronikai eszközöket használni kell, az életet manapság másképp már nem lehet élni. De hangsúlyozottan figyelmet kell fordítani a tartós, szabadban végzett tevékenységek végzésére (futásra, kirándulásra, úszásra, focizásra), melyek a tizenéves életkorban jelentősen védenek a rövidlátás, és ennek megfelelően a rövidlátás későbbi, súlyos látásrontó következményei ellen. Ezek a védő hatások később, a felnőttkor elérésével már nem érvényesülnek. Így valaki vagy kihasználja ezt a tudást a tizenéves korban, vagy ez a lehetőség rövidlátás kialakulása szempontjából számára elveszett.

A makula degenerációja elsősorban az idősebb korosztályt érintő, a fejlett országokban gyakran előforduló betegség, azonban, ahogyan már említettem, a súlyosabb rövidlátással élők fiatalabb életkorban is fokozottabb kockázatnak vannak kitéve e nehezen kezelhető állapot kapcsán, amely a központi látást fenyegeti. Bár a makuladegeneráció különböző formái léteznek, amelyek többsége nem közvetlenül rontja az éleslátást, ezek idővel a legsúlyosabb, úgynevezett nedves vagy vérzéses típushoz vezethetnek. Ilyen esetekben a központi látásért felelős ideghártya területén, az ideghártyát körülvevő érhártyából kóros erek fejlődnek ki, amelyek folyadékot (ödémát), vért és néhány hét elteltével kötőszövetet szabadítanak fel.

A kötőszövet véglegesen meggátolja a látást az adott területen, emiatt az éleslátás elveszhet. Mivel a súlyos makuladegenerációra való hajlam az egész szervezet vonatkozásában fennáll, megfelelő kezelés nélkül előbb-utóbb a másik szemen is kialakulhat az állapot. Ilyen esetben a beteg ugyan nem lesz biológiai értelemben vak, de azt, amire ránéz, nem látja már. Nem tudja felismerni a vele beszélgető személy arcát, nem tud olvasni, és a közlekedésben is súlyos nehézségei keletkeznek. A súlyos makuladegeneráció nem a semmiből lép föl. Az enyhe tüneteket okozó, korai állapotát jelentő "előszobában" már megmutatkoznak korai jelei. Így a rendszeres, célzott és kellően magas minőségű szemorvosi vizsgálat (OCT, OCT-angiográfia alkalmazása mellett) elengedhetetlen azoknál, akiknek a közeli vérrokonai között súlyos kimenetelű makuladegeneráció előfordult, illetve akik nagyobb fokban rövidlátók.

A korai szakaszokban történő észlelés esetén a súlyos látásromlás megelőzése érdekében érdemes táplálékkiegészítőket alkalmazni, valamint olyan injekciókat bevezetni, amelyek gátolják az érújdonképződést. Amikor a centrális látás területén, az ödémák és vérzések következtében, a kép torzulni kezd, és hasonlít egy vidámpark varázslatos kastélyában lévő, homorú és domború tükrök által torzított látványra, a kezelés azonnali megkezdése segíthet az állapot visszafordításában. Ezen kívül, megfelelő gondozás mellett, a további romlás is megelőzhető.

Fontos hangsúlyozni, hogy ha a hegesedés már megkezdődött, a megjelenő hegek eltüntetése szinte lehetetlenné válik. Ezért kiemelten fontos, hogy az idősebb emberek, a rövidlátásban szenvedők és családtagjaik nagyon figyeljenek a kezdeti látásromlás, illetve a torzulások jeleire. Amint észlelik ezeket a tüneteket, sürgősen keressenek fel egy szemorvost. Ha az állami egészségügyi ellátás hosszú várakozási idői miatt ez nem megoldható, érdemes egy jól felszerelt magán szemorvosi rendelőt választani. Ugyanis, ha hónapok telnek el, mire az állami ellátás keretein belül sorra kerülnek, a hegesedés már általában előrehaladott állapotban van.

A mai beszélgetésünk végső, jelentős témája a zöldhályog, amelyről már többször is esett szó. Fontos tisztázni, hogy a zöldhályog nem azonos a hagyományos értelemben vett hályoggal; valójában a látóideget alkotó idegrostok és az azokat körülvevő idegsejtek kórosan felgyorsult, visszafordíthatatlan pusztulásából adódó látásromlásról van szó. Európában a 40 év feletti lakosság körében körülbelül 3 százalékot érint, de a kor előrehaladtával ez az arány drámaian nő. Például a 80-as éveikben járóknál a zöldhályog előfordulása már elérheti a 10 százalékot. A glaukóma különböző formái léteznek, amelyek klinikai megjelenésükben és kezelési megközelítésükben eltérhetnek egymástól. Közös vonásuk, hogy gyakran hosszú időn keresztül (5-10 év) nem okoznak károsodást az éleslátásban.

