A "Túl a jón és a rosszon" második része egy mélyreható utazás az emberi lélek rejtelmeibe. Itt nem csupán a morális dilemmák és a jó és rossz határvonalainak feszegetése a téma, hanem az is, hogyan formálják ezeket az értékeket a társadalmi normák és a s
A jövő ígérete: egy sámánének varázslatos dallamai, a túléléshez szükséges eszközök fellobbanó ereje és a nyafiszünetek titkos művészete.
2001-ben a legendás The Cult zenekar bemutatta a Beyond Good and Evil című albumát, ezzel pedig hivatalosan is megkezdődött a huszonegyedik század zenei korszaka. Ian Astbury, Billy Duffy és Matt Sorum újra együtt dolgozott, a produceri feladatokat pedig Bob Rock látta el, ami gyorsan meghozta a gyümölcsét: a lemezből 500 ezer példány fogyott el szinte pillanatok alatt. A kiadó azonban, mintha nem lett volna tisztában a zenekar értékével, mindent elkövetett, hogy megnehezítse a dolgukat. A rádiók lejátszási listájáról gyorsan eltávolították a szárnyaló Rise című dalt, miután vitába keveredtek a dalszövegekkel és a lemezborítóval kapcsolatban, valamint feszültséget okoztak a kislemezre szánt dalok kiválasztásakor is. Astbury a lemeztársaság meddő tevékenységét lélekrombolónak titulálta, így nem meglepő, hogy 2002 végén bejelentette, a Cult egy időre ismét szünetelteti működését.
A "köztes" album, amelynek megjelenése óta a zenekar újra összeállt és a mai napig aktívan turnézik, valóban lenyűgöző. A *Beyond Good and Evil* egyszerre idézi fel a *Sonic Temple* lemez fémjelezte aranykorát, miközben visszautal korai, gótikus időszakukra is. Mindezt azonban mentesen teszi a nosztalgiától, friss energiákat vonva be az akkori elektronikus hangzás világába. A szövegek pedig soha nem voltak még ennyire erőteljesek és hatásosak. Nem véletlen, hogy a párhuzam a Friedrich Nietzsche 1886-ban megjelent *Jón és gonoszon túl* című művével szembeötlő; az alcím – *Egy jövőbeli filozófia előjátéka* – már előre megjelöli a Cult iránti bizalmat. Nietzsche munkája egy irodalmi eszközöket is felhasználó, filozófiai kaland, amely aforizmák sorozataként mély és forradalmi gondolatokat közvetít. A lemez pedig remekül demonstrálja, hogy a zenészek bátran mernek kísérletezni, még akkor is, ha az énekes filozófiai és sámánisztikus eszméket közvetít. Hiszen a hard rock szelleme továbbra is düböröghet, ahogyan azt Jim Morrison és a Doors is megmutatták.
Valamilyen okból kifolyólag az akkoriban CD-n és kazettán megjelent zenei mű szinte észrevétlenül eltűnt a boltok polcairól, egészen napjainkig. Most azonban, sok év távlatából, a Warner Music és a partnerük, a Magneoton, úgy döntött, hogy pótolja ezt a hiányt: piacra dobták az exkluzív dupla vinyl változatot, amely valódi művészeti élményt kínál. A két lemez piros és zöld színben pompázik, a D-oldal pedig üresen maradt – ez különösen sajnálatos azok számára, akik csupán a telefonjukra töltötték le ezt a csodás alkotást, hiszen így lemaradtak a zenehallgatás rituáléjának lényeges részéről. Mint mindig, de most talán még inkább igaz ez.