A látótér visszafordíthatatlan károsodása elsősorban a perifériás és középső területeket érinti. Ahogy a betegség előrehalad, a központi éleslátás is veszélybe kerül, és a beteg azt tapasztalhatja, hogy amit néz, az csak részben látható, mivel bizonyos területek „eltűnnek” a látómezőből. Ha ebben a kritikus állapotban orvosi segítséget kér, a legjobb gyógyszeres, lézeres vagy műtéti kezeléseket kaphatja, de már nagyon előrehaladott állapotban van, hiszen a központi látás károsodása a betegség végső szakaszát jelzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a glaukómás látáskárosodás mértéke akár a két szemen is eltérhet, és a romlás tempója is változó lehet. Ennek következtében az emberek gyakran hozzászoknak ahhoz, hogy a kevésbé érintett szem látására támaszkodva élik mindennapjaikat, észrevétlenül figyelmen kívül hagyva a problémát, amíg az már nem válik nyilvánvalóvá. Ekkor viszont a helyzet már rendkívül súlyos lehet.

Az, hogy a látáskárosodásra nem derül fény egészen addig, míg az a centrális területet el nem éri, annak az eredménye, hogy a hiányzó látási információt az agy információ morzsákkal kitölti, ezért marad észrevétlen a hiány. Nagyon fontos megérteni, hogy a glaukómás károsodás, mely hazánkban is nagyon gyakori, és az egész életet végig kísérő, sokszor az életminőséget súlyosan rontó betegség, nem akkor fedezendő fel egy korszerű egészségügyi ellátású országokban, amikor már panaszt okoz.

A minőségi szűrővizsgálatok révén a 40. életév betöltése után már korán észlelhetjük a súlyos látásromlásra utaló jeleket. Ha ebben a korai szakaszban elkezdjük a megfelelő kezelést, jelentős mértékben megőrizhetjük az idegrostok és idegsejtek számát, így elkerülhetjük a látásromlással járó életminőség-romlást. Azok számára, akik tudatosan figyelnek egészségükre, különösképpen a rövidlátók és a zöldhályoggal érintett családi háttérrel rendelkezők számára, elengedhetetlen, hogy 40 éves koruk után felkeressenek egy szakértőt, aki foglalkozik e problémával. A korai stádiumban a betegség észlelése nem mindig egyszerű, mert a végstádiumú glaukóma diagnosztizálása már nem jelent kihívást – ám ekkor már nem áll módunkban visszafordítani a folyamatot.

Összességében - hangsúlyozza Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ vezetője és glaukóma szakértője - fontos, hogy a látás hónapja alkalmából tudatosítsuk: a látásunk védelme nem csupán a szemüvegek vagy kontaktlencsék viselését jelenti. A biológiai tényezők, valamint az orvosi diagnózist és kezelést igénylő szembetegségek alapos feltérképezése elengedhetetlen, különösen akkor, ha a látásunk romlását tapasztaljuk. Amennyiben valaki kizárólag a szemüvegre támaszkodik, és folyamatosan újabb és újabb lencséket készíttet, mert egyik sem bizonyul megfelelőnek, hónapokat veszíthet a pontos diagnózis felállításában és a szükséges kezelés megkezdésében. Késlekedés esetén a páciens gyakran már olyan maradandó elváltozásokkal szembesül, amelyek időben, korai orvosi beavatkozással még megelőzhetők lettek volna. Fontos tehát, hogy komolyan vegyük a látásunkat, és ne habozzunk szakemberhez fordulni, ha bármilyen eltérést észlelünk.

A mai beszélgetés középpontjában az a fontos üzenet áll, hogy ha látásromlást tapasztalunk, első lépésként mindig egy szemorvos felkeresése ajánlott. Amennyiben a látáscsökkenés mögött csupán egy optikailag korrigálható probléma áll, például a szemüveg dioptriával való javítása, akkor ezután kerülhet szóba az optometrista és a szemüvegkészítés. Ha viszont a sorrendet megfordítjuk, és a problémát késlekedve észleljük, az súlyos, visszafordíthatatlan következményekkel járhat.